belépés | regisztráció RSS

Publikációk Elküld Nyomtat

Ablonczy Ágnes

9. Nagy kegyelem munkálkodott

Apostolok cselekedetei 5:1-11.

A HÍVŐK SEREGÉNEK PEDIG SZÍVE LELKE EGY VOLT. SENKI, SEMMI VAGYONÁT A MAGÁÉNAK NEM MONDTA, HANEM MINDENÜK KÖZÖS VOLT. ÉS AZ APOSTOLOK NAGY ERŐVEL TETTEK BIZONYSÁGOT AZ ÚR JÉZUS FELTÁMADÁSÁRÓL ÉS NAGY KEGYELEM MUNKÁLKODOTT MINDNYÁJUKON. NEM VOLT KÖZÖTTÜK SZŰKÖLKÖDŐ SENKI. AKIKNEK SZÁNTÓFÖLDJÜK ÉS HÁZAIK VOLTAK, AZOKAT ELADTÁK, AZ ÁRÁT PEDIG ELHOZTÁK, ÉS LETETTÉK AZ APOSTOLOK LÁBAI ELÉ. AZUTÁN ELOSZTOTTÁK KINEK-KINEK SZÜKSÉGE SZERINT. JÓZSEF IS, AKIT AZ APOSTOLOK BARNABÁSNAK NEVEZTEK EL, AMI LEFORDÍTVA AZT JELENTI: VÍGASZTALÁS FIA, CIPRUSI SZÁRMAZÁSÚ LÉVITA, ELADTA SZÁNTÓFÖLDJÉT S AZ ÁRÁT ELHOZTA ÉS AZ APOSTOLOK LÁBAI ELÉ LETETTE. EGY EMBER AZONBAN, NÉV SZERINT ANÁNIÁS, SZAFIRÁVAL A FELESÉGÉVEL ELADTA BIRTOKÁT, ÁM – FELESÉGÉNEK IS TUDTÁVAL – A VÉTELÁRBÓL FÉLRETETT S CSAK VALAMI RÉSZT VITT EL ÉS TETTE LE AZ APOSTOLOK LÁBAI ELÉ. PÉTER AZONBAN RÁSZÓLT: ANÁNIÁS, MIÉRT FOGLALTA EL A SÁTÁN A SZÍVE-DET, HOGY HAZUDJÁL A SZENTLÉLEKNEK S A SZÁNTÓFÖLD ÁRÁBÓL FÉLRETÉGY? NEMDE, HA EL NEM ADOD, NEKED MARADT VOLNA MEG ÉS MIUTÁN ELADTAD, NEM A TE HATALMADBAN VOLT-E AZ ÁRA? MIÉRT VETEMEDTÉL ILYESMIRE A TE SZÍVED-BEN? NEM EMBERNEK HAZUDTÁL, HANEM AZ ISTENNEK. AMIKOR E SZAVAKAT ANÁ-NIÁS MEGHALLOTTA, ÖSSZEESETT ÉS MEGHALT. ÉS MINDAZOKBAN, AKIK EZT HAL-LOTTÁK, NAGY FÉLELEM TÁMADT. A FIATALABB EMBEREK PEDIG FELKELTEK, BE-GÖNGYÖLTÉK ŐT, AZUTÁN KIVITTÉK ÉS ELTEMETTÉK. MINTEGY HÁROM ÓRA MÚL-VA JÖTT A FELESÉGE IS, NEM TUDVÁN A TÖRTÉNTEKRŐL. PÉTER MEGSZÓLÍTOTTA: MONDD MEG NEKEM, VAJON ENNYIÉRT ADTÁTOK EL A FÖLDET? Ő PEDIG AZT VÁ-LASZOLTA: IGEN ENNYIÉRT. PÉTER ERRE AZT MONDTA: MIÉRT BESZÉLTETEK ÖSZ-SZE, HOGY AZ ÚR LELKÉT MEGKÍSÉRTSÉTEK? ÍME AZ AJTÓ ELŐTT VANNAK AZOK-NAK LÁBAI, AKIK ELTEMETTÉK A TE FÉRJEDET, ÉS KIVISZNEK TÉGED IS. ÉS AZON-NAL ÖSSZEROGYOTT LÁBAINÁL ÉS MEGHALT. MIKOR AZ IFJAK VISSZAJÖTTEK, HALVA TALÁLTÁK. EKKOR KIVITTÉK, ÉS ELTEMETTÉK A FÉRJE MELLÉ. ÉS NAGY FÉLELEM TÁMADT AZ EGÉSZ GYÜLEKEZETBEN, AKIK EZEKET HALLOTTÁK.
_________________________________________________________________________

