Cikkek

Istentől Megáldott Gyülekezetünk

1929. május 10-én születtem Debrecenben. Református egyházi általános iskolába jártam. Az iskolában a tanítás úgy kezdődött, hogy először istentiszteleten vettünk részt a Nagytemplomban. Az órákon a lelkipásztorok tanítottak, és a katedrán a mogyoróvessző is ott volt. Nagy szigorúság volt, ami azonban hasznunkra vált. Középfokú tanulmányaimat is egyházi iskolában végeztem. A hittant Farkas Pál lelkipásztor tanította, akire szeretettel gondolok.

Hatvanba jöttem férjhez, ahol egy melegszívű gyülekezetbe kerültem. Nagy Ferenc volt a lelkipásztor. Hetente bibliaórát tartott, amelyen részt vettem. Szeretetteljes kapcsolatba kerültünk az evangélikus hívőkkel is. Egy alkalommal a gyülekezet vendég lelkipásztort hívott meg igehirdetésre. Az evangelizáció egy hétig tartott. Az utolsó este megkérdezte az igehirdető a jelenlévőktől, hogy van-e olyan, aki átadja életet az Úrnak. Akkor én jelentkeztem. Mellettem Nagy Ferenc lelkipásztor Kati nevű lánya ült, és ő is sírva fakadt.

A megtérés jelentése számomra életünk megváltása. A szívünkbe költözik az Úr, Ő lesz még családunk előtt is a legelső a számunkra, és a szeretete uralkodik bennünk. Így kerülünk a kegyelem trónusához egy-egy lépcsőfokkal közelebb.

Utunk azonban nincs rózsaszirmokkal kirakva. A hívő élet egy mindennapi küzdelem, mert a Sátánnal kell megküzdenünk. Valamikor elbukunk, de az Úr tökéletes és felemel.

A haláltól nem kell félni, mert az közelebb visz Istenhez. Krisztus legyőzte a halált. Ő szenvedett miérettünk, mihelyettünk a golgotai keresztfán, ártatlanul. Adóslevelünket széttépte, háta mögé vetette, többé nem emlékezik meg róla, pedig ki sem tudtuk volna fizetni.

- Ha valakit tudatosan vagy akaratlanul megbántottam, akkor bocsánatot kérek.

Edit néni

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 69, összesen: 204941