belépés | regisztráció RSS

Publikációk Elküld Nyomtat

Ablonczy Ágnes

12. Olyannak látták

KÖNYVTÁRI BIBLIAOLVASÓ-KÖR

Apostolok cselekedetei 6:1-15.

 

AZ IDŐ TÁJT A TANÍTVÁNYOK SZÁMÁNAK GYARAPODTÁVAL, A GÖRÖGÜL BESZÉLŐ ZSIDÓK KÖZÖTT ZÚGOLÓDÁS TÁMADT A HÉBEREK ELLEN, HOGY A KÖZÜLÜK VALÓ ÖZVEGYASSZONYOKAT ELHANYAGOLJÁK A MINDENNAPI SZERETETSZOLGÁLATNÁL. EZÉRT A TIZENKETTŐ ÖSSZEGYŰJTÖTTE A TANÍTVÁNYOK SEREGÉT, ÉS ÍGY SZÓLT: NEM HELYES, HA MI AZ ISTEN ÍGÉJÉT ELHANYAGOLJUK AZ ASZTALOK KÖRÜLI SZOLGÁLATÉRT. VÁLASSZATOK AZÉRT ATYÁMFIAI MAGATOK KÖZÜL HÉT PRÓBÁS FÉRFIT, AKIK TELVE VANNAK LÉLEKKEL ÉS BÖLCSESSÉGGEL, HOGY RÁJUK BÍZZUK EZT A FELADATOT. MI PEDIG ÁLLANDÓAN AZ IMÁDKOZÁSSAL ÉS AZ IGEHIRDETÉS SZOLGÁLATÁVAL FOGLALATOSKODJUNK. ÉS HELYESELTE EZT A BESZÉDET AZ EGÉSZ GYÜLEKEZET. KIVÁLASZTOTTÁK TEHÁT ISTVÁNT, AKI HITTEL ÉS SZENTLÉLEKKEL TELJES FÉRFIÚ VOLT, FÜLÖPÖT, PROHORUSZT, NIKÁNORT, TIMONT, PÁRMENÁST, ÉS NIKOLAUSZT, AZ ANTIÓKIAI PROZELITÁT, EZEKET AZ APOSTOLOK ELÉ ÁLLÍTOTTÁK, AKIK IMÁDKOZÁS UTÁN RÁTETTÉK KEZÜKET. ÉS AZ ISTEN IGÉJE TERJEDT ÉS A TANÍTVÁNYOK SZÁMA ERŐSEN MEGSZAPORODOTT JERUZSÁLEMBEN. SŐT, A PAPOK KÖZÜL IS NAGYON SOKAN ENGEDELMESKEDTEK A HITNEK. ISTVÁN PEDIG, AKI TELJES VOLT KEGYELEMMEL ÉS ERŐVEL, NAGY CSODÁKAT ÉS JELEKET MÍVELT A NÉP KÖZÖTT. ELŐÁLLOTTAK AZONBAN NÉMELYEK AZOK KÖZÜL, AKIK A SZABADOSOK, CIRÉNEIEK, ALEXANDRIAIAK, CILICIAIAK ÉS ÁZSIABELIEK ZSINAGÓGÁJÁHOZ TARTOZTAK, ÉS VETEKEDTEK ISTVÁNNAL. DE NEM ÁLLHATTAK ELLENE ANNAK A BÖLCSESSÉGNEK ÉS LÉLEKNEK, AMELLYEL Ő BESZÉLT. ERRE FELBUJTOTTAK NÉHÁNY EMBERT, AKIK AZT ÁLLÍTOTTÁK: HALLOTTUK, HOGY Ő KÁROMLÓ BESZÉDEKET MONDOTT MÓZES ELLEN ÉS AZ ISTEN ELLEN. ÉS FELLÁZÍOTTÁK A NÉPET, A VÉNEKET ÉS AZ ÍRÁSTUDÓKAT ÉS RÁROHANVA MEGRAGADTÁK ŐT ÉS A TANÁCS ELÉ VONSZOLTÁK. HAMIS TANÚKAT IS ÁLLÍTOTTAK, AKIK EZT MONDTÁK: EZ AZ EMBER NEM SZŰNIK MEG KÁROMLÓ BESZÉDEKET MONDANI E SZENT HELY ÉS A TÖRVÉNY ELLEN, MERT HALLOTTUK, MIKOR AZT MONDTA: AZ A NÁZÁRETI JÉZUS LERONTJA EZT A HELYET ÉS MEGVÁLTOZTATJA AZOKAT A SZOKÁSOKAT, AMELYEKET MÓZES HAGYOTT REÁNK. EKKOR A TANÁCSBAN ÜLŐK MINDNYÁJAN REÁTEKINTETTEK ÉS OLYANNAK LÁTTÁK AZ ARCÁT, MINT EGY ANGYALÉT.
_________________________________________________________________________

Megvizsgáljuk néha a látásunkat? Mit akarunk, és mit merünk látni magunkról és másokról? És mit kezdünk azzal, amit látunk, észreveszünk? Mi határozza meg következő lépésünket?

Pár éve elmentem megvizsgáltatni a szememet, mert nem láttam jól és sokszor fájt a fejem.
Aki megvizsgált, meghallgatta a panaszaimat, megkérdezte, volt - e a családban valakinek zöldhályogja, és ezek alapján kórházba utalt. Ott egy héten át alaposan kivizsgáltak, de nem találtak semmiféle hályogot. Ám nem ezt írták a zárójelentésemre, és a betegséget hárító- megelőző gyógyszerekkel engedtek haza. Mivel továbbra is jelen voltak korábbi panaszaim, elmentem egy másik szemorvoshoz. Az megállapította, nincs hályog, de romlott a szemem, majd másfél dioptriával erősebb lencsére van szükségem… Megcsináltattam az új szemüveget, azóta nem fáj se a fejem, se a szemem, s megfelelően látok… Nem mindegy kit kérek elromlott látásomat orvosolni…
Az utóbbi években egymás után jelennek meg magyarul a XIX. században élő és alkotó angol lelkészlány, Elisabeth Gaskell regényei. Pár hete vettem kezembe legelső regényét: Szerelem és gyötrelem. Ebben is, úgy mint a többiben, megmutatkozik életét meghatározó hite, vallásához való kötődése. Egy fiatal lány küzdelmes éveit eleveníti, ki szerényen élő munkáscsaládba születik, és az akkori, iparosítási törekvések okozta baj és nyomorúság ezerféle jelével találkozik. Apja, Mr. Barton, tudatos munkás (munkanélküli), koplalni tudó sztrájkszervező, a nincstelenek szószólója. Ám a szívében ébredő jogos felháborodás, a kizsákmányolók irányában növekvő, el nem fojtott gyűlölet végül gyilkosságba sodorja… Halálos ágyán hogyan emlékszik, hogyan látja az életét?

„Tudjátok, én mindig a jó utat kerestem, de a szegény embernek nem könnyű megtalálni… Amikor rövidnadrágos gyerek voltam megtanítottak olvasni, de könyvet senki sem adott a kezembe, mindösszesen annyit tudtam, hogy a Biblia egy jó könyv. Amikor gondolkozni kezdtem, és kellőképpen össze is zavarodtam, elővettem. De az ember már nem hiszi a feketét feketének, vagy az éjszakát éjszakának, ha azt látja, hogy körülötte mindenki úgy tesz, mintha a fekete fehér lenne, az éj meg nappal. Nem sok mentséget hozhatok fel a túlvilágon, Isten bocsásson meg nekem, talán csak ennyit: szívesen követtem volna a Biblia útját, ha azt láttam volna, hogy az emberek értékelik. De mindegyik csak emlegette a könyvek könyvét, aztán ment, és egészen máshogy cselekedett… Gondoltam, ezek szerint az egész csak szemfényvesztés, amelyet szegény tudatlan embereknek és asszonyoknak találtak ki… Végül kétségbeesetten feladtam, hogy az emberek tetteit megpróbáljam a Szentíráshoz mérni, és eldöntöttem, hogy jómagam sem követem az igét…”

Milyennek látjuk azokat, akik körülöttünk élnek, tevékenykednek? Mi zavar minket, mi nem? Miért szoktunk zúgolódni, miféle szemrehányásokkal illetünk másokat? Megvizsgáljuk néha hogy a látásunkkal van bajunk, vagy azzal amit látunk? Lehet egyszerre a kettő?

AZ IDŐ TÁJT A TANÍTVÁNYOK SZÁMÁNAK GYARAPODTÁVAL, A GÖRÖGÜL BESZÉLŐ ZSIDÓK KÖZÖTT ZÚGOLÓDÁS TÁMADT A HÉBEREK ELLEN, HOGY A KÖZÜLÜK VALÓ ÖZVEGYASSZONYOKAT ELHANYAGOLJÁK A MINDENNAPI SZERETETSZOLGÁLATNÁL. EZÉRT A TIZENKETTŐ ÖSSZEGYŰJTÖTTE A TANÍTVÁNYOK SEREGÉT, ÉS ÍGY SZÓLT: NEM HELYES, HA MI AZ ISTEN ÍGÉJÉT ELHANYAGOLJUK AZ ASZTALOK KÖRÜLI SZOLGÁLATÉRT. VÁLASSZATOK AZÉRT ATYÁMFIAI MAGATOK KÖZÜL HÉT PRÓBÁS FÉRFIT, AKIK TELVE VANNAK LÉLEKKEL ÉS BÖLCSESSÉGGEL, HOGY RÁJUK BÍZZUK EZT A FELADATOT.

A jeruzsálemi gyülekezet az üldöztetés ellenére is gyarapodott, és bizony egyre kevésbé győzték az apostolok a gyülekezet élete körüli feladatok végzését. Ezt bizonyára jól látták mindannyian, és tenni is kellett valamit. De vajon miről szól, mit jelez az, hogy A GÖRÖGÜL BESZÉLŐ ZSIDÓK KÖZÖTT ZÚGOLÓDÁS TÁMADT A HÉBEREK ELLEN… Ez bizony annak jele, hogy a zúgolódók immár nem egyek azokkal, akik ellen körön belül zúgolódnak. Sokféle ember tartozhat egybe a Szentlélek által, ez az első Pünkösd hihetetlen csodája, hogy nem számít, semmivé lesz a különbözés; népek, nyelvek, sorsok, hovatartozás… Ám e történet szerint teret kap a gyülekezetben a különbözőség, személyválogatásként van jelen, s ennek hangjaként tör elő a másfélék elleni zúgolódás. Mi lehet az oka? Valaki, aki nekik fontos volt, nem lett figyelembe véve, s mert ezáltal megjelenhet a régi hovatartozás, szóba kerülhet, és szemükben elválasztóvá is lehet... Más egy problémát látni, felvetni, orvosolni, és egészen más sértetten zúgolódni, mások ellen fordítani, ujjal mutogatva okot keresni…

„…Senki se hőzöngjön az egyikért a másik ellen. Mert micsoda tesz téged különbbé? Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig úgy kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna? ”
I.Kor.4:6-7.

Az apostolok bölcsen cselekednek. Összegyűjtik a tanítványok seregét, melyben ott lehetnek a zúgolódók és azok is, akik ellen zúgolódnak. Úgy kezelik a felvetődő problémát, ahogyan
kell. Jól látják az okokat, s orvosolni kívánják ezeket. Választást kínálnak. Legyenek, akik
segítenek, szolgálatba állnak, elvégzik helyettük azt a feladatot, amire nekik már nem igen marad idejük. Maguk közül választhatnak ki hét férfiút. Mai szóhasználattal, diakónusokat választanak. Milyen szempont alapján kell kiválasztani a szolgálatra alkalmasakat? Mire válaszol ez a feltétel? Hogy nem számít se a nemzetség, se a származás, se az anyanyelv, se a végzettség… Csupán egyetlen dologot kell figyelembe venni, azt ami elengedhetetlen a krisztuskövetésben, a közösség körüli szolgálatban: AKIK TELVE VANNAK LÉLEKKEL ÉS BÖLCSESSÉGGEL… Ha Isten Lelke szívükben jelen van, egyek lehetnek, eggyé tehetnek.

Az általam emlegetett regény egyik hőse, Mr. Barton, betegen, nyomorultan tér vissza otthonába, s bár senki nem tudja, hogy ő a tettes, neki nincs nyugodalma. Mindketten öregek, céltalan, megtört emberekké lettek, a megölt fiú apja, és a bűne súlyától roskadó gyilkos… Mikor találkoznak, Mr. Barton elvállalja bűnét, a fiát sirató, nagyhatalmú, Mr. Carson előtt…

„Jól értettem? – kezdte Mr. Carson, mély, remegő hangon. – Ember! Jól hallottam? Maga ölte meg Harryt, az egyetlen fiamat? …Nehogy azt higgye, hogy kegyes leszek, és megkímélem, amiért önként feladta magát! Nem mentem fel a törvény által kirótt szenvedés alól! Maga nem kegyelmezett a fiamnak, én sem fogom sajnálni magát!...Lógni fog ember, lógni! - John Barton levegő után kapkodott… attól a szörnyű érzéstől, hogy valakiben ekkora gyűlöletet keltett…- Ó csak Isten a megmondhatója annak a fájdalomnak, amellyel sújtott, hogy bűnbánatra bírjon… Szívesen keresztülmennék a pokol tüzén, ha megszabadulhatnék a bűntől, mert annyira szörnyű. Ehhez képest az akasztás semmiség… Ó uram! – fakadt ki, és szinte Carson lába elé vetette magát. – mondja, hogy megbocsátja a fájdalmat, amelyet én okoztam! Nem bánom a szenvedést, sem a halált, nem, de uram, bocsássa meg bűnömet!
- Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek – folytatta halkan valaki…De Mr. Carson arca elsötétült: Ne bocsásd meg a vétkeimet, és akkor én is bosszút állhatok fiam gyilkosán!- John Barton, akár egy halott úgy terült el a földön.”

A bűnvallás halálos ellenségévé teszi a másikat. Ezt nem lehet megbocsátani. Ám az idős gyáros is halni készül. Otthon kezébe veszi a Bibliát, és olvasni kezd, az isteni szó eltalálja, nem tud szabadulni, végigpereg szemei előtt saját élete, saját bűnei, bűnbocsánatra vágyik, mindennél jobban… de lelke beteg a másiknak odavetett istenkáromló szavaktól. Viaskodik egész éjszaka. Reggel veszi a kalapját, s viszi lába a haldoklóhoz. Mivel, hogyan kezdi? Már belefér az a másik, aki fájdalmat okozott neki! „- Isten, légy irgalmas nékünk bűnösöknek! Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk, az ellenünk vétkezőknek.”
Ha könyörülhet rajtunk, ha legyőz minket Isten Szentlelke, akkor tudunk csak egyek lenni.

ÉS HELYESELTE EZT A BESZÉDET AZ EGÉSZ GYÜLEKEZET. KIVÁLASZTOTTÁK TEHÁT ISTVÁNT, AKI HITTEL ÉS SZENTLÉLEKKEL TELJES FÉRFIÚ VOLT, FÜLÖPÖT, PROHORUSZT, NIKÁNORT, TIMONT, PÁRMENÁST, ÉS NIKOLAUSZT, AZ ANTIÓKIAI PROZELITÁT, EZEKET AZ APOSTOLOK ELÉ ÁLLÍTOTTÁK, AKIK IMÁDKOZÁS UTÁN RÁTETTÉK KEZÜKET.

Miért helyesel mindenki? Miért értenek egyet? Miért nincs fennakadás a választásban? Mert így van rendjén, s mert Isten Lelke bólint arra, ami történik? És csupa szolgálatra alkalmas, HITTEL, SZENTLÉLEKKEL TELJES FÉRFIÚT választanak. És az apostolok imádkoznak értük, megáldják őket. Ez az ő dolguk maradt. Szüntelen imádkozni: MI PEDIG ÁLLANDÓAN AZ IMÁDKOZÁSSAL ÉS AZ IGEHIRDETÉS SZOLGÁLATÁVAL FOGLALATOSKODJUNK…

Éltünk meg már gyülekezeti választást? Magától értetődő, hogy azt választják, aki alkalmas? Kiderül, ki TELJES HITTEL ÉS SZENTLÉLEKKEL? Mi akadályozza ennek látását? Tudjuk?
Mi történik azzal a gyülekezeti közösséggel melynek szolgálói nem Szentlélekkel teljesek?

