A 103. zsoltár elsõ gondolata ez: "Áldjad, én lelkem az Urat, és el ne felejtkezzél semmi jótéteményérõl-. Ezzel a hálaadással kezdhetjük a megemlékezést, mert az Úristen sok jótéteménye tette e tíz évet gazdaggá. A templomépítés kezdetén megfogalmazódott az a vágy, hogy a megépülõ templom legyen az evangélizáció, a misszió és a diakónia otthona, Isten országa építésének mûhelye.

Kolozsvár keleti városszélén, az 1990-94 között megtörtént templomépítés Isten csodáinak sorozata. Ezért került a bejárati emléktáblára Mózes imádságából egy mondat: "Hajlék az örökkévaló Isten, alant vannak örökkévaló karjai-. Isteni jeladás ez, Õ a biztos és mindenre elégséges hajlékunk, nem kell azt máshol keresnünk. Itt tarthat és áldhat meg egyénileg és közösségileg is.

Így adhattunk hálát az Úristennek az Õ hajlékáért 1994. november 6-án. Õ ezt a semmibõl teremtette. Az "alant való karjai- ebben az esetben az imádkozó, az építés anyagi és fizikai erõfeszítését vállaló gyülekezetben, az itthoniak és a határokon túliak segítségében konkretizálódtak. Lelki otthonává vált egy hóstáti maradékból és egy falvakból beköltözött fiatal családokból álló gyülekezetnek.

A templom úgy tervezõdött és készült el, mint ahogy a Hóreben. Isten nemcsak a két kõtáblát adta Mózesnek, de pontosan megmutatta neki a leendõ Szent Sátor munkatervét is. Ezért mondhatjuk a zsoltárossal együtt: "Sokat cselekedtél Te, Uram Istenem csodáiddal és terveiddel miérettünk, semmi sem hasonlítható hozzád, hirdetném és elbeszélném, de többek, semhogy elszámlálhatnám- (40, 6).

Így még az alagsori termek is a gyülekezeti élet érdekében alakultak ki. A csigalépcsõ alatti terem, a mellette levõ teakonyhával a szeretetvendégségek alkalmaira rendezõdött be. Itt talált helyet késõbb a gyülekezet óvodája. Az óvoda után indult meg folytatólag az elemi iskola, amelynek tanterme a közbül levõ gyülekezeti terem elsõ részében található. A biblia- és imaórákat, valamint az énekkari próbákat a templom elrekeszthetõ kisebb hátsó részében tartjuk.

Az iskola évente egy-egy osztállyal bõvült, mára kinõtte alagsori lehetõségeit. Újabb csodaként éltük meg, hogy a templom közelében az egyház nevére írathattuk a megépítendõ nyolc osztályos iskola számára szükséges telket. A hitvallásos iskola, a gyermek-evangélizáció Isten-adta régi eszköze.

Jézus azonban nemcsak tanított, hanem a gyülekezeteknek asztalt is terített, értelmet felülhaladó módon. A gyülekezeti szeretetszolgálatunk évente ismételten juttat a rászorultaknak élelmiszercsomagokat. A család- és beteglátogatások, otthon vagy kórházban mind a gyülekezetépítés szeretetszolgálata. Nyolc éve kezdtünk meg egy 44 személyes öregotthon megépítésének tervezését, majd munkálatait. Alagsora elkészült, és Isten segítségével folytatása következik. Ebben a német Diakonisszaintézetek Szövetsége, a Kaiserswerthi Verband segített és segít - ígéretük és reménységünk szerint. A Radebeulból ajándékba kapott alapkõ Igéje így hangzik: "Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét- (Gal 6,2). Köztes megoldásként megvehettünk a templom utcájában egy igen szép házat, ahol a gyülekezet gondozásában levõ idõs atyánkfiait sikerült már elhelyeznünk. A szeretetszolgálathoz tartozik az idõsebb nõtestvérekbõl álló, hetenként együtt kézimunkázó közösség is, a Tábita Kör. Asszonytestvéreink keze alól szép kézimunkák sora kerül ki, ajándékként vendégeinknek. A volt kolozsvári idõs diakonissza testvérek gondozása is a mi diakóniánk.

"A Te házadhoz való féltõ szeretet emészt engem-, idézi Jézus a Zsoltár 69,10-bõl azért, hogy a gyülekezet szívére helyezze az Õ mennyei Atyja házát: úgy szeresse, mint sajátját, s kímélve vigyázzon rá, tudjon áldozni is érte. Ezzel szeretnénk a gyülekezetet és a lelkileg hozzánk kötõdõ testvéreinket meghívni a november 6-án és 7-én - a reformáció ünnepével egybekapcsolt - kétnapos rendezvényünkre.
Kozma Endre
ny. lelkipásztor