Augusztus 20-án nemcsak István királyra emlékeztünk, hanem ezen a napon ütött tábort a tóközi kisifi (TOKIFI) vendégeivel, a marosvásárhelyi testvér-ifivel a Lesi tó melletti Mahanaim táborhelyen. A táborral párhuzamosan folyt a gyerektábor is. A kettõ majdnem teljes harmóniában élt egymás mellett.

Jó hegyi levegõ, profi társaság, na meg a paszulyleves. De nincsen rózsa tövis nélkül, mert aki nem tudta a parolát, az nem ehetett, nem ihatott, nem feküdhetett le, nem kelhetett fel, és végül nem élvezhette a mellékhelyiség aurájának illatos vonzóerejét. Amúgy tényleg jó volt. Íme, néhány vélemény:

R. R.: Nagyon tetszett a társaság, a programok, csak kár, hogy nem volt több szabadidõ. A tábor csúcspontja szerintem a "fél nyolckor a gomba alatt- jelszó volt, amirõl csak annyit kell tudni, hogy ha éppen rosszkor ettél, ittál, mosakodtál, esetleg valami gondod volt, meg kellett jelenned reggel fél nyolckor a gomba alatt, ahol a táborvezetõvel beszélgetésre került sor.

V. E.: Örültem, hogy a vásárhelyiekkel táborozhattunk, közelebb kerültünk egymáshoz, tanultunk egymástól. A tábor maga jó volt, mert jó volt.

C. L. Jó volt a társaság, az akadályverseny, a tábortûz és a parola.

V. E. E.: Jól összeverõdött a társaság, kicsik-nagyok mind. Felejthetetlen marad a fiúk éjjeli kánonja, na meg a napi paszulyleves. Még a kisebb-nagyobb félreértések is tisztázódtak a tábortûznél, ahol elménk letisztult, a gondok elszálltak.

K. D.: Szerintem ez volt az egyik legjobb tábor. Kreatívnak kellett lenned, hogy kedveskedj a báránykádnak, na meg, hogy esti híradókat, vicces jeleneteket összeállíts. Jó volt a társaság, és nagyon hamar eltelt a tábor.

K. A.: Így volt, nem így volt, égbõl pottyant mese volt.