belépés | regisztráció RSS

Publikációk Elküld Nyomtat

Ablonczy Ágnes

5. Együtt, egy akarattal

Apostolok cselekedetei 2:42-3:1-10.

…ÉS ÁLLHATATOSAN KITARTOTTAK AZ APOSTOLOK TANÍTÁSÁBAN, A KÖZÖSSÉGBEN, A KENYÉR MEGTÖRÉSÉBEN ÉS AZ IMÁDKOZÁSBAN. SZENT FÉLELEM FOGOTT EL MINDENKIT, MERT AZ APOSTOLOK SOK CSODÁT ÉS JELET TETTEK. MINDAZOK PEDIG, AKIK HITTEK, EGYÜTT VOLTAK, S MINDENÜK KÖZÖS VOLT. ÉS JAVAIKAT ÉS MARHÁIKAT ELADTÁK, ÉS ÁRÁT SZÉTOSZTOTTÁK AZOK KÖZÖTT, AKIK SZŰKÖLKÖDTEK, ASZERINT, KINEK, MIRE VOLT SZÜKSÉGE. ÉS MINDENNAP EGYAKARATTAL, ÁLLHATATOSAN A TEMPLOMOT GYAKOROLTÁK, A KENYERET HÁZANKÉNT MEGTÖRTÉK, ÉS NAGY ÖRÖMMEL, TISZTA SZÍVVEL RÉSZESÜLTEK AZ ELEDELBEN. DÍCSÉRTÉK AZ ISTENTÉS AZ EGÉSZ NÉP ELŐTT KEDVESSÉGET TALÁLTAK. AZ ÚR PEDIG NAPRÓL, NAPRA GYARAPÍTOTTA A MEGVÁLTOTTAK SZÁMÁT. PÉTER ÉS JÁ-NOS EGYÜTT MENTEK FEL A TEMPLOMBA IMÁDKOZÁSRA DÉLUTÁN HÁROM ÓRA-KOR. ÉPPEN AKKOR VITTEK ODA EGY SZÜLETÉSÉTŐL FOGVA SÁNTA FÉRFIT, AKIT NAPONTA ODAÜLTETTEK A TEMPLOMNAK ÚGYNEVEZETT ÉKES-KAPUJÁBA, HOGY A TEMPLOMBA MENŐKTŐL ALAMIZSNÁT KÉRJEN. AMIKOR EZ LÁTTA, HOGY PÉTER ÉS JÁNOS A TEMPLOMBA TART, ALAMIZSNÁT KÉRT TŐLÜK. EKKOR PÉTER JÁNOSSAL EGYÜTT, RÁSZEGEZTE TEKINTETÉT, ÉS ÍGY SZÓLT: EZÜSTÖM ÉS ARANYAM NIN-CSEN, DE AMIM VAN, AZT ADOM NEKED: A NÁZÁRETI JÉZUS NEVÉBEN, KELJ FEL ÉS JÁRJ! ÉS JOBBKEZÉNÉL FOGVA FELEMELTE. AZONNAL MEGERŐSÖDÖTT A LÁBA ÉS A BOKÁJA, FELSZÖKÖTT, TALPRA ÁLLOTT, ÉS JÁRT. MAJD BEMENT VELÜK A TEMP-LOMBA ÉS DÍCSÉRTE ISTENT, JÁRVA-KELVE, UGRÁLVA. ÉS AZ EGÉSZ NÉP LÁTTA ŐT, HOGY JÁR ÉS DÍCSÉRI AZ ISTENT, ÉS FELISMERTÉK, HOGY EZ ÜLT ALAMIZS-NÁT KÉREGETVE A TEMPLOM ÉKES KAPUJÁBAN. ÉS MEGTELTEK CSODÁLKOZÁS-SAL ÉS ELRAGADTATÁSSAL AFÖLÖTT, AMI VELE TÖRTÉNT.
________________________________________________________________________

Említettem a múlt héten, hogy a párommal együtt Erdélybe készülök, egy missziós szervezet évenként rendezett találkozójára, Érszőlősre. Ez egy Margita környéki, magyarok lakta köz-ség, alig ezer lakossal. Első nap kb. 400-an, második nap kb. 500-an gyűltünk össze a temp-lomban. Ennyi embernek készítettek, osztottak reggelit, ebédet és vacsorát a helyi gyüleke-zet asszonyai a kultúrház nagytermében, többszöri terítéssel, és leültetéssel. Alig hihető, de 200 távolról érkezőnek biztosítottak szállást. Megkérdeztem a háziasszonyunkat, tagja-e a szervezetnek? Azt felelte rá, hogy nem. És a lelkészük? Az sem. Miért vállalták? Kiderült, hogy református lelkészüknek évfolyamtársa volt e missziós szervezet jelenlegi elnöke, ő kérte tőle, vállalja el gyülekezetével ezt a találkozót…Háziasszonyunk azt is mondta, sze-rettek volna hallgatóként részt venni mindebben, ám annyi lett a feladat, ki se láttak belőle… Kiért, miért vállalható ez? Mi indítja a magáért való embert arra, hogy idejét, erejét, otthonát másoknak adja? Mitől és miből születik a befogadás, az összetartozás, az egység igénye?

…ÉS ÁLLHATATOSAN KITARTOTTAK AZ APOSTOLOK TANÍTÁSÁBAN, A KÖZÖSSÉG-BEN, A KENYÉR MEGTÖRÉSÉBEN ÉS AZ IMÁDKOZÁSBAN. SZENT FÉLELEM FOGOTT EL MINDENKIT, MERT AZ APOSTOLOK SOK CSODÁT ÉS JELET TETTEK. MINDAZOK PEDIG, AKIK HITTEK, EGYÜTT VOLTAK, S MINDENÜK KÖZÖS VOLT. ÉS JAVAIKAT ÉS MARHÁIKAT ELADTÁK, ÉS ÁRÁT SZÉTOSZTOTTÁK AZOK KÖZÖTT AKIK SZŰKÖLKÖD-TEK, ASZERINT, KINEK, MIRE VOLT SZÜKSÉGE.
Mi történt később azzal a háromezer emberrel, kiknek szíve megérintődött Pünkösdkor? Mi következett abból, ami velük történt? Vajon érinti a mi szívünket az a nyilvánvaló tény, hogy azért lehetünk ma itt, mert ők nem csak hallották a hívó szót, hanem befogadták, ráfeleltek az életükkel, mert megértették, nem csupán önmagukért szólíttattak meg?

Úgy van írva, hogy ÁLLHATATOSAN KITARTOTTAK AZ APOSTOLOK TANÍTÁSÁBAN…
Mit jelent ez? Akkor még nem volt leírt Evangélium. Csak ők mondhatták el másoknak, amit Krisztus közelében láttak, hallottak, átéltek, azt, amit jelenlétében olykor alig-alig fogtak fel, ám visszatekintve megértették, mert nyilvánvalóvá tette számukra Isten Szentlelke.

Különös megélni az embernek, mikor minden egybecseng, amikor visszafelől nézve értelmet nyernek a dolgok, történések. Hogy nem láttuk, nem tudtuk, mégis, már akkor, és azért, és épp amiatt, azért történt velünk, állt fejre köröttünk, mert Isten mozdult, cselekedni akart… SZENT FÉLELEM FOGOTT EL MINDENKIT… Vágyunk-e a Szentlélek jelenlétének térdet roskasztó jeleire? Ráébredtünk már vergődő, jajongó lelkünkre? Ha igen, szabad tudnunk, hogy Isten értünk megindult szeretetének, felénk forduló irgalmának jele...

„Problémátlanul nem lehet ébren lenni, problémátlanul csak aludni lehet. Ébren lenni az em-ber számára azt jelenti: folyton ébreszteni magát. Akit Isten különösen szeret, akit kiválaszt magának, annak segít az ébresztésben: jajjal, könnyel, fekéllyel, embertársak gőgjével …”
Tábor Béla – Az ébresztésről

Milyen az az ember, kinek szunnyad, alszik a lelke? Van olyan, aki önmagát altatja-áltatja?
Éreztük-e már a bajban, betegségben, megaláztatásban, szükségben, nyomorúságban, ha jajongás közepette is, tán szorongva, de önkéntelenül Istent keresi a lelkünk?

Mi lett azokkal, akiket a Lélek szava megérintett, akik bólintottak a hívó szóra? Így van írva: AKIK HITTEK, EGYÜTT VOLTAK, S MINDENÜK KÖZÖS VOLT, JAVAIKAT, MARHÁIKAT ELADTÁK, ÁRÁT SZÉTOSZTOTTÁK AZOK KÖZÖTT AKIK SZŰKÖLKÖDTEK, ASZERINT, KINEK, MIRE VOLT SZÜKSÉGE… Miről lehet felismerni, hogy a lelkük felébredt, hogy szí-vük nyitva van? Nem választja el őket semmi, az se, hogy szükségben élnek, az se, hogy többjük van, sőt, ami azelőtt elválasztotta őket, éppen abban rejlik a lehetőség, ez kötheti össze őket. Az egyik, épp mert lelke Krisztusé, le tud mondani arról, ami az övé, a másik ugyanez okból elfogadni tud, és mert lelkük Krisztusban egy, nem is tartoznak egymásnak.