ÉS AZ ISTEN IGÉJE TERJEDT ÉS A TANÍTVÁNYOK SZÁMA ERŐSEN MEGSZAPORODOTT JERUZSÁLEMBEN. SŐT, A PAPOK KÖZÜL IS NAGYON SOKAN ENGEDELMESKEDTEK A HITNEK…
ISTVÁN PEDIG, AKI TELJES VOLT KEGYELEMMEL ÉS ERŐVEL, NAGY CSODÁKAT ÉS JELEKET MÍVELT A NÉP KÖZÖTT. ELŐÁLLOTTAK AZONBAN NÉMELYEK AZOK KÖZÜL, AKIK A SZABADOSOK, CIRÉNEIEK, ALEXANDRIAIAK, CILICIAIAK ÉS ÁZSIABELIEK ZSINAGÓGÁJÁHOZ TARTOZTAK, ÉS VETEKEDTEK ISTVÁNNAL. DE NEM ÁLLHATTAK ELLENE ANNAK A BÖLCSESSÉGNEK ÉS LÉLEKNEK, AMELLYEL Ő BESZÉLT.

Istvánt azért választották, mert Lélek által legyőzött szívű ember volt. Akárhová hívták, ment egy tudott lenni a rászorulókkal. Olyan helyekre is el-elment, ahol később rossz szemmel nézték. Kik? Akiknél különbnek bizonyult. Kit sért az, hogy a másik különb? A bizonyítani vágyó, hiú ember szívében mi születik, ha kimarad, lemarad? Irigység és féltékenység, a keserűségnek gyökerei… melyek talajt lelve, felnövekedve, bajt okoznak…(Zsid.lev.12:15.)

Vajon megérteni vágyunk, vagy versengve bizonyítani? Tudunk másokat elismerni, netán mögöttük lemaradni, valakiségünk bilincseit elveszíteni? Csak ha a Lélek győz le minket…

ERRE FELBUJTOTTAK NÉHÁNY EMBERT, AKIK AZT ÁLLÍTOTTÁK: HALLOTTUK, HOGY Ő KÁROMLÓ BESZÉDEKET MONDOTT MÓZES ELLEN ÉS AZ ISTEN ELLEN. ÉS FELLÁZÍOTTÁK A NÉPET, A VÉNEKET ÉS AZ ÍRÁSTUDÓKAT ÉS RÁROHANVA MEGRAGADTÁK ŐT ÉS A TANÁCS ELÉ VONSZOLTÁK. HAMIS TANÚKAT IS ÁLLÍTOTTAK, AKIK EZT MONDTÁK: EZ AZ EMBER NEM SZŰNIK MEG KÁROMLÓ BESZÉDEKET MONDANI E SZENT HELY ÉS A TÖRVÉNY ELLEN, MERT HALLOTTUK, MIKOR AZT MONDTA: AZ
A NÁZÁRETI JÉZUS LERONTJA EZT A HELYET ÉS MEGVÁLTOZTATJA AZOKAT A SZOKÁSOKAT, AMELYEKET MÓZES HAGYOTT REÁNK.

Hogyan vakul meg valaki? Ha nem veszi észre a bűnt, ha nem szabadulni akar tőle, hanem igazolja, megmagyarázza magának, s maga is elhiszi, hitének rabja lesz, diktál neki. Ahogy ezeknek a versengésben alulmaradtaknak diktálhat az, ami betölti őket: irigység, sértettség, harag, gyűlölet… És nem csupán gyűlölnek, ezzel fertőznek meg másokat, ellene szólnak, gyűlölőket toboroznak! FELBUJTOTTAK NÉHÁNY EMBERT… Érezzük mennyire indulatok diktálják tetteiket? RÁROHANVA MEGRAGADTÁK ŐT… TANÁCS ELÉ VONSZOLTÁK…

Ki van utamban? És én, kinek vagyok útjában? Észreveszem? Nevén nevezem? Értem? Hogyan, mitől lesz célponttá valaki? Látom, amit láthatok? Értem, amit érthetek? És amikor velem történik ilyen? Megtörténhet? Találkoztam már azzal, hogy rosszul, hamisan látok? Avagy engem látnak, ítélnek meg rosszul? Amikor az igazságot az igazamért kifodítom?

Pár hete mentünk Budapestre autóval. Pénteken, csúcsforgalomban, háromsávos úton közeledtünk. Az előttünk haladó autó fékezett, mi is. A mögöttünk jövő autó közel jött, épp csak megütődött, de leesett a rendszámtábla. Sofőrje kiugrott a kocsijából, és ordítva követelte, hogy álljunk ki a sorból, mert ha nem, feljelent. Mi közepén haladtunk, jobbról, balról indult a sor, kiállni nem lehetett. Később jött az értesítés. Följelentett minket. Miért? Igazságot akart? Ő jött nekünk. Miért ránk róttak ki bírságot? Mert kár érte, s ellenünk lett? Mit lát, mit nem?

