A Tóközhír őszi számát a nyári szünidőben történt események bemutatásának szenteljük. Gyülekezeti életünk keresztmetszetét nyújtja a lap az olvasóknak az úgynevezett "uborkaszezonban- is. Rövid beszámolókból áll össze a nyár krónikája, ama csaknem két és fél hónapé, melyben a legfontosabb események a táborokban zajlottak. Ezért van, hogy a cikkek szerzői gyermekek és fiatalok.

Bevalljuk: legfőbb célunk, hogy olvasóinkat bevonjuk egy olyan beszélgetésbe, melynek központi témája: Quo vadis református istentiszteleti rendtartás?
A nyári időben gyülekezeti életünk nem kis része a templomunk falain kívül zajlik: a gyermekek és fiatalok által nagyon kedvelt táborokban. Tíz éve így van ez, folyamatosan. Idén nyáron öt tábort sikerült szerveznünk: a vasárnapiskolás gyermekek és a kisifisek számára a Lesi-tó melletti Mahanáim táborban, a fiataloknak az ezzel szomszédos Peniel táborban, az egyetemistáknak és általában az értelmiségieknek a Hidegszamos völgyében, s végül a Radebeul-i testvérgyülekezet fiataljait vendégül fogadó "ifiseink- tábora, melynek első öt napja munkatábor formájában templomunk szépítésében, az utolsó négy napja pedig hegyi kirándulással telt el.

A cikkek beszámoló jellege mellett a bizonyságtétel hangja is erőteljesen fölcsendül. Hiszen a hitélet nem ismer vakációt, nem tudja mi az, hogy ünnepes és ünneptelen fél év, számára elképzelhetetlen a nyugdíjba vonulás. Egyszóval nem akar tudni lazításról. De mindenképpen leleményesen, másokat mozgósítva, újabb és újabb formában közvetíti ugyanazt, aki nem ismeri a változásnak árnyékát. Igen, könnyen kitalálható, hogy miről, illetve kiről is van szó. Arról az Igéről, aki számunkra a megtartatásunk örömüzenete lett.

Vp.