ÉS MINDENNAP EGY AKARATTAL, ÁLLHATATOSAN A TEMPLOMOT GYAKOROLTÁK, A KENYERET HÁZANKÉNT MEGTÖRTÉK, ÉS NAGY ÖRÖMMEL, TISZTA SZÍVVEL RÉSZE-SÜLTEK AZ ELEDELBEN. DÍCSÉRTÉK AZ ISTENT ÉS AZ EGÉSZ NÉP ELŐTT KEDVES-SÉGET TALÁLTAK. AZ ÚR PEDIG NAPRÓL, NAPRA GYARAPÍTOTTA A MEGVÁLTOT-TAK SZÁMÁT.

Úgy olvastam, akkoriban az elkötelezett izraeliták, naponta háromszor mentek imádkozni a templomba. Sem Jézusnak, sem nekik, nem lett feleslegessé az, ami népük törvénye szerint kötelezte őket. ÁLLHATATOSAN gyakorolták. Ám Krisztus szava, kijelentése, rendelése által is felelősök lettek. Amit az utolsó vacsora közben örökül hagyott, az is beleépült az életükbe. Ennek egyáltalán nem volt helye a zsinagógában, a templomban, házaknál történt. HÁZAN-KÉNT MEGTÖRTÉK… ÖRÖMMEL, TISZTA SZÍVVEL RÉSZESÜLTEK AZ ELEDELBEN…

Vajon számunkra is örömünnep? A megváltásban nyert, szívünk vétkeit eltörlő áldozat újra meg újra megélhető, a szokás gyakorlásában rejlő, valóságos szabadulást kínáló lehetőség? Ujjong a szívünk? Vagy csupán a bűnbánatot próbáljuk hitelesen gyakorolni? DÍCSÉRTÉK AZ ISTENT… Volt miért hálát adni, szívük Istennel volt tele! Egyek voltak ebben, és épp ez tetszett az egész népnek, ettől lettek KEDVESEK AZ EGÉSZ NÉP ELŐTT… odavonzotta őket, egyre többen csatlakoztak hozzájuk, vágytak ebben a jó légkörben való részesedésre. AZ ÚR NAPRÓL, NAPRA GYARAPÍTOTTA A MEGVÁLTOTTAK SZÁMÁT.
TURMEZEI ERZSÉBET SZOLGÁLNI, MINT A FÉNY

Krisztus, csodálatos vagy,
élő, hatalmas és jelenvaló!
Szavak zűrzavarában
szíven talál a Szó,
halálból életre keltő,
új útra indító.
Sodor, mint a vihar,
győzelmes erővel.
Hívsz, és indulni kell.
Küldesz és menni kell,
szolgálni és tenni kell.
Szereteted parancsa
szívünkben énekel.
Nyomodban új meg új
tanítvány indul el
szolgálni mint a fény,
ízt adni, mint a só.
Hogy bennünk is Te szolgálj,
őbennük is Te légy
élő, hatalmas és jelenvaló.

PÉTER ÉS JÁNOS EGYÜTT MENTEK FEL A TEMPLOMBA IMÁDKOZÁSRA DÉLUTÁN HÁROM ÓRAKOR. ÉPPEN AKKOR VITTEK ODA EGY SZÜLETÉSÉTŐL FOGVA SÁNTA FÉRFIT, AKIT NAPONTA ODAÜLTETTEK A TEMPLOMNAK ÚGYNEVEZETT ÉKES-KAPU-JÁBA, HOGY A TEMPLOMBA MENŐKTŐL ALAMIZSNÁT KÉRJEN.

Kétfelől indul a történet, kétféle megszokás által meghatározottan. PÉTER ÉS JÁNOS a szo-kásos időben mennek imádkozni a templomba, a sántát pedig épp akkorra viszik oda, mert ilyenkor van esély arra, hogy alamizsnához jut. A tanítványok nem azzal a céllal mentek, hogy alamizsnát adjanak, és a sánta nem azért ment, hogy imádkozzon, ami a találkozás lehetőségét adta, a hely, és az időpont, ahova aznap igyekeztek. Miféle csodája Istennek az egyet akarás, egybetartozás? Miből, hogyan született? Lehet akarni, lehet nekigyürkőzni, tudjuk működésének feltételeit biztosítani? Nem, az egység isteni ajándék, azoké, akiket megszólított, felébresztett, ébren tart, az igazi egyet akarás ennek gyümölcse…

AMIKOR EZ LÁTTA, HOGY PÉTER ÉS JÁNOS A TEMPLOMBA TART, ALAMIZSNÁT KÉRT TŐLÜK. EKKOR PÉTER JÁNOSSAL EGYÜTT, RÁSZEGEZTE TEKINTETÉT, ÉS ÍGY SZÓLT: EZÜSTÖM ÉS ARANYAM NINCSEN, DE AMIM VAN, AZT ADOM NEKED:
A NÁZÁRETI JÉZUS NEVÉBEN, KELJ FEL ÉS JÁRJ! ÉS JOBBKEZÉNÉL FOGVA FELE-MELTE. AZONNAL MEGERŐSÖDÖTT A LÁBA ÉS A BOKÁJA, FELSZÖKÖTT, TALPRA ÁLLOTT, ÉS JÁRT. MAJD BEMENT VELÜK A TEMPLOMBA ÉS DÍCSÉRTE ISTENT, JÁRVA-KELVE, UGRÁLVA.

Történik, ami addig mindig, minden nap. Az, amiért a sántát odavitték. Kér, megállítja az imádkozni igyekvő apostolokat a templom előtt, a maga bajával, hiányával, szükségével, remélve az alamizsnát. Az a kettő megáll érte, annyira, amennyire meg lehet állniuk az ismeretlenül megszólító másik emberérért. PÉTER, JÁNOSSAL EGYÜTT RÁSZEGEZTE TEKINTETÉT… Miért szegzik rá? Talán, mert amaz lesütött szemmel kérte azt, amit kért? Vagy mert látnia kellett érte megindult lelküket, hogy hinni merje a lehetetlent?

Vajon, ha lett volna pénze Péternek és Jánosnak, azt adták volna neki amit kért? És akkor nem gyógyul volna meg a sánta? Vajon hányszor cselekszünk jót alvó lélekkel, szokásból,
kevesebbet adva annál, mint amit Isten Lelke által adhatnánk? Mifélék a mi jótetteink?
EZÜSTÖM ÉS ARANYAM NINCSEN, DE AMIM VAN, AZT ADOM NEKED…Az áldás (isteni gyógyulás) lehetősége rejtőzött abban, hogy Péter és János tudta, hogy nincs más egyebük, nincs az, amit várna tőlük. Mit adtak? Egységbe olvadt, Istenbe vetett hitüket, reményüket…
„ Ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön , minden dolog felől, amit csak kérni akartok, megadja nektek az én Mennyei Atyám…” (Máté 18:19. ) Ők egyet akartak? Kiért? A NÁZÁRETI JÉZUS NEVÉBEN KELJ FEL ÉS JÁRJ! Már az érte mondott szóval magukhoz vonták, beleölelték abba, ami az övék volt...

Történhet velünk csoda? Mit hiszünk? A lehetségest? Mi mit kérünk? A kézzel foghatót? Vágynánk az isteni csodára, de megelégszünk az emberektől várható alamizsnával? Az a sánta meggyógyult, de nem csupán a lábai, hanem a lelke is. BEMENT VELÜK A TEMP-LOMBA ÉS DÍCSÉRTE ISTENT, JÁRVA-KELVE, UGRÁLVA… Betöltötte a csoda, és lába vitte, lelke sodorta azok közé, akik által gyógyult. Egy lett velük. Nem mert akarta, nem mert meggyőzték… A rajta könyörülő isteni szeretete győzte meg arról, hova tartozik... Nem em-bereket lát, akik meggyógyították, hanem Istent, Istent dicséri, JÁRVA-KELVE, UGRÁLVA…

ÉS AZ EGÉSZ NÉP LÁTTA ŐT, HOGY JÁR ÉS DÍCSÉRI AZ ISTENT, ÉS FELISMERTÉK, HOGY EZ ÜLT ALAMIZSNÁT KÉREGETVE A TEMPLOM ÉKES KAPUJÁBAN. ÉS MEG-TELTEK CSODÁLKOZÁSSAL ÉS ELRAGADTATÁSSAL AFÖLÖTT, AMI VELE TÖRTÉNT.

Sok tanúja volt annak, ami vele történt. Hogy aki eddig sánta volt, s alamizsnára szorult, az nem csupán járni tud, hanem táncol örömében, s dicséri az Istent. Láttunk már csodálatos módon meggyógyult embert? Amikor egy keserű szív megváltozik, megtelik örömmel és há-lával? Miféle szükség visz minket templomba? A befelé lépők felé megyünk? Megérkezünk? Bent is kívül maradunk? Születhet bennünk lelket gyógyító egység, valóságos egyetakarás?

TÚRMEZEI ERZSÉBET: A FORRÁSHOZ

„Te nemcsak olyan forrás vagy, amelyik engedi magát megtalálni. Te az a
forrás vagy, amelyik maga indul el megkeresni a szomjazókat.” Kierkegaard

Tiszta- bővizű csodálatos Forrás,
keresd tovább a szomjasakat!
Látod, mennyien vannak!
Posvány vizével oltják szomjúságuk.

Szomjaznak, életre, szeretetre,
irgalomra és bocsánatra, jóságra,
igazságra, örömre, igazi szabadságra.
Szomjazók számlálhatatlan serege!
Mi lesz velük, ha rád nem találnak?!

Milyen felfoghatatlan, ahogy
elindulsz megkeresni őket,
ahogy szüntelen útban vagy feléjük,
meg se várva, hogy ők keressenek!
Milyen csodálatos titok!

Boldog, akit már megtaláltál,
s nem posványok mérgező vizét issza!
Ahogy ígérted, nem szomjazik soha többé,
és belsejéből szeretet, öröm,
irgalom, jóság: élő víz fakad.
Krisztus-forrás, te áldott, drága, tiszta,
keresd tovább a szomjasakat!

További cikkek:
2020. április 06., hétfő,
Vilmos , Bíborka napja van.

Elhunyt Pásztor Jánosné

2016. május 24., kedd

85 éves korában elhunyt Pásztor Jánosné, a Magyarországi Református Nőszövetség korábbi elnöke. „A legfontosabb számomra, hogy tudom, az Úristen szeret. Hiszem, hogy egészségemben, betegségemben velem van. Amikor legutóbb beteg lettem, éreztem, hogy a legnagyobb orvosság a szeretet. A gyerekeim folyamatosan kerestek, az egész család és a szomszéd is imádkozott értem. A nőszövetségben is nagyon kedvesek voltak, rengeteg gyöngédség van bennük” – mondta két évvel ezelőtt egy interjúban a Reformátusok Lapjának.

Az igazi győzelmek

2016. május 20., péntek

Hasznosságelv szerint működő világban élünk, ahol mindent forintosítanak, de a Szeretethídon senki nem számítja ki, hogy mennyit ér az önkéntes segítség, hiszen jó dolgokat tenni alapvető emberi magatartás. Helyszíni riport Budafokról, a Szeretethíd május 20-i megnyitójáról, ahol nemcsak önkénteskedtek, hanem táncra is perdültek a résztvevők a legkisebbektől kezdve a püspökökön át az államtitkárig.

Hogyan olvassunk égő háztetőt?

2016. május 16., hétfő

Az események egymásutániságában történetet keresni, a történetnek jelentést tulajdonítani: hitbeli cselekedet. Hit nélkül az egymásutániság: egymás nélküliség. A hit értelmezői mozzanatában azonban fölizzik egy lehetséges idézőjel a történet mondatai fölött – Molnár Illés gondolatai Visky András pünkösdi homíliá járól.

Az elefántnál is

2016. május 15., vasárnap

A Szentlélek szimbóluma a galamb. Az ősmélység felett mintegy tojását költő madárként lebegett – a Lélek teremtő hatalom; és Krisztus megkeresztelkedésekor aláereszkedik reá – a Lélek kinyilatkoztató és felhatalmazó erő. Feltétlenül szabad, mégis bizalmas, érkeztében szuverén áldáshozó. Mi azt mondanánk: vendég, holott ő a gazda – és minket avat birtoka vendégeivé: Ő a Lélek. A jelképe galamb.

A különbség: ég és föld

2016. május 11., szerda

A kis konfirmandusok a hét végén egyáltalán nem akartak hazamenni, pedig közülük többen bevallották, hogy néhány nappal korábban a legkülönbözőbb ötleteket fontolgatták, hogyan lehetne meglépni a csendeshétről. Lelki otthon, amely csodák színhelyévé vált. Az a ház, amit a tomboló tűz sem tudott elpusztítani. Harmincéves a nyárlőrinci Emmaus-ház, a kecskeméti reformátusok missziós háza.

Látogatóink száma a mai napon: 7806
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 46593802

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat