Az elsősorban nyugat-európai és főleg németországi kritika, a hivatalos ökumenikus szervezetek bíráló vagy sajnálkozó, vagy éppen óvatosan elhatárolódó nyilatkozatai egyelőre eltakarják előlünk azt, hogy a "Dominus Jesus" valóban elérte-e a célját ott, ahova irányozták. Igen keveset hallani a harmadik világbeli fogadtatásáról. A nyugati és itthoni kritikák és sajtóvisszhangok terén is gondos megkülönböztetéseket kell tennünk. A komoly elemzésekhez idő és megfontoltság kell. Nem látható, hogy mit változtat a dokumentum a római katolikus egyház más egyházakhoz való viszonyán. (Ha annyit fog változtatni, mint a megigazulás-tan kapcsán tavaly aláírt nyilatkozat, akkor nagy baj nem lehet.) Olyan bonyolult és sokszor önmagukban ellentmondó teológiai, egyházjogi és történeti összefüggések jelennek itt meg, hogy mindenképpen vigyáznunk kell, mit nevezünk a dokumentum fő hangsúlyainak. Viszont semmiképpen ne igazodjunk azokhoz, akiknek nincs ínyére, hogy a római katolikus egyház erőteljesen és határozottan keresi identitását, s ezt Krisztusban találja meg (még ha római módon is természetesen). Végképp ne hasonuljunk azokhoz, akik káros tradicionalizmus visszatérésétől óvják a világot. Akik most e lármában esetleg a barátaink Róma ellenében, azok nem biztos, hogy Rómánál megállanak, ha Krisztusra akarnak rontani. De ez megfordítva is igaz. Nem fogadhatjuk el, hogy keresztyén identitásunk nem a Krisztussal való kapcsolatunkon, hanem a római katolikus egyházzal való kapcsolatunkon alapul. Bár a Dominus Jesus erőteljesen érvel amellett, hogy a római katolikus egyház és Jézus Krisztus egybezárása metafizikailag, jogilag, történetileg megalapozott, mi hisszük, hogy Krisztus "extra etiam catholicam ecclesiam romanam." Vagyis, ha önazonosságunk, hitünk és üdvösségünk a kérdés, nekünk Krisztussal való kapcsolatunk a döntő.
A Dominus Jesus kétségtelenül új fejezetet nyit az ökumenikus mozgalom történetében. Az eddig mellőzött vagy háttérbe szorított egyháztani kérdések újra előtérbe fognak kerülni, s ennek következtében feltehetően semmivel sem lesz könnyebb a keresztyének közös útja, mint eddig volt. De feltehetően e nehézségért cserébe kárpótol, ha tudhatjuk, kikkel is alkotjuk az ecclesia militans teljes közösségét és hogy ők valóban mit gondolnak rólunk. A múlt századból való az a történetileg vitatható, de gondolatnak igen szellemes felvetés, hogy a római katolikus egyházat a reformáció mentette meg a XVI. század során, azzal, hogy eszméltette, ébresztette, belső reformjait halaszthatatlanná tette. Ha a "Dominus Jesus" misszióra, keresztyén önazonosságra, isteni igazságra, kinyilatkoztatásra vonatkozó részeit olvassuk, föltehetjük a kérdést, vajon a protestantizmust nem a római katolikus egyház fogja megmenteni a XXI. században?