A 39. zsoltárral kapcsolatos néhány rövid észrevétellel szeretném e tanulmányt zárni, hogy lássuk, egy konkrét bibliai szövegben hogyan érvényesülnek a fenti megállapítások. A 39. zsoltár Jahvét ostromló panasz. A zsoltáros először hangot ad elhatározásának: hallgatást fogadott (2-4a). Ám az önmérséklet csak elmélyíti a válságot. A 4b-ben végre tanúi vagyunk beszédnek, hiszen a szolgai hallgatás nem ért célt. Az 5. versben a zsoltáros első ízben nevezi meg Jahvét. Isten merész megszólításának pillanatában máris változás kezdődik. A baj oka nyitott kérdéssé vált a kapcsolatban. A zsoltáros a gonoszság láttán nem akar tovább néma maradni. Ezen döntés új lehetőségeket tartogat. Az 5-7. versben a zsoltáros az emberi élet korlátairól és múlandóságáról elmélkedik. Szeretné tudni a véget, azaz hogy miként végződik az élet, ám a kérés nem túl nyomatékos. Ez még mindig elmélkedés, mindenféle magabiztosságot nélkülöz.

A zsoltár hangulata hirtelen változik a 8. versben, amelyben a zsoltáros immár másodszor szólítja meg Istent. A szövegben adonaj szerepel, ám némely kéziratban Jahve áll. Ám a döntő retorikai lépésre a veatta, „Így hát” kifejezéssel kerül sor.[34] Itt fordulópontnak lehetünk tanúi, ahogy a zsoltár az elmélkedéstől az aktív, rendíthetetlen reménység felé halad.

Így hát mit várhatok (qavaj), Uram? Egyedül benned reménykedem (jhl)!

Jahve megragadása az a rendíthetetlen remény, hogy a helyzetnek nem kell így maradnia, és nem is fog. A 9. versben ezt határozott felszólítás-kérés követi: ncl, „kiragad” vagy „kiszabadít”. A 10. versben a könyörgés még merészebb lesz, mert a zsoltáros most már kész megfogalmazni: „Te tetted.” A hallgatás vádra vált, ám a vád az aktív reménység egy formája. A 12. vers hangvétele ismét inkább elmélkedő. Ám a 13. vers harmadszor említi Jahvét, ismét csak határozott felszólítással:

Hallgasd meg imádságomat, Uram, figyelj segélykiáltásomra! Könnyeim láttán ne légy néma, mert jövevény vagyok nálad…

A beszéd, mely véget vetett a hallgatásnak, Jahve merész sürgetése. Ahogy a zsoltáros elutasította a hallgatást, úgy most könyörög Jahvéhoz, hogy szólaljon meg végre (13). A zsoltáros beszéde igyekszik Jahvét beszédre és beavatkozásra késztetni.

A zsoltár a velős énenni–vel zárul: „nem leszek többé” (14). A zsoltáros azért könyörög Istenhez, hogy avatkozzon be, mielőtt – a társadalmi nullifikációs folyamat eredményeként – a zsoltáros nem lesz többé. Hogy a zsoltáros elpusztul-e a hatalmas erők ellenében, akik nullifikációval fenyegetnek, Jahve beavatkozásán múlik.

Ez a zsoltár mindkét általam felvázolt kérdést érinti. Egyfelől a zsoltáros a hallgatástól eljut a beszédig,[35] egy sor merész felszólításig-kérésig, és a 10. versben egy olyan megfogalmazásig, mely Isten elleni vádként is olvasható: „Te tetted!” A zsoltár Jahve előtti bátorságról és énerőről tanúskodik, mely kaput nyit a reményre, várakozó imperativuszokra és a változáshoz való ragaszkodásra, mielőtt késő lenne.[36] A Jahvéhoz ragaszkodó megszólításhoz a nem-lét fenyegetése miatti félelemérzet társul. E fenyegetés, úgy gondolom, társadalmi természetű, a társadalmi rendszer következménye.

Másfelől a jogosság kérdését veti fel a zsoltáros. Ez már a 2. versben felmerül a gonosszal (rasa) kapcsolatban.[37] Részleteket nem tudunk meg, ám a „jövevény” említése a 13. versben arra utal, hogy társadalmi hatalomról és társadalmi helyzetről van szó, mely a zsoltárost kiszolgáltatottá, sebezhetővé és a biztonságától megfosztottá tette (Jahvét leszámítva).[38] A zsoltáros emlékezteti Jahvét, hogy ő felelős az ilyen jövevényért, és a jövevény érdekében felelősségre is vonja, mert „én jövevény vagyok köztetek”.

Mind az ego megerősítése, mind a nyilvános igazságosság értelmében a 39. zsoltár változást idéz elő a mennyben, melynek közvetlen következménye a földi társadalmi rendszer változása. A zsoltár jellegzetes módon ad hangot a nyomorgó föld kiáltásának (13). Ahol a kiáltás elnémul, a menny nem avatkozik be, és nem kezdődik történelem. A végeredmény a reménytelenség. Ahol a kiáltás hangot kap, a menny válaszolhat, és a föld új jövő elé nézhet. Az új iránti mennyei akarat s az új földi lehetőségek a tiltakozáson múlnak.