belépés | regisztráció RSS

Publikációk Elküld Nyomtat

Ablonczy Ágnes

42. Szeretnénk tudni

KÖNYVTÁRI BIBLIAOLVASÓ KÖR

 

Apostolok cselekedetei 17:10-21.

 

 

AZ ATYAFIAK AZONBAN MÉG AZON AZ ÉJSZAKÁN ELKÜLDTÉK PÁLT SZILÁSSAL BÉREÁBA. MIKOR ODAÉRTEK, ELMENTEK A ZSIDÓK ZSINAGÓGÁJÁBA. EZEK NEMESEBB LELKŰEK VOLTAK, MINT A THESSZALONIKABELIEK, ÚGYHOGY TELJES KÉSZSÉGGEL FOGADTÁK, NAPONKÉNT TUDAKOZVA AZ ÍRÁSOKAT, HOGY VAJON ÍGY VANNAK-E EZEK? SOKAN HITTEK TEHÁT KÖZÜLÜK, SŐT AZ ELŐKELŐ GÖRÖG ASSZONYOK ÉS FÉRFIAK KÖZÜL IS NEM KEVESEN. AMIKOR AZONBAN A THESSZALONIKABELI ZSIDÓK MEGTUDTÁK, HOGY PÁL BÉREÁBAN IS HIRDETI AZ ISTEN ÍGÉJÉT, ELMENTEK, ÉS A SOKASÁGOT OTT IS MEGINGATTÁK ÉS FELLÁZÍTOTTÁK. DE AKKOR AZ ATYAFIAK GYORSAN ELKÜLDTÉK PÁLT, HOGY MENJEN EGÉSZ A TENGERIG. SZILÁS ÉS TIMÓTEUS AZONBAN OTT MARADTAK. PÁLT KÍSÉRŐI ELVITTÉK EGÉSZEN ATHÉNIG, MAJD VISSZAMENTEK SZILÁSHOZ ÉS TIMÓTEUSHOZ AZT A PARANCSOT HOZVA SZÁMUKRA, HOGY MINÉL HAMARABB MENJENEK VISSZA HOZZÁ. AMÍG ŐKET ATHÉNBAN VÁRTA PÁL, LELKE HÁBORGOTT A BÁLVÁNYOKKAL TELE VÁROS LÁTTÁN. VITÁZOTT AZONBAN A ZSINAGÓGÁBAN, ÉS AZ ISTENFÉLŐKKEL, A PIACON MEG MINDENNAP AZOKKAL, AKIKKEL ÉPPEN TALÁLKOZOTT. NÉHÁNY EPIKUREUS ÉS STOIKUS FILOZÓFUS IS VITATKOZOTT VELE, S KÖZÜLÜK NÉMELYEK EZT MONDTÁK: MIT FECSEG ITT, EZ A SZAJKÓ, MÁSOK MEG: ÚGY LÁTSZIK, HOGY IDEGEN ISTENSÉGEK HIRDETŐJE; UGYANIS PÁL JÉZUST ÉS FELTÁMADÁST HIRDETTE NEKIK. MEGFOGTÁK TEHÁT, ÉS AZ AEROPÁGUSRA VITTÉK, EZZEL: SZERETNÉNK TUDNI, MI EZ AZ ÚJ TANÍTÁS, AMELYET HIRDETSZ? A MI FÜLÜNKNEK IDEGEN DOLGOKAT BESZÉLSZ, MI TEHÁT MEG AKARJUK ÉRTENI, MIRŐL VAN SZÓ? AZ ATHÉNIEK UGYANIS MINDNYÁJAN ÉS AZ OTT LAKÓ JÖVEVÉNYEK AZZAL TÖLTÖTTÉK MINDEN IDEJÜKET, HOGY VALAMI ÚJSÁGOT MONDJANAK, VAGY HALLJANAK.

