Korábbi számok Elküld Nyomtat

Sajnálom az év első hónapját. Ha a hónapok testvérek lennének, ő biztos csak mostoha lenne. Szegény január... Hideg, sötét, hosszú, nincs ünnepnapja, vagyis hát van egy, az első, de az nem az övé, december lóg oda még egy kicsit. Morzsákat kap az ünneplésből. A színes, harsány, nyüzsgő  december után ott a sovány, savanyú, szürke január. A mániás szakasz után a depressziós.
A bálterem után a városszéli presszó. Milyen igazságtalan ez pedig, hisz' mindkét hónap 31 napos, sötét és hideg, csak hát a Mikulás, az advent, a karácsony, a szilveszter, a fahéjillat, a csengőszó... Szegény január, tényleg sajnálom.

Az év első hónapjánál csak magunkat, a januárba érkező újévi embert sajnálom jobban. Hamar elmúlik a pezsgőpukkanás mindent megváltoztató pillanata, az újévi himnuszos koccintás visszhangja. Maradnak a romok, az ünnepek romjai, ami alól elő kell bányásznunk a hétköznapokat. Elő kell keresnünk saját magunkat.
Elindul az év. Visszatér az átlag.

Mit tegyünk hát? Fogadjuk el ezt? Nincs mit tenni, a januári ember olyan, hogy jóllakottan kikerül a pusztába? Változtassunk hát, mert lehet! Hívok mindenkit a január-reformációra, szigorúan a saját érdekünkben! Vegyük kezünkbe januári sorsunkat:.

1. Béküljünk ki az új évvel, azzal, hogy véget értek az ünnepek. Tudom, közhely, hogy ez az élet rendje, de tényleg így van. Az ünnep kiemelkedik az évből, de ez még nem jelenti azt, hogy ami utána jön, rossz. Január induljon tiszta lappal, ne nézzünk úgy a naptár elejére, mint a nem szívesen látott vendégre!

2. Pihenjünk, méghozzá aktívan. Meg fogunk lepődni, valójában több szabadidőnk van, mint decemberben. Nincs az a sok készülődés, az ünnep-sokk és sokaság. Nem kell leereszteni! A lassabb tempó még jól is jöhet, megragadhatjuk és a hétköznapokba való visszarendeződésbe  beleszerkeszthetjük a jól eltöltött szabadidőt is.

3. Vissza is kell tekintenünk. A decembert is értékelni kell, rendszerezni. Sokszor több minden történik, mint máskor három hónapban. A január megadja a lehetőséget, hogy visszanézzünk. Hogy „megadjuk a módját", bepótoljuk, ami elmaradt. A köszönetet például. Hogy gondolt rám a másik. Mert a fa körül rohangálva, az ünnepi vacsora idilljének erőfeszítéseiben ez nem mindig úgy sikerül, ahogy kellene, ahogy megérdemlik körülöttünk. Januárban bocsánatot is kérhetünk a decemberi stresszért, a hangos szóért, az ünnepi bántásért. Esetleg kérjük el lelkészünktől a karácsonyi prédikációját, és egy sötét és unalmas (csendes és nyugodt) januári este olvassuk el még egyszer. Lehet, többre jutunk, mint a karácsonyi templomtömegben szorongva, előre számolva a becsült úrvacsora/ember sebességet, tudva, hogy már megint késni fogunk, és még otthon is hagytuk a mama ajándékát... Januárban ez nincs, használjuk is ki!

4. Számoljunk le a mítoszokkal! Mondjunk le az újévi fogadalmakról. Úgysem megy, nem vettük még észre? (Itt ragadom meg az alkalmat, hogy gratuláljak annak, akinek esetleg sikerült. Kérnék egy kommentet, különben maradok kétkedő!) A hirtelen felindulásból vagy előre megfontolt szándékkal történő radikális életmódváltozás nem naptárfüggő. Megy az akkor, amikor megvan az ideje, amikor megérik a dolog, de a szilveszteri indulatban, ugyan már! Van, aki minden új év kezdetén megfogadja, hogy nincs több dohányzás, de aztán bennszorul a dolog a fennkölt elhatározásban. Máskor meg történik valami, és minden másképp megy tovább, megteszi egyszer és mindenkorra. Január 1. csak egy dátum. Nem úgy van az, hogy az új év új embert hoz magával. Húzunk egy határt, igaz. És? Mennyiben más a decemberi ember a januárinál? A változásaink folyamatokban jelentkeznek, én nem határidőnaplónkat követik...

5. Töltsük meg tartalommal a januárt! Az, hogy üres, még jól jöhet, találjuk ki ezt a hónapot, idomítsuk magunkhoz. Formáljuk a magunk képére, jobban lehet, mint bármelyik másik hónapot.

A január olyan, mint egy vámszedő, akihez megérkezünk ünnepeinkből megrakodva, aztán leszámoljuk a megfelelő adót. Neki, a keserű vámszedőnek, aki magányos, akit senki sem szeret. Nem kell ennek így lennie, ezt nekünk tudnunk kell, történt már valami hasonló. Ez a vámszedő otthagyhatja az asztalát, és evangélium forrása lehet. Legyen január a tizenkét hónap Mátéja! Nekünk is jobb lesz az úgy!