Miután a gondozott idõs testvéreink egészségi állapota igencsak meggyengült, szükségessé vált, hogy naponta gondozzuk õket, akik ilyenformán már nem tudják kivárni az idõsgondozói otthon megépülését, számukra köztes megoldást kell megtalálni. Német és svájci testvéreink támogatásával, valamint gyülekezetünk presbitériumával egyetértésben elhatároztuk, hogy létrehozunk egy idõsgondozói fészket, ahova a már intenzívebb gondozásra szoruló atyánkfiai rögtön beköltözhetnek.

A megfelelõ megvásárlandó ház kiválasztása közben Lengyel János fõgondnok igen szép ingatlanra bukkant a Küküllõ utca 1. szám alatt. Isten meglepetése volt az is, ahogyan a vételár összehozataláról gondoskodott, és azt a kellõ idõben kifizethettük.

Július 26-ától három atyánkfia máris beköltözhetett, név szerint Búzafi Anna és fia, Sanyika, valamint Pap Klári néni, akik Farkas Emma diakónusasszony gondozásában nagy örömmel kezdték lakni az új házat és udvarát. Az örömbe közben szomorúság is vegyült: hat hétre az új otthonba való beköltözés után Klárika néni újabb agyérgörccsel igen súlyos állapotban a kórházba került, s három heti kezelés után elhunyt. Fájlaljuk, hogy nem sokáig tudta élvezni új környezetét és a gondozást.

Miután hálát adunk Istennek az idõsgondozói fészek létrejöttéért, és köszönetet mondunk mindazon testvéreinknek, kik ebben adományaikkal vagy más módon részt vállaltak. Kérjük Urunkat, áldja meg az otthonban munkálkodó kezeket, a gondozottakat szeretõ szíveket, és adjon megelégedettségben és örömben való lakozást a beköltözötteknek. Áldott legyen az Úr neve!
KA