"Jönnek már?- "Most vannak a határnál.- "Ki mondta?- "Már két órája várunk, mikor érkeznek?-

Nem, ez nem egy párbeszéd, hanem annak a türelmetlen csapatnak a morfondírozása, amely augusztus 12-én délután a németországi fiatalokat várta. Miután gondolatban már minden lehetséges okot megvizsgáltunk, hogy a német pontosság miért pont most mond csődöt, végre eljött... az este. Kevés időre rá megérkezett... a hűvös idő. És hol maradtak a "németek-? Végül ők sem maradtak el: óra előtt egy kevéssel megérkeztek.
Első találkozás. Jobb felől a "németek-, bal felől mi, középen Péter tiszteletes úr, aki valamiféle kapcsolatot próbált kialakítani, de egyik csapat sem volt valami laza. Ők vacsorázni mentek, mi azalatt elosztottuk, hogy ki kinél fog aludni. Most van ám az ám: elő a német és angol nyelvtudást! Egyesek kezüket-lábukat is. Kezdődik az ismerkedés. Kisebb körben könnyebben megy.
Másnap reggel nekifogtunk a templomfelújításnak. S ezt folytattuk... folytattuk... szombatig. Az elején lelkesen festettünk és csiszolgattunk, de a lelkesedés egyre fogyott. S még akkor nem is tudtuk, hogy hátra van a legizgalmasabb rész: a TÉGLA. Igen, egyik nap egy hatalmas teherautónyi, másnap két kisebb teherautónyi tégla. Annak ellenére, hogy már rémálmaink voltak a téglától, mégis mindenki mosolyogva, énekelve, viccelődve adta kézről-kézre. Mi volt az öröm titka? Az együttműködés s az a tudat, hogy Isten házáért, illetve egy nemes célért teszünk mindent. A nehéz munka annyira egybekapcsolt, hogy hamar elsuhant a hét.
Azt sem akarom elhallgatni, hogy a munkát szórakozás követte: városnézés, sport, egyik nap a tó környékén beszélgettünk, szombaton pedig egy kerti flekkenezéssel és néptánc tanulással zártuk az együttlétünk kolozsvári részét.
Vasárnapi istentisztelet után Maroshévízre mentünk. Ott kezdődött csak az igazi vakáció. S mi kellett nekünk, németeknek, magyaroknak egyaránt? Szabadidő! Bőségesen megvolt, csupán a reggeli áhítat volt programszerű, melyet közösen tartottunk, minden nap más valaki, s így tettünk bizonyságot Isten szeretetéről és kegyelméről. Ezután röplabda, strand, henyélés következett. Ugyanakkor Moldvát, a Békás-szorost és a Gyilkos-tót is megmutattuk a németeknek.
Persze, hogy a tábortűz sem maradhatott el. Utolsó este vendégeink valami kürtőskalács félét sütöttek a tábortűznél, egészen eredeti módon: nyárson.
Aztán következett a takarítás. Itt külön dicséret illeti Benny-t, aki 2Pac (Lóri) oktatói munkája által megtanult pokrócot rázni.
Hazaérkezésünk délutánján együtt vettünk úrvacsorát. Ez az alkalom is azt jelezte, hogy Isten nevében és akaratából voltunk együtt. Pénteken kora reggel egy közös ima után útra keltek a németek. A búcsúzásunkból nem hiányzottak a könnyek, ölelkezések s a fogadkozások, hogy írunk egymásnak.
És mi várunk. Most éppen arra, hogy jövő nyáron Németországban újra találkozzunk barátainkkal.
X.