Megpróbáltam visszaemlékezni arra, hogy kisgyermekként volt-e valami, ami az enyém volt? De hiába kutattam emlékezetemben, nem tudok nevén nevezni olyan tárgyat, helyet, mely ki-zárólagosan enyém volt. A szoba, amiben éltünk, először szüleinkkel együtt hetünké volt, az-tán lett gyerekszobánk, ahol hamarosan többen voltunk, mint heten, de nem volt enyém az ágyam, mert nagyság szerint haladtunk tovább, kiságyból vaságyba, abból emeletesbe, kor szerint, aztán lett lányszoba is, ahol kettőnkké volt a nagy ágy. Nem volt enyém a ruhám se, hisz a nővéremtől örököltem, és a húgomnak adtam tovább. Ha kaptunk is olykor valamit, azt együtt kaptuk, például az édesapánk faragta bábokat, mit édesanyánk húzott kezére, Amit az általa előadott színjátéknak végén, elcsomagolt. Könyvet, társasjátékot kaptunk karácsonyra, de az is mindenkié volt… Édesanyánk átalakított menyasszonyi ruhájában konfirmáltam, nő-vérem menyasszonyi ruhájában esküdtem… Szerényen, szegényen éltünk mi a negyvenes-ötvenes években… Tudtuk, nem tudtuk, a nincstelenség szabadságában…

Édesapámat egy olyan gyülekezet pásztorának nevezték ki 1944-ben, mely addig nem volt, területi osztásból született. Imádságról, imádságra kaptak ott mindent:1947-ben találtak egy alkalmasnak látszó lakóépületet, kevés volt a pénzük, de előteremtődött, az ott lakók egymás utáni távozásával lett templommá és parókiává, de az átalakítás, a berendezés, a használati tárgyak is, mind-mind az odaadó közös könyörgésre való válaszként teremtődött számukra.
Csupán most, ősz fejjel látom, miféle gyülekezetben láttam napvilágot, miféle keretben, s mi módon tanultam összetartozást, egységet. Nem is értettem később, abból a gyülekezetből kikerülve, másutt miért nem így van?

A HÍVŐK SEREGÉNEK PEDIG SZÍVE LELKE EGY VOLT. SENKI, SEMMI VAGYONÁT A MAGÁÉNAK NEM MONDTA, HANEM MINDENÜK KÖZÖS VOLT. ÉS AZ APOSTOLOK NAGY ERŐVEL TETTEK BIZONYSÁGOT AZ ÚR JÉZUS FELTÁMADÁSÁRÓL ÉS NAGY KEGYELEM MUNKÁLKODOTT MINDNYÁJUKON.

Akinek elfoglalja, betölti szívét Isten Szentlelke, az tud egy lenni a másikkal, azzal, akiét ugyanúgy elfoglalta, betölti. Milyen egyszerű. Minden isteni ajándék ennek következtében születik. Az odaadott szívek egységéből. Ha nincs egység, akkor a különbözés ezerféle ereje munkál. Lehet az bármi. Lehet az első gyülekezet lélekemelő csodáira, az apostolok körüli történésekre vágyni, de vajon miféle összetartozás adja a lehetőséget?

Érdekes, megfontolandó gondolatsort olvastam Lénárd Ödön, Só és mécs című könyvében:

„…Minden állat magatartása önmagából indul ki, helyzetéből és következményeiből érthető meg, csak önmagára van tekintettel, s ameddig a világa egyáltalán kiterjed, annak ő a kö-zéppontja. A kisgyermek spontán rajzai ugyancsak egy akkora és olyan világot ábrázolnak, mely belőle érthető meg…. az alapkérdés: a világ belőlem indul ki, vagy másból? Rám ve-zethető-e vissza, vagy másra?... Rajzolója vagyok e világnak, vagy magam is rajz vagyok benne a többi közt, és akkor kié? …Az ember tagadhatja lelke létét, vagy önmaga terem-tettségét is, ez a tényen semmit sem változtat. S ezt a lélek maga bizonyítja azáltal, hogy ha az Istent elfüggönyözte önmaga elől, keres magának egy bálványt… ami létének céljává lesz és kitölti az életét…. Pál a pénzhajhászóról mondja: a kapzsinak, a bálványimádónak nincs öröksége Isten országában. (Efézus 5:5.)… A teocentrizmus helyébe bármit is teszek, bár-milyen névvel, körítéssel, és indoklással, legfeljebb egy újabb bálványt formáltam… ha fe-lettünk más rendelkező nincs, akkor mint egyenértékű csúcsok létezünk. Részben önma-gunkban, részben szövetséges, csatlós, vagy szolga-hadosztályainkkal a hátunk mögött, s mivel rajtunk túl más nincs, egyformán végső értékek vagyunk, s így az egymással birkózó csúcsok közt a dzsungel törvénye test igazságot…Az ember útja Istentől tanulható meg, és minden eltévelyedés az én-re vezethető vissza…”

Ki a gazdám? Én magam, vagy a Teremtő? Ez dönt el mindent. Ha nem történt lelkemben gazdacsere, az én diktál, látszólag igazodom, mások elvárásaihoz, jónak tartott dolgokhoz, szokásokhoz, ám továbbra belőlem indul minden: Mi hasznos nekem? Mi áll érdekemben?
Mit jelent, hogy A HÍVŐK SEREGÉNEK PEDIG SZÍVE LELKE EGY VOLT? És mit jelent,
és miből ered, hogy NAGY KEGYELEM MUNKÁLKODOTT MINDNYÁJUKON? Kinek van szüksége KEGYELEMRE? Az elítéltnek, a saját magától, önzésétől, abból következő éle-tétől, lépéseitől, bűneitől, annak következményeitől roskadónak. Csak a héjától megszaba-dított dió tartalma ehető. Összetörhető a mi életünk? Mitől lehet minket megszabadítani?

Szabó Magda eleinek könyvében, a Régimódi történetben szerepel anyai ágon Jablonczay Imre, kinek mellékneve: Átkozódó. Keserves vesztesége miatti dührohamában miközben megátkozza a mennyben lakót, szélütés éri, melynek következtében megbénul, fertelmes beszédű ateista, istentagadó lesz… Miféle istene volt addig, ki e történésben elveszhetett? Vagy az ő menye, Rickl Mária, a kalmárlány, ki magáénak tekinti azt a birtokot, mit férje ne-vére írtak, rendelkezni akar felőle, szaporítani, megőrizni, foggal és körömmel. Ezért újra meg újra felháborodik apósának és férjének vagyont pazarló, könnyen osztó, úri szokásain…

Mikor munkálkodhat a könyörülő KEGYELEM? Mikor NAGY erejű, mitől nagy hatású, az értünk és bennünk munkálkodó KEGYELEM? Munkálkodhat egyszerre MINDNYÁJUKON?
TÚRMEZEI ERZSÉBET AHOL RÁNK JÉZUS VÁR

… Jézus mindig, mindenütt ott van.
Ott a zajban, a mindennapokban,
küzdelmekben, és feladatokban,
ott szenvedésben és kisértésben,
hogy felemeljen, őrizzen, védjen,
hogy tanácsoljon, segítsen, áldjon,
átvigyen tűzön és akadályon,
új erőt adjon új kegyelemben…

NEM VOLT KÖZÖTTÜK SZŰKÖLKÖDŐ SENKI. AKIKNEK SZÁNTÓFÖLDJÜK ÉS HÁZAIK VOLTAK, AZOKAT ELADTÁK, AZ ÁRÁT PEDIG ELHOZTÁK, ÉS LETETTÉK AZ APOSTO-LOK LÁBAI ELÉ. AZUTÁN ELOSZTOTTÁK KINEK-KINEK SZÜKSÉGE SZERINT. JÓZSEF, AKIT AZ APOSTOLOK BARNABÁSNAK NEVEZTEK EL, AMI LEFORDÍTVA AZT JELENTI: VÍGASZTALÁS FIA, CIPRUSI SZÁRMAZÁSÚ LÉVITA, ELADTA SZÁNTÓFÖLDJÉT S AZ ÁRÁT ELHOZTA ÉS AZ APOSTOLOK LÁBAI ELÉ LETETTE.

Kinek jut eszébe lemondani arról, mit magáénak tud? Aki látja a másik szükségét, aki képes másfelől látni, mint érdekei felől. Akin könyörültek, akinek irgalmaztak, az érzi a könyörüle-tesség, és az irgalom lépni kényszerítő erejét. Ez a JÓZSEF, megtérésekor az apostoloktól új nevet kap, BARNABÁS lesz a neve, a VIGASZTALÁS FIA… Kikért élhet? Kikért adja el mindenét? A vigasztalásra szorulókért! Azokért, akiknek szüksége van arra, amit ő Istentől kapott. Hiszen mindenünk Tőle kapott, másokért, adni, ajándékozni, könyörülni, irgalmazni.

EGY EMBER AZONBAN, NÉV SZERINT ANÁNIÁS, SZAFIRÁVAL A FELESÉGÉVEL EL-ADTA BIRTOKÁT, ÁM – FELESÉGÉNEK IS TUDTÁVAL – A VÉTELÁRBÓL FÉLRETETT
S CSAK VALAMI RÉSZT VITT EL ÉS TETTE LE AZ APOSTOLOK LÁBAI ELÉ. PÉTER AZONBAN RÁSZÓLT: ANÁNIÁS, MIÉRT FOGLALTA EL A SÁTÁN A SZÍVEDET, HOGY HAZUDJÁL A SZENTLÉLEKNEK ÉS A SZÁNTÓFÖLD ÁRÁBÓL FÉLRETÉGY? NEMDE, HA EL NEM ADOD, NEKED MARADT VOLNA MEG ÉS MIUTÁN ELADTAD, NEM A TE HATALMADBAN VOLT-E AZ ÁRA? MIÉRT VETEMEDTÉL ILYESMIRE A TE SZÍVEDBEN? NEM EMBERNEK HAZUDTÁL, HANEM AZ ISTENNEK.

Honnan tudja Péter az igazságot, amit vele szembeszegez? Talán hallotta valakitől? Vagy rá van írva Anániás arcára, azt tükrözi viselkedése? Mit kérdez tőle? MIÉRT FOGLALTA EL A SÁTÁN A SZÍVEDET? Félelmetes kérdés ez ott, akkor, mikor Anániás épp adni akar! Vajon kérdezik-e ma az adakozóktól, miből, hogyan, mennyi? Miért is nem elégszik meg Péter az elébe letett pénzzel? Vagy egészen másról van szó?

„…Minden bűn zavart szül, de a hazugság egyenesen a zavarkeltés bűne… az a fajta bűn, mely tájékozódásunk normáit kuszálja össze…Az a merénylő, ki először is a világosságot oltja ki, az órákat állítja meg, az iránytűt töri szét, hogy azután szabadon dolgozhassék. Szabadon? A szabadság, amit a hazugság szül, egyedül a zűrzavar szabadsága lehet…”

Pilinszky János – Szög és olaj – A Tízparancsolat

BÓDÁS JÁNOS SZABADÍTS MEG…

Álszentnek lenni s „szentnek” látszani?
Uram, ne hagyj a tűzzel játszani,
s ne engedd, hogy a tűz játsszék velem,
mert sohasem enyém a győzelem.
Nagyon erős a bűnnek teste
ne vígy engem a kísértetbe…
Szabad a szívünk arra, hogy jól lássuk, hogy vállaljuk a világosságot, az igazságot? Mitől félünk jobban? A felénk elvárást támasztó, minket véleményükkel elmarasztaló emberektől, vagy a Szentlélek tükrétől? NEM EMBERNEK HAZUDTÁL, HANEM ISTENNEK – mondja Péter Anániásnak, akit mellbe vág, szíven üt az igazság félelmetes súlya, és holtan esik össze… Isten van jelen, ki gyűlöli, és nem engedi megrontani a gyülekezetet hamissággal…

AMIKOR E SZAVAKAT ANÁNIÁS MEGHALLOTTA, ÖSSZEESETT ÉS MEGHALT. ÉS MINDAZOKBAN, AKIK EZT HALLOTTÁK, NAGY FÉLELEM TÁMADT. A FIATALABB EM-BEREK PEDIG FELKELTEK, BEGÖNGYÖLTÉK ŐT, AZUTÁN KIVITTÉK ÉS ELTEMET-TÉK. MINTEGY HÁROM ÓRA MÚLVA JÖTT A FELESÉGE IS, NEM TUDVÁN A TÖRTÉN-TEKRŐL. PÉTER MEGSZÓLÍTOTTA: MONDD MEG NEKEM, VAJON ENNYIÉRT ADTÁ-TOK EL A FÖLDET? Ő PEDIG AZT VÁLASZOLTA: IGEN ENNYIÉRT. PÉTER ERRE AZT MONDTA:MIÉRT BESZÉLTETEK ÖSSZE, HOGY AZ ÚR LELKÉT MEGKÍSÉRTSÉTEK? ÍME AZ AJTÓ ELŐTT VANNAK AZOKNAK LÁBAI, AKIK ELTEMETTÉK A TE FÉRJEDET, ÉS KIVISZNEK TÉGED IS. ÉS AZONNAL ÖSSZEROGYOTT LÁBAINÁL ÉS MEGHALT. MIKOR AZ IFJAK VISSZAJÖTTEK, HALVA TALÁLTÁK. EKKOR KIVITTÉK, ÉS ELTEMET-TÉK A FÉRJE MELLÉ.

Bizonyára Péter is megrendült, attól, ami az imént történt. Tudja az igazat, de lehetőséget akar adni Szafirának, ezért tőle is megkérdezi, ENNYIÉRT ADTÁTOK EL A FÖLDET? Az asszony nem tudja mi történt a férjével. Vajon ha tudná, merné azt válaszolni, amiben ők ketten megegyeztek? Mondhatna mást, hisz mindenki magáért felelős. De nem állítja meg
az apostol kérdése. Ragaszkodik az igazoláshoz, ahhoz, amiben ők ketten megegyeztek. Önámítás, önféltés, önmegtartó igyekezet diktálja a válaszát... És elveszítik mindazt, amit megtartani vágytak, és azt is, amit közben nyerni szerettek volna…

ÉS NAGY FÉLELEM TÁMADT AZ EGÉSZ GYÜLEKEZETBEN, AKIK EZEKET HALLOTTÁK.

Féljük a Mindenhatót? Eggyé tehet-e minket az istenfélelem, a mindenütt jelenlévő, ítéletben és irgalomban, lehetőségekben és következményekben, áldásban és átokban, Fiát értünk elveszítő, megváltó akaratában, kárhozattól való szabadításban megmutatkozó Isten?

BÓDÁS JÁNOS: IMÁDSÁG SZENTLÉLEKÉRT


…Erőddel a szíveken zúgj át,
és szellőztesd ki minden zugát,
szellőztess ki országot, népet,
az egész nagy földkerekséget.
Söpörd el a bűnt, a gyanakvást
s tedd, hogy végre szeressük egymást.

Hiába pénz, ravaszság, fegyver,
csak nyomorult marad az ember.
Rajtunk hatalmat Te vehetsz,
újjá, tisztává Te tehetsz,
s bevetheted a szíveket
égi maggal, hogy szeretet,
igazság, szépség dús virága
illatozzon szét a világba.
A Föld ne gyilkos atombomba
dühére, de szent viharodra
rendüljön boldog félelemmel.
Te légy mennyei mentő fegyver,
földrengés, mely nem ront, de épít,
pusztítás, mely tisztít és szépít,
vihar, mely alkot, tűz mely éltet
embert, családot, földet, népet.
Hiába pénz, ravaszság, fegyver,
csak nyomorult marad az ember!
S milliók kérnek, mert belátják:
nem segít más, csak az imádság,
a könyörgés. "Jöjj, szent vihar,
ég tisztító lángjaival,
söpörd el a bűnt, a gyanakvást,
add, hogy végre szeressük egymást,
s mint a táj, ha eláll a zápor,
ragyogjon föl a Föld orcája
a béke tiszta sugarától!"


95 éves édesapám újra kórházba került. Gépre tették, infúziót kapott, visszahozták élni. Még itt van, de nem igen tudja hol. Úgy hallottam, egyik testvéremtől, hogy nincsen fájdalma, nem szenved, éjjel zsoltárokat énekel…Mi maradt meg neki? Ami lelkét rabul ejtette, betöltötte…

További cikkek:
2020. április 06., hétfő,
Vilmos , Bíborka napja van.

Elhunyt Pásztor Jánosné

2016. május 24., kedd

85 éves korában elhunyt Pásztor Jánosné, a Magyarországi Református Nőszövetség korábbi elnöke. „A legfontosabb számomra, hogy tudom, az Úristen szeret. Hiszem, hogy egészségemben, betegségemben velem van. Amikor legutóbb beteg lettem, éreztem, hogy a legnagyobb orvosság a szeretet. A gyerekeim folyamatosan kerestek, az egész család és a szomszéd is imádkozott értem. A nőszövetségben is nagyon kedvesek voltak, rengeteg gyöngédség van bennük” – mondta két évvel ezelőtt egy interjúban a Reformátusok Lapjának.

Az igazi győzelmek

2016. május 20., péntek

Hasznosságelv szerint működő világban élünk, ahol mindent forintosítanak, de a Szeretethídon senki nem számítja ki, hogy mennyit ér az önkéntes segítség, hiszen jó dolgokat tenni alapvető emberi magatartás. Helyszíni riport Budafokról, a Szeretethíd május 20-i megnyitójáról, ahol nemcsak önkénteskedtek, hanem táncra is perdültek a résztvevők a legkisebbektől kezdve a püspökökön át az államtitkárig.

Hogyan olvassunk égő háztetőt?

2016. május 16., hétfő

Az események egymásutániságában történetet keresni, a történetnek jelentést tulajdonítani: hitbeli cselekedet. Hit nélkül az egymásutániság: egymás nélküliség. A hit értelmezői mozzanatában azonban fölizzik egy lehetséges idézőjel a történet mondatai fölött – Molnár Illés gondolatai Visky András pünkösdi homíliá járól.

Az elefántnál is

2016. május 15., vasárnap

A Szentlélek szimbóluma a galamb. Az ősmélység felett mintegy tojását költő madárként lebegett – a Lélek teremtő hatalom; és Krisztus megkeresztelkedésekor aláereszkedik reá – a Lélek kinyilatkoztató és felhatalmazó erő. Feltétlenül szabad, mégis bizalmas, érkeztében szuverén áldáshozó. Mi azt mondanánk: vendég, holott ő a gazda – és minket avat birtoka vendégeivé: Ő a Lélek. A jelképe galamb.

A különbség: ég és föld

2016. május 11., szerda

A kis konfirmandusok a hét végén egyáltalán nem akartak hazamenni, pedig közülük többen bevallották, hogy néhány nappal korábban a legkülönbözőbb ötleteket fontolgatták, hogyan lehetne meglépni a csendeshétről. Lelki otthon, amely csodák színhelyévé vált. Az a ház, amit a tomboló tűz sem tudott elpusztítani. Harmincéves a nyárlőrinci Emmaus-ház, a kecskeméti reformátusok missziós háza.

Látogatóink száma a mai napon: 7859
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 46593855

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat