Az egyház Isten választott népe ezen a földön. Ezért minden egyéb társaságtól, egyesülettől megkülönböztetett közösség, mert tagjai egyenként és együttesen is Krisztus fősége alatt vannak. A megkülönböztető jegyet tehát nem önmagában kell keresni, hanem Abban, aki Igéje és Szentlelke által folyamatosan végzi ezen a földön az összegyűjtés minden értelmet felülhaladó munkáját, s ez történik mindaddig, míg Isten Fia ígérete szerint ismét vissza nem jön.

Az egyház létformája a gyülekezet. Akiket Isten el-/kihív, azokat a gyülekezet közösségébe tereli, ahol senkinek nincs közvetlen kapcsolata a másikkal, hanem mindig csak közvetett kapcsolatban éli meg felebarátjával az egymáshoz való tartozás csodáját, tudniillik az élő Jézus Krisztus által. Az Ő egyetlen fősége alatt -melyet senki emberfiának át nem ad - történik az igehirdetés, a sákramentumok kiszolgálása, a pásztorkodás/a fegyelmezés és a szeretetmunka.
Minden egyházi hivatal ezekről hivatott gondoskodni. Erre nézve az Isten Igéje világos útmutatást, tanítást nyújt, az újszövetségi eklézsia, az ősegyház pedig eligazító példát ad.
Ezeknek a hivataloknak mindegyike szolgálat, ennélfogva egymás között egyenlőek.
Kálvin: “Nem szolgálhatjuk az Istent másképp, csak úgy, ha az ő népét szolgáljuk-. Tehát az egyházban végzett munka nem lehet egyéb, mint Isten szolgálata és tisztelete.

A presbitérium kialakulása egyházunk történelmében
(rövid összefoglalás)

Kálvin János genfi gyülekezetében a Szentírás és az őskeresztyén egyházak történeti példái alapján dolgozta ki az egyházalkotmány alapelveit, majd következetes munkájának eredményeképpen felállította a presbitériumot mint kormányzó testületet.

A XVI. század hatvanas és hetvenes éveiben, a magyar református egyház alakulásának sorsdöntő évtizedeiben Kálvin teológiája csak csekély mértékben éreztette hatását. A zsinat-presbiteri egyházalkotmány nem tudott gyökeret verni. Az egyház kormányzása a lelkészekre, esperesekre, püspökökre bízatott, de úgy, hogy a világi hatóságoknak (földesúr, városi tanács, Erdélyben a fejedelem és az országos rendek) - a dogmatikai, az istentiszteleti rendtartást és a házasságjogi kérdéseket kivéve - a lehető legszélesebb befolyás biztosíttatott az egyház ügyeinek intézésére. Ebben a században kizárólag lelkészekből álló zsinat működött.

A puritán mozgalom ügyében, amelybe beletartozott a presbitérium szervezésének a kérdése is, maga I. Rákóczi György fejedelem zsinatot hívott össze 1646-ban Szatmárnémetibe. A zsinat vezetője Geleji Katona István, erdélyi püspök volt. Az akkor született határozat elvileg nem zárkózott el a presbitériumok felállításától, de gyakorlatilag messze elodázta megvalósítását az “... a mi polgári rendünk különböző akadályok miatt lehetetlennek tartja- indoklással.

1653-ban jelent meg Medgyesi Pál “Rövid tanítás a presbitériumról avagy egyházi tanácsról- szóló sommás írása, melyet maga Lorántffy Zsuzsánna fejedelemasszony támogatott. Hadd álljon itt a kérdés-felelet formájában kifejtett írásból egy rövid érvelés a presbitérium felállításának szükséges voltáról: “... az Ecclesia Presbyterium nélkül hibás, félszeg, [olyan] mint szintén az ember a keze s lába nélkül.- (1934-ben adták ki újra a Magyar Református Külmissziói Szövetség által, Budapesten).

A Tiszáninnen első püspöke, Szentgyörgyi Sámuel, 1736. március 26-i körlevelében arról ír, hogy a szentírásszerű presbitérium fel nem állítása az Isten dicsőségének kárára van!

A XIX. századi liberális demokratizmus és parlamentarizmus szelleme, mint mindenütt a világon, Magyarországon is nagyban hozzájárult a presbiteri rendszer bibliai alapgondolatainak elhomályosításához. E kornak eszméi, mint a népjog, népképviselet stb. beszivárogtak az egyházkormányzás gyakorlatába, s ezáltal a presbiteri rendszer bibliai gondolata elhomályosodott. (Révész Imre “Presbiteri rendszerű-e a magyar református egyház?- c. előadása alapján). A zsinat-presbiteri rendszert azonban semmiféle modern képviseleti demokráciával helyettesíteni nem lehet, annál az egyszerű oknál fogva, hogy a Kijelentés alapján berendezett Krisztus-uralom összeférhetetlen a népuralommal.

Következtetések:
1. A gyülekezet nem a szavazó alanyoknak, hanem a hitvalló tagoknak a gyülekezete.

2. A gyülekezet nem a maga akaratának a képviselőivé, hanem Krisztus királyi akaratának képviselőinek választja presbitereit.