EKKOR A TANÁCSBAN ÜLŐK MINDNYÁJAN REÁTEKINTETTEK ÉS OLYANNAK LÁTTÁK AZ ARCÁT, MINT EGY ANGYALÉT.

Igazuk által elferdített igazsággal, hamis vádakkal támadják, elfogják, elöljárók elé állítják, és megvádolják Istvánt. Tönkremegy lelkileg? Nyilván ennek nyomait lesik az ítélő tanács tagjai. Ám ehelyett mit látnak? OLYANNAK LÁTTÁK AZ ARCÁT, MINT EGY ANGYALÉT… Mi van István arcán? Isten kézjegye! Mindenki számára nyilvánvalóvá lehet, mivel van tele a lelke? Milyen egy ANGYALARC? Isten Lelke, valóságos mennyei jelenlét tükröződik általa…

Egy istenarc van eltemetve bennem,
Néha magamban látom, néha másban.
Néha állok, mint fosztott ág, szegényen,
Ha rossz órámban eltűnik egészen…
Reményik Sándor

További cikkek:
2020. április 06., hétfő,
Vilmos , Bíborka napja van.

Elhunyt Pásztor Jánosné

2016. május 24., kedd

85 éves korában elhunyt Pásztor Jánosné, a Magyarországi Református Nőszövetség korábbi elnöke. „A legfontosabb számomra, hogy tudom, az Úristen szeret. Hiszem, hogy egészségemben, betegségemben velem van. Amikor legutóbb beteg lettem, éreztem, hogy a legnagyobb orvosság a szeretet. A gyerekeim folyamatosan kerestek, az egész család és a szomszéd is imádkozott értem. A nőszövetségben is nagyon kedvesek voltak, rengeteg gyöngédség van bennük” – mondta két évvel ezelőtt egy interjúban a Reformátusok Lapjának.

Az igazi győzelmek

2016. május 20., péntek

Hasznosságelv szerint működő világban élünk, ahol mindent forintosítanak, de a Szeretethídon senki nem számítja ki, hogy mennyit ér az önkéntes segítség, hiszen jó dolgokat tenni alapvető emberi magatartás. Helyszíni riport Budafokról, a Szeretethíd május 20-i megnyitójáról, ahol nemcsak önkénteskedtek, hanem táncra is perdültek a résztvevők a legkisebbektől kezdve a püspökökön át az államtitkárig.

Hogyan olvassunk égő háztetőt?

2016. május 16., hétfő

Az események egymásutániságában történetet keresni, a történetnek jelentést tulajdonítani: hitbeli cselekedet. Hit nélkül az egymásutániság: egymás nélküliség. A hit értelmezői mozzanatában azonban fölizzik egy lehetséges idézőjel a történet mondatai fölött – Molnár Illés gondolatai Visky András pünkösdi homíliá járól.

Az elefántnál is

2016. május 15., vasárnap

A Szentlélek szimbóluma a galamb. Az ősmélység felett mintegy tojását költő madárként lebegett – a Lélek teremtő hatalom; és Krisztus megkeresztelkedésekor aláereszkedik reá – a Lélek kinyilatkoztató és felhatalmazó erő. Feltétlenül szabad, mégis bizalmas, érkeztében szuverén áldáshozó. Mi azt mondanánk: vendég, holott ő a gazda – és minket avat birtoka vendégeivé: Ő a Lélek. A jelképe galamb.

A különbség: ég és föld

2016. május 11., szerda

A kis konfirmandusok a hét végén egyáltalán nem akartak hazamenni, pedig közülük többen bevallották, hogy néhány nappal korábban a legkülönbözőbb ötleteket fontolgatták, hogyan lehetne meglépni a csendeshétről. Lelki otthon, amely csodák színhelyévé vált. Az a ház, amit a tomboló tűz sem tudott elpusztítani. Harmincéves a nyárlőrinci Emmaus-ház, a kecskeméti reformátusok missziós háza.

Látogatóink száma a mai napon: 7776
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 46593772

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat