belépés | regisztráció RSS

Publikációk Elküld Nyomtat

Ablonczy Ágnes

Márk evangéliuma - 14. A túlsó part

Új szövetség - Márk evangéliuma 4:35-5:1.


ÉS ÍGY SZÓLT HOZZÁJUK MÉG AZNAP ESTE: MENJÜNK ÁT A TÚLSÓ PARTRA. ELBOCSÁTOTTA TEHÁT A SOKASÁGOT, ŐT PEDIG MAGUKKAL VITTÉK, ÚGY, AMIT A HAJÓBAN VOLT; DE MÁS HAJÓK IS VOLTAK VELE. AKKOR NAGY SZÉLVIHAR TÁMADT, A HULLÁMOK BECSAPTAK A HAJÓBA, ÚGYANNYIRA, HOGY MÁR-MÁR MEGTELT. Ő PEDIG A HAJÓ HÁTULSÓ RÉSZÉBEN A FEJALJON ALUDT. ÉS FELKELTETTÉK ŐT, ÍGY KIÁLTVA: MESTER, NEM TÖRŐDÖL VELE, HOGY ELVESZÜNK? FELSERKENT, ÉS MEGDORGÁLTA A SZELET, ÉS AZT MONDTA A TENGERNEK: HALLGASS, NÉMULJ EL! ÉS ELÁLLT A SZÉL, ÉS LETT NAGY CSENDESSÉG. ÉS ÍGY SZÓLT NEKIK: MIÉRT VAGYTOK ILYEN GYÁVÁK? HÁT NINCS HITETEK? ÉS NAGY FÉLELEMMEL MEGFÉLEMLETTEK, ÉS EZT MONDTÁK EGYMÁSNAK: KICSODA EZ, HOGY MIND A SZÉL, MIND A TENGER ENGEDELMESKEDIK NEKI? ÉS MEGÉRKEZTEK A TENGER TÚLSŐ PARTJÁRA...

                                                                                                                      

Valaki, akivel életemben először, Széplaki Kálmán temetésen találkoztam, azt kérdezte akkor tőlem, ismerem-e azt a bajai református lelkészt, aki orosz hadifogságban volt. Mondtam, ki volt itt Baján a lelkész, amikor én idekerültem. Igen, talán ő az, szeretne többet tudni róla - válaszolta. Segítenék neki? Meglepve kérdeztem tőle, miért érdekli? - Olvastam egy könyvet - felelte -, melyben őt emlegetik, az keltette fel az érdeklődésemet. Mindjárt a kötet címét, és szerzőjét kérdeztem tőle: Adolf Wunderlich: Újszövetségemmel Szibériába...

Egy hét múlva, mikor találkoztunk, kezembe tette a könyvből kézzel kimásolt részt Koszta Istvánról, a sorokat, melyek fontossá lettek számára. Meghatott odaadása, kézírását rögtön elolvassam. És igen, még aznap este megrendeltem a könyvet az Internet Antikvárium oldalán, ahol rátaláltam. És most itt van a kezemben, mert épp ma megérkezett...

ÉS ÍGY SZÓLT HOZZÁJUK MÉG AZNAP ESTE: MENJÜNK ÁT A TÚLSÓ PARTRA. ELBOCSÁTOTTA TEHÁT A SOKASÁGOT, ŐT PEDIG MAGUKKAL VITTÉK, ÚGY, AMIT A HAJÓBAN VOLT; DE MÁS HAJÓK IS VOLTAK VELE.

Először egy kifejezést hadd emeljek ki a felolvasott részből: MÉG AZNAP ESTE... Mire utal ez a pár szó? Hogy közvetlenül azután történt, mikor Jézus Krisztus, a példázatokban és azok magyarázatában Isten országa felől beszélt nekik, mely szemük elől rejtve van, de van, értük elrejtett ajándék, mely nyilvánvalóvá lehet. Még aznap este kipróbálhatták, mérhették, mit ér a számukra az, amit hallottak. Mert kevés hogy hallom, kevés, hogy megértem, csak az azt követő események, történések közepette derül ki, hogy a lelkemet érintő szó, üzenet, egy akaratlan adódó helyzetben, lehet-e valóságos tapasztalássá számomra?

TÚLSÓ PART... A már többször emlegetett feledhetetlen temetés igéje is ez a történet volt, s azt mondta a temetés szolgálatát végző lelkész, hogy a túlsó part felé indulás alkalom, a tanítványok számára, hogy felfedezzék Isten országát, amiről annyit hallottak...Azt mondta, hogy mi, akik Jézushoz csatlakozunk, mind a TÚLSÓ PART, Isten országa felé indult állapotban élünk. Akitől búcsúztunk, annak élete tele volt ilyen próbával...de a börtönben való megszólítás után bármi jött, mindvégig hűségesen kereste, követte Urát.
Milyen jó hálát adni érte, aki most oda érkezett, a TÚLSÓ PARTRA, a temérdek próba közben mindent, mindent Atyjára mert bízni. Merjük minden kérdésünket, gondunkat rábízni?
Útközben jöhet vihar, jöhet kilátástalan helyzet, tehetetlen birkózás... ez mind alkalom, a próba lehetősége, Krisztus által, hit által megmaradni...

Talán furcsának, nem ideillőnek tűnik Túrmezei Erzsébet kislány-önmagáról szóló verse, de talán mégis, hisz nekünk is Isten oltalmazó szeretetébe kéne ajánlani életünket, kincseinket.


TÚRMEZEI ERZSÉBET
                     A HATOS

Repültem, mert az öröm szárnya vitt.
- Gyerekek, gyertek, kaptam valamit.
Édesanyám úgy adta énnekem:
Végy, amit akarsz rajta, gyermekem. -
Kitaláljátok? Egy ezüsthatos!
Elrejtőztünk hamar az illatos
jázminbokrok közé, s kincsemet
csodálva nézték ámuló szemek.
Nos, mit vegyek?- Babát, egy kékszeműt!
- Ó van nekem, s azt látni mindenütt.
- De én egy csodaszépet láttam ám.
Csak nekem lenne egy olyan babám!
Aranyhajú, bíborba öltözött!
Talán királynő a babák között!
- Én krumplicukrot vennék, nem babát,
- vélekedik a második barát.
- A harmadik is lelkendezve szól;
léggömböt, pirosat, zsiráfosat!
A negyedik is tanácsot ad.
Ennyi tanáccsal mit kezdjen a szív?
Édesanyám már vacsorára hív.
Talán megálmodom, mi volna jó?
Mit is mondott a Pista? Gőzhajó?
Hisz a folyóra úgyse mehetek
játszani, mint a többi gyerekek.
Léggömb? Az elszáll s akkor mi marad?
Cukor? Hisz megennénk egy nap alatt.
- Mi bajod gyermek? - kérd édesapám. -
Nem eszel, nem szólsz, beteg vagy talán?
A fejem rázom és csak hallgatok.
Csatáznak bennem a gondolatok.
Éjjeli álmom is mi volna más
ilyen nap után, mint a folytatás!
Mint akinek a baja, gondja sok,
felébredek, mikor a kakasok.
Magam az ágyban hányom és vetem.
Fénylő kincsemet megnézegetem.
Titokzatosan csillog és ragyog:
Ezer, ezer lehetőség vagyok!
Új nap virrad, központja a hatos,
de ez a nap már nagyon bánatos.
Amit szeretnék, arra épp kevés.
Csalódás, harag, veszekedés.
Sírok. Édesanyám karjába von.
- Mi fáj? Miért sírsz? Mi bánt oly nagyon?
S mikor már mindent elpanaszolok,
megértőn, szelíden mosolyog.
Megsimogat: - Tudod mit gyermekem,
add vissza az ezüsthatost nekem.
Veszek majd rajta, ami jó neked.
Töröld le szemedről a könnyeket!
Előkutatja gyorsan két kezem.
Mi lesz az a jó, nem is kérdezem.
Hozzátapadt örömöm, bánatom:
igen, visszaadom, visszaadom!
Sugárzó arccal látnak újra kint.
- Nos, mi újság? Mi történt már megint?
Hol a hatos? Mit vettél rajta, mondd?
- Jó helyen van, nincs már miatta gond.
Megint játszom és megint nevetek
és mélyen alszom, mint a gyerekek.
Nem hordok gondokat, mint a nagyok.
Szívem könnyű. Megint gyermek vagyok.

Ezüsthatos! Ó, élet, életem,
Valaki téged így adott nekem.
Te is az voltál, szép ezüsthatos,
új ragyogó, fénylő, titokzatos,
melyhez ezer lehetőség tapad
s versenyre hívja a vágyakat.
Milyen jó, hogy már nincs közöm veled.
Atyám kezébe visszatettelek,
s mosolyoghatok, versengő vágy ha von:
Nekem nem kell többé választanom.
Ezüsthatos, te nem vagy már enyém.
Megint gondtalan gyermek lettem én,
aki Atyjára bízza mindenét.
Karja vezet, örök kegyelme véd.
Kegyelme, mely csak jót akar nekem...
Kezébe tettem én az életem!

1. oldal ( összesen 2 ) Következő oldal
További cikkek:
2024. május 11., szombat,
Ferenc napja van.

Elhunyt Pásztor Jánosné

2016. május 24., kedd

85 éves korában elhunyt Pásztor Jánosné, a Magyarországi Református Nőszövetség korábbi elnöke. „A legfontosabb számomra, hogy tudom, az Úristen szeret. Hiszem, hogy egészségemben, betegségemben velem van. Amikor legutóbb beteg lettem, éreztem, hogy a legnagyobb orvosság a szeretet. A gyerekeim folyamatosan kerestek, az egész család és a szomszéd is imádkozott értem. A nőszövetségben is nagyon kedvesek voltak, rengeteg gyöngédség van bennük” – mondta két évvel ezelőtt egy interjúban a Reformátusok Lapjának.

Az igazi győzelmek

2016. május 20., péntek

Hasznosságelv szerint működő világban élünk, ahol mindent forintosítanak, de a Szeretethídon senki nem számítja ki, hogy mennyit ér az önkéntes segítség, hiszen jó dolgokat tenni alapvető emberi magatartás. Helyszíni riport Budafokról, a Szeretethíd május 20-i megnyitójáról, ahol nemcsak önkénteskedtek, hanem táncra is perdültek a résztvevők a legkisebbektől kezdve a püspökökön át az államtitkárig.

Hogyan olvassunk égő háztetőt?

2016. május 16., hétfő

Az események egymásutániságában történetet keresni, a történetnek jelentést tulajdonítani: hitbeli cselekedet. Hit nélkül az egymásutániság: egymás nélküliség. A hit értelmezői mozzanatában azonban fölizzik egy lehetséges idézőjel a történet mondatai fölött – Molnár Illés gondolatai Visky András pünkösdi homíliá járól.

Az elefántnál is

2016. május 15., vasárnap

A Szentlélek szimbóluma a galamb. Az ősmélység felett mintegy tojását költő madárként lebegett – a Lélek teremtő hatalom; és Krisztus megkeresztelkedésekor aláereszkedik reá – a Lélek kinyilatkoztató és felhatalmazó erő. Feltétlenül szabad, mégis bizalmas, érkeztében szuverén áldáshozó. Mi azt mondanánk: vendég, holott ő a gazda – és minket avat birtoka vendégeivé: Ő a Lélek. A jelképe galamb.

A különbség: ég és föld

2016. május 11., szerda

A kis konfirmandusok a hét végén egyáltalán nem akartak hazamenni, pedig közülük többen bevallották, hogy néhány nappal korábban a legkülönbözőbb ötleteket fontolgatták, hogyan lehetne meglépni a csendeshétről. Lelki otthon, amely csodák színhelyévé vált. Az a ház, amit a tomboló tűz sem tudott elpusztítani. Harmincéves a nyárlőrinci Emmaus-ház, a kecskeméti reformátusok missziós háza.

Látogatóink száma a mai napon: 3196
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 58115161

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat