Hans Christoph Postler, a radebeuli testvérgyülekezet diakónusa előadást tartott 2005. november 6-án templomunkban a szép számban összegyűlt ifjak és gyülekezeti tagok előtt. A hangulatosan “megterített- úrasztala virággal, égő gyertyával, kehellyel és egy piciny kereszttel az alkalom ünnepélyességét hangsúlyozta. Az énekek, a közös imádság, valamint a felolvasott ige 1Kor 15,53-58 alapján az előadásra készítettek fel. Hitvalló énekeink: Hinni taníts, Uram, Isten élő Lelke jöjj, megerősítettek abban, hogy egyedül Rá nézzünk, a mi Urunkra, aki az élet és a halál Ura is.

Az előadó hangsúlyozta, hogy a halál életünk része. Hozzátartozik minden ember életéhez. Az Elisabeth Kübler Ross kutatásai alapján megállapított fázisokat ismertette, melyeken egy haldokló átmegy.
Boldog, aki így hal meg, hogy békességet nyert. De nézzük csak a felosztást.
Az első szakaszban a személy megtudja, hogy közel áll a halálhoz, ez nem illik az ő terveibe, ezért nem akarja tudomásul venni a tényeket, vádaskodik. Azzal segíthetünk neki, hogy időt hagyunk számára, és jelezzük, hogy mellette vagyunk.
A második szakasz a harag szakasza. A beteg mindenre féltékeny, ami él, sok negatív érzése van, nagyon elégedetlen, sokat veszekszik, különös kívánságai lehetnek. A legnagyobb segítség az, ha a hozzátartozó vagy a gondozó nem veszi személyes sértésnek az elhangzó szavakat, és türelemmel megengedi, hogy megélje, átélje félelmét.
A harmadik szakasz a tárgyalásé. Ekkor már elfogadja a halálhírt. Alkudozik, kéri élete meghosszabbítását, készséget mutat az együttműködésre. Tárgyalópartnere Isten. Nagy segítség számára az, ha a közelállók valósághűek maradnak, és véleményüket elmondják.
A negyedik szakasz a gyász és búcsú szakasza. Különböző személyektől, feladatoktól, a meg nem élt élettől vesz végső búcsút. Feldolgozza megélt életét, végrendeletet készít. Megbocsát azoknak, akikkel eddig még nem rendezte dolgait. Nagyon igényli a csendet, hiszen mindaz, amit ebben a szakaszban tesz, csak csendben történhet meg. Hogyan segíthetünk? Nos, ebben a szakaszban az a jó, ha teret adunk a gyásznak, ha kell, együtt sírhatunk vele. Konkrét feladatokban lehet segíteni, telefonálni vagy levelet írni.
Végül az utolsó szakasz, a hozzájárulás szakasza következik. A végső időt várja, békességben van önmagával, Istennel. Segítség számára a közelség, a testi érintés, arcának megsimogatása. Ha van utolsó kívánsága, annak teljesítése.
Mivel lehet, mivel kell segítenie a keresztyén gondozónak? Elsősorban szeretettel, bibliai igékkel, imádsággal, úrvacsorával és áldással.
Bizonyára nagy próba számunkra az, ha valakit végig kell kísérnünk ezen a folyamaton, de jó az, hogy nem magunkra kell néznünk, nem saját erőnkben kell bíznunk, hanem Abban, aki szenvedett, meghalt és feltámadott, hogy nekünk örök életünk legyen Jézus Krisztusban.

Németi Júlia