Már 10 éve egyházközségünk új templomában gyülekezünk össze istentiszteletekre, bibliaórákra, gyermek- és ifjúsági alkalmakra. Méltó tehát, hogy a hálaadó ünnepség keretében megemlékezzünk arról, hogy mindezidáig csodálatosan megsegített minket az Isten.

Néhány sorban szeretném átgondolni, mérlegelni azt, hogy számomra mit is jelentett ez az ünnepség, illetve mivel járultam hozzá a hálaadáshoz. Abban bizonyos vagyok, hogy Isten jóságához képest az, amit én tehettem, semmiség.
Megpróbáltam a hit - remény - szeretet alapján viszonyulni mind az elokészítõ munkában, mind pedig az ünnepi alkalmakon való jelenlétemben.
A hitre nagy szükség van, mert másképpen nem tudom véghez vinni kituzött céljaimat. A hit ad életerõt, hogy a teljesség felé haladjak.
A szeretet megszabja életmódomat, és ez egyben a megbecsülés jele. Tapasztalatból mondom, hogy a szeretet fölszabadít az adásra, és ha van Kit továbbadni, akkor még szükség is van rám, mert kapni mindenki szeret. Ezáltal hasznosnak tudhatom magam. Szívesen meghallgatom embertársaimat, segítek nekik.
Bárki, aki istenfélõ életet él, és közben tétlenül, a fotelben ül, nem várhatja a boldogságot, mint a sült galambot, mert az nem úgy jön.
Felnõtt koromra értettem meg lelkem mélyén ezt a felismerést, és nagyon hálás vagyok ezért. Maga Isten vezet életutamon, én pedig Vele szeretnék járni. A próbákat is megköszönöm Neki, hiszen ezek által hitemben erõsödöm.
Végül kedvenc igeversemet szeretném továbbítani a Tóközhír olvasóinak, gyülekezetünk tagjainak, ezáltal kívánva mindenkinek áldott karácsonyi ünneplést, és egy reményteljes új esztendõt:
"Tekintsétek csak a ti hivatástokat, atyámfiai, hogy nem sokan hivattak bölcsek test szerint, nem sokan hatalmasak, nem sokan nemesek, hanem a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket, és a világ erõtleneit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erõseket..." (1Kor 1,26-27)

Deák Gyöngyi