Tiszakerecseny a nevét a sólyomfélék családjához tartozó, ölyv nagyságú ragadozó madárról kapta. Sokáig kötőjellel írták a falu nevét, s ez is bizonyítja azt, hogy a Tisza előnév csak később ragadt a Kerecsenyhez.
A község neve először 1324-ben tűnik fel egy Szalók nemzetségbeli nemes nevében, akit tanúként hallgattak ki egy rablási ügyben. A későbbi írásokban hol Kerecsényi, hol Kelecsényi néven 1570-ig nyomon követhető a család neve. A XV. században zálogba adás miatt a terület további birtokosai lettek a Guthi, a Bajori s a Fornosi családok. A XVI. században birtok-elkobzás, zálogba adás és vásárlás útján többször cserélődtek a birtokosok. 1507 - ben a Kerecsényi Mártontól, Antaltól, Barnától és Istvántól elkobzott földet királyi adományként kapta meg Batthyány Benedek és Tárczay János. Lehoczky Tivadar Bereg-vármegye monográfiájában azt írja, hogy "1520-ban Vámosatyai Magda, Zsófia és Dorottya adományul kapták az itteni, fiágról reájuk szállt birtokrészeket a révjoggal együtt. 1526-ban Lővei János birtokolt itt.-1 1552 előtt a község Losonczi István birtokába került. 1575-ben a király Büdy Mihály hercegi főispánnak adományozta, aki lányára Erzsébetre hagyta. Erzsébet halála után a község határa felaprózódott.
1600-ban a Büdy-féle részeket Melith Péter kapta meg a királytól. 1623-ban részt kapott belőle a Dessewffy és a Lónyay család is. A Melith család 1703 -ban kihalt, de a Desewffyek és a Lónyayak 1848-ig földesurai voltak Kerecsenynek. Lehoczky Tivadar feljegyzései szerint 1815-ben gr. Degenfeld Imre, Liptay Károly, gr. Lónyay Gábor, Suhajda Mihály, Bárczay József, Uszkay Gábor, Szécsy Károly voltak a község főbb birtokosai.
A falu a Tiszának köszönhette létrejöttét, de az is lett a végzete. Az 1800-es években a Tisza a község partjait egyre nagyobb erővel mosta. 1841-ben a lelkészlak a folyó szakadozó partjától még 12 ölnyire volt, 1848-ban azonban már csak 9 ölnyire.
1865-ben a Tisza Szabályozó Társulat munkája nyomán megépült a Tisza gátja, s a község az ártérben rekedt. Ekkor a falu népe elhatározta, hogy az "Ó-falutól- mintegy 4 km-el keletebbre költözik a töltésen túlra. 1864 és 70 között sűrű járás-kelés népesítette be a Tisza által mára elmosott utat, megindult az elköltözés. A új falu helyét kimérték, s megtervezték az utcákat. Így lett az egykor egyutcás faluból két párhuzamos utcából álló szalagtelkes "Újfalu-.
A község az 1324-ből fennmaradt irat szerint a XIV. században már jelentős egyházas hely volt. Ekkor még a zempléni főesperességhez tartozott. Hogy mikor érte el a reformáció szele az egyházközséget nem lehet tudni, de a már említett monográfiában azt olvashatjuk "a kerecsenyi reformált község már 1593-ban anyaszentegyházat képezett, azonban 1645-ben és később, 1745 táján ismét Adonynak volt fiókja.-