_________________________________________________________________________

 

Van egy vállalásom: havonta egyszer Pesten tartok bibliaórát. Olyan szolgálat ez, melyet nem én kerestem magamnak. Épp egy hete, ezért indultam Bajáról a fővárosba. Megvallom, egyetlen porcikám se kívánta most a majd négyórányi buszozást felfelé, s késő este vissza. Közel két hónapja, szüntelenül fáj a balkarom, rosszul alszom, mindennapi teendőimnek és vállalásaimnak felét se igen tudom elvégezni. Kora reggel indultam, két-három órányi alvás után, mert más egyéb intéznivalóm is akadt. Amikor odafelé közeledve ültem már a metrón, mintha az agyam is megállt volna. Fájt a karom s éreztem, a szívem se mozdul … És fölfelé kapaszkodtam, egyre fohászkodtam, azzal a hittel, hogy aki küldött, meg kell hogy érkezzen, hozzám és azokhoz, akikhez küldött! És megérkezett. Ott volt az üzenetben és a beszélgetésünkben… Egybeölelődött a szívünk a befejező éneket énekelve: Ó forrongó, gazdag árja

 

AZ ATYAFIAK AZONBAN MÉG AZON AZ ÉJSZAKÁN ELKÜLDTÉK PÁLT SZILÁSSAL BÉREÁBA. MIKOR ODAÉRTEK, ELMENTEK A ZSIDÓK ZSINAGÓGÁJÁBA. EZEK NE

MESEBB LELKŰEK VOLTAK, MINT A THESSZALONIKABELIEK, ÚGYHOGY TELJES KÉSZSÉGGEL FOGADTÁK, NAPONKÉNT TUDAKOZVA AZ ÍRÁSOKAT, HOGY VAJON ÍGY VANNAK-E EZEK?

 

Pál apostolt féltik, óvják, szeretik, ezért menekítik tovább Thesszalonikából Béreába. Nekik

annyi nap adatott akkor,, amennyit három szombat egybeölelt. Az alatt szólhatott, szólíthatott

általa Isten Szentlelke. Béreába érkezve, első útjuk a zsinagógába vezetett. Nem tudja se Pál, se az őt odakísérők, se azok akik szavát hallgatják, hogy itt még kevesebb idő adatik…

Az van írva a béreaiakról, hogy NEMESEBB LELKŰEK VOLTAK, MINT A THESSZALONIKABELIEK. Vajon miféle módon nemesedhet az ember lelke? Az emberek érdemek alapján, osztanak és szereznek nemességét. A lélek másképpen nemesedik. Úgy, ahogy a kertész keze közt a fa, a bokor… Eltávolítja a vadhajtásokat, lemetszi a beteg részeket, és jó ágba oltja a rózsatöveket, a gyümölcsfákat…

 

       MÉCS LÁSZLÓ

                 Vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld

 

Május. Rózsálló reggel. Remény, ígéret, harmat.
A szélbe fütyörészem a hajnalos vigalmat.
Kószálni jött ma kedvem: apostolok lovára
kapok s vaktában érek egy messzi kis tanyára.

 

A kakas még az ólban pitymallatot rikongat,
az égbe fúrt pacsirta fittyet hány éji gondnak,
dalától messze rebben bimbóról bánat, szender.
A ház előtti kertben a kis padkán egy ember.

 

Apokaliptikus, vad formája és nézése:
a fészemére vak és helyén gödör van vésve,
haja nyíratlan, félősz, bozontos, mint szakálla,
bakancsa és kabátja dróttal van összezárva.

 

A reggelt ráköszöntöm, mert testvér-mód kíváncsi
vagyok sorsára s kérdem: Mi jót csinálgat, bácsi?
Zord, bömbölő beszéde minden zugot betölt:
Vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld!

 

Nagy kert. S amerre nézek, száz rózsa, rózsa hátán,
ráfutva fára, falra, ribizkén ül, salátán,
vad összevisszaságban, befonva minden ösvény,
s bimbó bomol belőlük özönnel, egy se fösvény.

 

Közöttük ül, szemezget e félszent, félig őrült
s beszélni kezd, lemetszve egy vadhajtást a tőrül:
- Az Élet mosolyogva száguldott hajnal-hintón,
harmatja, csókja égett minden új ember-bimbón:


s diplomaták, bitangok öt évig kaszabolták
ágyékok szép vetését... a földet letarolták...
fiam, szemem kilőtték... s mit elrontottak ők:
vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld!

 

Most konferenciáznak a nagy szélhámosok,
hogy csírában megöljék, mi újra él, mozog...
S míg lakomákon dőzsöl, ki milliókat ölt:
vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld!

 

Testvéri szánalomból a szívem rádorombol:
Bátyám, én lelket oltok az evangéliomból,
midőn kobzom jóságos zenéjű verset költ:
vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld!

 

Miből derült ki, mi jelezte, hogy NEMESEBB LELKŰEK a Béreaiak? TELJES KÉSZSÉGGEL FOGADTÁK, NAPONKÉNT TUDAKOZVA AZ ÍRÁSOKAT, HOGY VAJON ÍGY VANNAK-E EZEK? Érintheti, kinyithatja, átjárhatja szívüket az örömhír, bekapcsolhatók a Szentlélek általi vérkeringésbe… lelkük oltódik, töltődik, jelen lesz bennük valami addig sosemvolt…

SOKAN HITTEK TEHÁT KÖZÜLÜK, SŐT AZ ELŐKELŐ GÖRÖG ASSZONYOK ÉS FÉRFIAK KÖZÜL IS NEM KEVESEN. AMIKOR AZONBAN A THESSZALONIKABELI ZSIDÓK MEGTUDTÁK, HOGY PÁL BÉREÁBAN IS HIRDETI AZ ISTEN ÍGÉJÉT, ELMENTEK, ÉS A SOKASÁGOT OTT IS MEGINGATTÁK ÉS FELLÁZÍTOTTÁK.

 

Hiába menekült el Pál Thesszalonikából? Utána jön, ami miatt továbbindulni kényszerült? Miért gyűlölik ilyen kérlelhetetlenül, mindenre elszántan, érteni nem akarón az ő megváltásról való beszédét honfitársai? Tudják, mi miatt lett ellenségük Pál apostol? Ennyire megronthatja vallásos szívünket a rejtőzködő hiúság, kivagyiság, hatalomvágy, irigység és féltékenység? Igen, féljünk tőle, megrontó erővel bír, a keserűség bennünk szabadon tenyésző gyökere… (Zsid.12:15.) Tönkreteheti, megronthatja a kapcsolatainkat, mérgezheti összetartozásunkat.

 

Sok évvel ezelőtt nehéz helyzetbe kerültem, magam és mások miatt. Akkor történt, hogy akik egykor szív szerint tartoztak hozzám, sorra elfordultak tőlem…Mert másképpen gondoltam, mert nem igazoltam, kíméletlenül szóltam… Keserves, nehéz helyzet volt, keserű lett tőle a szívem. Míg Isten nem könyörült rajtam, míg szabaddá nem tett… Később történt, hogy a tőlem elfordulók egyike, kivel nem is találkoztam azóta, hallotta, hogy valaki az én kötetemet ajánlja társainak, mint amit érdemes forgatni, elolvasni…Vajon mi gyökerezett meg szívében, ha így mondta nekik felőlem: - Azért nem ennyire jók és szépek körötte a dolgok…” Vajon miért mondta ezt, miért volt kész kioltani a másokban ébredő érdeklődést? Ő, aki rég olvashatta, megtalálhatta volna kötetemben, a bűnbánatot és a szabadítást áhító vágyakozást…

                                                                                                                

ISTENEM   (részlet)

 

érints hát, szüless világra bennem,

legyek lelkeddel egy, nyiss meg,

fordíts magadba, eméssz meg,

csak ne köpj ki újra szemétnek… (Istenem)

 

Hiába vállaltam, hiába bántam meg a rosszat, hiába lettem szabad Krisztus kegyelme által? Nem! Csupán az ő ítélete nem változott. Nem akart mást látni és tudni, mint ami miatt egykor elfordult. Mit nem kért, s mit nem remélt számomra ő, kivel sok éven át tartoztunk össze szív szerint? A Krisztus kegyelme általi szabadulást, a nemesedés lehetőségét… Mire kényszerítette őt, ami a lelkében volt? Mire voltak készek a Pál honfitársai? Mi mire vagyunk készek?

 

DE AKKOR AZ ATYAFIAK GYORSAN ELKÜLDTÉK PÁLT, HOGY MENJEN EGÉSZ A TENGERIG. SZILÁS ÉS TIMÓTEUS AZONBAN OTT MARADTAK. PÁLT KÍSÉRŐI ELVITTÉK EGÉSZEN ATHÉNIG, MAJD VISSZAMENTEK SZILÁSHOZ ÉS TIMÓTEUSHOZ AZT A PARANCSOT HOZVA SZÁMUKRA, HOGY MINÉL HAMARABB MENJENEK VISSZA HOZZÁ.

AMÍG ŐKET ATHÉNBAN VÁRTA PÁL, LELKE HÁBORGOTT A BÁLVÁNYOKKAL TELE VÁROS LÁTTÁN.

 

Az események azt éreztetik, Béreában elvégezte Pál, ami ott rábízatott, mert tovább küldik, s nem akadályoztatik meg ez a lépés, ez az út. Az embernek kell és szabad ébredni, hogy ami csak úgy, akaratlan történik meg velünk, az mindig más akaratáról szól. Ilyenkor van módunk a rajtunk kívülálló okokat látni, és Isten akaratát megérezni, belesimulni, avagy tiltakozni…

Akik Pált Athénig kísérik, visszamennek Béreába. Ők mehetnek, nem nekik van itt dolguk, feladatuk, szólni valójuk. Pálnak kell körülnézni, megismerni azokat, akiket meg kell szólítani Mit lát? Mit érez? LELKE HÁBORGOTT A BÁLVÁNYOKKAL TELE VÁROS LÁTTÁN…

 

VITÁZOTT AZONBAN A ZSINAGÓGÁBAN, ÉS AZ ISTENFÉLŐKKEL, A PIACON MEG MINDENNAP AZOKKAL, AKIKKEL ÉPPEN TALÁLKOZOTT. NÉHÁNY EPIKUREUS ÉS STOIKUS FILOZÓFUS IS VITATKOZOTT VELE, S KÖZÜLÜK NÉMELYEK EZT MONDTÁK: MIT FECSEG ITT, EZ A SZAJKÓ MÁSOK MEG: ÚGY LÁTSZIK, HOGY IDEGEN ISTENSÉGEK HIRDETŐJE; UGYANIS PÁL A JÉZUST, ÉS A FELTÁMADÁST HIRDETTE NEKIK.

Mint kiderül, sokféle beszélgetésben vesz részt Pál. Elmegy az övéihez, honfitársaihoz a zsinagógába, A PIACON MEG MINDENNAP… AKIKKEL ÉPPEN TALÁLKOZOTT… ott a filozófusokkal, a hivatásos gondolkodókkal, VITATKOZOTT, kik nem értik, nem tudnak mondandójával, s vele mit kezdeni… NÉHÁNY EPIKUREUS ÉS STOIKUS FILOZÓFUS…

 

Miféle gondolkodó, aki EPIKUREUS? Olyan személy, aki az érzelmeket, és az élvezetet mindennél fontosabbnak tartja. Nem célja az emberi lélek orvoslása, a rendíthetetlen nyugalom állapotára akar vezetni, amelyben torzulásokat már nem szenved… És mit hisz, mit gondol, aki SZTOIKUS? Aki a megpróbáltatásokat nyugodtan viseli, aki egykedvű, nyugodt. Kezdetben a cinikus filozófia egyik ága volt. ( Maga asztoikus” szó a görög sztoá szóból ered. Jelentése (oszlop) csarnok, terasz, mivel az előadásokat és összejöveteleket az Athéni piactér előcsarnokaiban tartották)

 

Vajon miért zavarta őket, hogy PÁL a Megváltót, JÉZUS ÉS A FELTÁMADÁST HIRDETTE NEKIK? „ a halált, Epikurosz úgy határozza, meg mint az érzékelések megszűnését, ezért a halál az ember számára nem jelent semmit: amikor mi vagyunk, a halál nincsen, és amikor a halál megérkezik, akkor mi már nem vagyunk. A bölcs ember nem menekül az élettől és a haláltól sem fél. Az emberi életidőnek nem a hosszúsága számít jónak, hanem minősége, ezért a bölcs ember arra törekszik, hogy életét minél kellemesebbé tegye…”

 

MEGFOGTÁK TEHÁT, ÉS AZ AEROPÁGUSRA VITTÉK, EZZEL: SZERETNÉNK TUDNI, MI EZ AZ ÚJ TANÍTÁS, AMELYET HIRDETSZ? A MI FÜLÜNKNEK IDEGEN DOLGOKAT BESZÉLSZ, MI TEHÁT MEG AKARJUK ÉRTENI, MIRŐL VAN SZÓ? AZ ATHÉNIEK UGYANIS MINDNYÁJAN ÉS AZ OTT LAKÓ JÖVEVÉNYEK AZZAL TÖLTÖTTÉK MINDEN IDEJÜKET, HOGY VALAMI ÚJSÁGOT MONDJANAK, VAGY HALLJANAK.

 

Mit szeretnének TUDNI? Hogy mi fán terem amit Pál hirdet? Filozófiának gondolják, egynek, a sok közül, s egybe akarják vetni azzal, amit ők gondolnak, ők hisznek? Hisz SZÁMUNKRA IDEGEN – felelik az evangélium üzenetére. MEG AKARJUK ÉRTENI – mondják arra, ami az emberi ész számára kezelhetetlen! Ezernyi istent teremtett képzeletük maguk fölé, de azok vérszomjasak, emberrel packázók, kegyetlenül büntetők…

 

Mikor ott jártunk Görögországban, magunk is láttuk, hogy a férfiak (csak azok) a kávéházak teraszán ülnek naphosszat s ráérősen dumálnak. AZZAL TÖLTÖTTÉK MINDEN IDEJÜKET. Férfias időtöltés tudni a dolgokról, eseményekről, és annak továbbadása, amit megtudtak… Magukért valók, magukat igazolók, eszükben sincs másképp élni, változtatni… Tudni, érteni akarnak, nem megbizonyosodni, nem hinni, nem elnyerni, csupán hallani és beszélni róla…

 

Pár hónapja megismerkedtem valakivel, aki keserves helyzetben van, mind testileg, mind lelkileg. Sokat beszélgettünk, szóba került Pilinszky János Szög és olaj c. kötete, mennyi szívet mozdító üzenet van abban. Mondta, hogy keresi, megvenné, de nincs… Nekem volt otthon egy tartalék kötetem…Vettem, mert mit én használok, egyre rongyosabb…és hátha kell valakinek. Nos, tudtam a címét, fogtam azt a kötetet, elküldtem neki. Azt hiszem, nem csupán meglepődött, szívből örült neki. Mégis, mikor múlt héten találkoztunk, több mint két hónap múltán, kérdésemre azt válaszolta: még nem olvasott belőle semmit… Vajon miért? Sajnálom, hogy megelégszik annak tudásával, hogy övé, kézbe veheti, ha éppen akarja…

 

Az adventi várakozás közepette szólított meg a samáriai asszony története (János 4:1,26): Ha ismernéd az Isten ajándékát… Ismerem, vagy csak tudok róla. - Én vagyok az, aki veled beszélek – mondja Jézus az asszonynak, aki tud az eljövendő Messiásról. Szólíthat engem? Beszélhet velem? El tudjuk mesélni a csillagot, az angyalokat, a pásztorokat és a bölcseket, az egész karácsonyi történetet, de ez arról szól csupán, amit róla tudunk. Ismerjük a Fiát értünk odaajándékozó Istent? Ismerni annyi, mint közelebb kerülni, kipróbálni az ígéretekben kínálkozó lehetőségeket. Bár nyílna, általa nemesedne, Lelkébe oltódhatna a szívünk, ha betölthetne minket Isten hihetetlen, felfoghatatlan ajándéka, maga Jézus Krisztus!

További cikkek:
2020. április 06., hétfő,
Vilmos , Bíborka napja van.

Elhunyt Pásztor Jánosné

2016. május 24., kedd

85 éves korában elhunyt Pásztor Jánosné, a Magyarországi Református Nőszövetség korábbi elnöke. „A legfontosabb számomra, hogy tudom, az Úristen szeret. Hiszem, hogy egészségemben, betegségemben velem van. Amikor legutóbb beteg lettem, éreztem, hogy a legnagyobb orvosság a szeretet. A gyerekeim folyamatosan kerestek, az egész család és a szomszéd is imádkozott értem. A nőszövetségben is nagyon kedvesek voltak, rengeteg gyöngédség van bennük” – mondta két évvel ezelőtt egy interjúban a Reformátusok Lapjának.

Az igazi győzelmek

2016. május 20., péntek

Hasznosságelv szerint működő világban élünk, ahol mindent forintosítanak, de a Szeretethídon senki nem számítja ki, hogy mennyit ér az önkéntes segítség, hiszen jó dolgokat tenni alapvető emberi magatartás. Helyszíni riport Budafokról, a Szeretethíd május 20-i megnyitójáról, ahol nemcsak önkénteskedtek, hanem táncra is perdültek a résztvevők a legkisebbektől kezdve a püspökökön át az államtitkárig.

Hogyan olvassunk égő háztetőt?

2016. május 16., hétfő

Az események egymásutániságában történetet keresni, a történetnek jelentést tulajdonítani: hitbeli cselekedet. Hit nélkül az egymásutániság: egymás nélküliség. A hit értelmezői mozzanatában azonban fölizzik egy lehetséges idézőjel a történet mondatai fölött – Molnár Illés gondolatai Visky András pünkösdi homíliá járól.

Az elefántnál is

2016. május 15., vasárnap

A Szentlélek szimbóluma a galamb. Az ősmélység felett mintegy tojását költő madárként lebegett – a Lélek teremtő hatalom; és Krisztus megkeresztelkedésekor aláereszkedik reá – a Lélek kinyilatkoztató és felhatalmazó erő. Feltétlenül szabad, mégis bizalmas, érkeztében szuverén áldáshozó. Mi azt mondanánk: vendég, holott ő a gazda – és minket avat birtoka vendégeivé: Ő a Lélek. A jelképe galamb.

A különbség: ég és föld

2016. május 11., szerda

A kis konfirmandusok a hét végén egyáltalán nem akartak hazamenni, pedig közülük többen bevallották, hogy néhány nappal korábban a legkülönbözőbb ötleteket fontolgatták, hogyan lehetne meglépni a csendeshétről. Lelki otthon, amely csodák színhelyévé vált. Az a ház, amit a tomboló tűz sem tudott elpusztítani. Harmincéves a nyárlőrinci Emmaus-ház, a kecskeméti reformátusok missziós háza.

Látogatóink száma a mai napon: 7743
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 46593739

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat