A második nagy tényező az ökumenizmus. 
Ez is XX. századi jelenség, mely legalábbis kezdeti időszakában céljai közé számította az igazság keresését is. Mi a keresztyén igazság? Mi a Krisztus igazsága? Részben az lett volna az ökumenikus feladat, hogy a különböző felekezetek, hitvallások, eltérő hagyományok egymást tisztelve, közösen keressék ezt az igazságot. A másik nagy mozgatórugó a misszió botránya volt. Erről a harmadik tételben fogok részletesen szólni, de már most meg kell említeni, hogy amikor a keresztyénség kilépett a nyugati civilizáció határai közül, nem mindig sikeresen tette. Ha arra a kellemetlen tapasztalatra gondolunk, hogy a rendszerváltás után hány és hány Amerikából érkezett, eltérő hitvallású. vallásgyakorlatú felekezet misszionáriusai akartak minket megtéríteni, máris értjük a világmisszió botrányát Afrikában és Ázsiában is. A presbiteriánus, az anglikán, a lutheránus, a római katolikus missziók sokszor voltak inkább egymás ádáz ellenségei, mint Krisztus tanúi. A misszió ezen botránya, vagy pontosan szólva kudarca is késztette az ökumenikus mozgalmat. Vajon felekezeti versengésre van-e szükség a Krisztus evangéliuma hirdetése helyett? Ugyancsak mozgatta az ökumenikus gondolatot az ijesztő erejű szekularizáció is. Miképpen lehet a nyugati világban szembeszállni a szekularizáció eróziós erejével? Az egyik missziós mozgalom folyóiratának legutóbbi számában meg egy statisztika Angliáról, ahol az anglikán egyháznak hivatalosan l8 millió tagja van. 3o esztendővel ezelőtt a l8 millió anglikán 9 %-a járt rendszeresen vasárnap templomba. 15 évvel ezelőtt 5,5 százaléka, 2 évvel ezelőtt 2,l százaléka. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy Londonban a templomba járók 5O százaléka nem angol, hanem bevándorló vagy első generációs bevándorló, csakugyan elgondolkodtató a helyzet. Az ökumenikus mozgalomnak, sose feledjük, mindig volt egy ilyen aspektusa. Ezt még akkor is mondanunk kell, hogyha azt is mondjuk, hogy az ökumenikus mozgalom nemcsak lehetőség volt, hanem számos esetben csapda is. Ma már nagyon jól látjuk, mit jelentett a hit föloldása szociális, sőt sokszor szocialista mozgalmakban, hogy mit jelentett az ökumenikus szolidaritás elárulása. Így például a 6o-7o-es években az Egyházak Világtanácsa komoly anyagi erőket juttatott Afrikába, Ázsiába az ún. "nemzet-építési" programra. Mit értettek őt nemzet-építésen? Amit mi értünk alatta itt Magyarországon. Ám Magyarországon mindmáig jaj annak ezen körök ítélete szerint, aki nemzet-építő programot fogalmaz meg és hirdet. Az ökumenikus mozgalom az utóbbi időkben sok esetben kettős mértékkel mért . Ami Afrikában támogatni való nemzetépítés, az náluk kárhozatos nacionalizmus.

A harmadik tényező pedig az, hogy a keresztyénség a XX. században lett világkeresztyénséggé.
A keresztyénség megszűnt csupán európai tényező lenni. Kilépett a nyugati civilizáció keretei közül, és most már nemcsak a saját, kétezer éves európai történelmével, nyugati hagyományával, szemléleti- és érték-rendszerével él együtt, nemcsak ezekre való tekintettel gondolkodik, szemlélődik, hanem olyan kérdésekre is választ kell adnia, s nemcsak elviekben, hogy mit jelent keresztyénnek lenni Indiában, egy agresszív keresztyén-ellenes, hindu közegben. Vagy mit jelent keresztyénnek lenni Afrikában, például Nigériában, ahol a nyolc északi tartományban bevezették az iszlám törvénykezési rendet, míg a maradék kilenc déli tartományban keresztyének élnek?

E három tényező figyelembe vételével szeretnék a magyar református egyház ekkléziológiai jellemzőire rátérni. Engedtessék meg most, hogy most ne a hagyományos református, teológiai vagy dogmatikai egyháztan felől induljak ki, s annak tételeit ismételjem meg. (Eszerint szólhatnánk az egyházról, mint egy, szent, egyetemes és apostoli egyházról. vagy beszélhetnénk a küzdő egyház és a dicsőséges egyház valóságáról, vagy az igaz egyház és a hamis egyház ismérveiről, vagy éppen a látható és a láthatatlan egyház valóságáról. Tavaszy Sándor, Török István, Sebestyén Jenő munkáira hadd utaljak, e klasszikusok műveiben bőséges elemzést kapunk ezekről a kérdésekről. A klasszikus teológiai megfogalmazások ma is érvényes eligazodást adhatnak. Most azonban néhány néhány olyan megfogalmazás szeretnék alkalmazni, melyek inkább árnyalják, konkréttá teszik az egyetemes érvényű egyháztani megfogalmazásokat.