belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Üzenet

Miklya Luzsányi Mónika

Amikor csak az új az érték

Patchwork-család nevelte konzum-fogyasztó

Blu-ray, okostelefon, digitális műsorközlés. Ez a három fogalom az utóbbi hónapokban vette be magát az agyamba, s vele a gondolat is, hogy ideje lenne lecserélni a régi, egyébként tökéletesen működő készülékeinket. Mire is? Egy hatékonyabbra, intelligensebbre, újabbra.

Közös életünk indulásakor, valamikor a nyolcvanas évek végén, férjemmel közös döntés hoztunk: „nem veszünk fölösleges dolgokat", többek között televíziót sem. A média és a reklámok hatását így hosszú időre viszonylag könnyen ki tudtuk szűrni az életünkből. Mára azonban olyan erővel áradnak felénk a fogyasztói elvárások, hogy keményen kell kapaszkodnunk harcedzett minimalizmusunkba ahhoz, hogy a mai világ szemében „puritán" létformánk bástyáit tartani tudjuk.

Fogyasztóvá nevelés

Mivel ritkán nézünk televíziót, így távolról talán jobban észrevesszük azokat a jegyeket, amelyek egy-egy időszakra a reklámok szlogenvilágát, s vele a hátulról súgott gondolatiságot, a fogyasztóvá nevelés mechanizmusát jellemzi. A nyolcvanas években kedves, vicces formában, de általában korrekt tájékoztatást adtak a reklámok a kínált tárgyról. A kilencvenes években ütötte fel a fejét, a „mert én megérdemlem" típusú reklámszöveg, amely arra alapozott, hogy munkám, szépségem, életvitelem stb. okán nekem jár a reklámozott fogyasztási cikk. Számomra már ezek a reklámok is émelyítőek voltak, ám az ezredforduló első évtizedének reklámtrendje egyenesen ijesztő. Szinte hónapról hónapra jönnek az újabbnál újabb termékek, amelyeket ha nem szerzek meg, nem vagyok hasznos tagja a fogyasztói társadalomnak, s ezzel mintegy megkérdőjelezik saját identitásomat, ember létemet is. Mindegy, hogy egészségügyi betétet, több millió forintos autót vagy gyógyászati segédeszközt hirdetnek, a mai reklámfilmek tudat alatt az örökifjúság és szépség elixírjét ígérik. Olyan megingathatatlan édeni kényelmet és biztonságot, amely garantálja, hogy hetven évesen is száz foggal és kisimult bőrrel fogunk szteppelni férfierőtől duzzadó párunk oldalán, lehetőleg egy többszintes családi házzal és egy piros Porschéval a hátunk mögött.

Újat, legújabbat, még újabbat!

A reklámfilmek jól mutatják azt az átnevelő folyamatot, amit az utóbbi két évtizedben végigéltünk. A konzumált világban nem az egyéni tehetség, vagy a társadalom, a művészetek, esetleg a nemzet szolgálata a valódi érték, hanem a tömeges fogyasztás. Az ideális állampolgárnak nincsenek nagy ötletei, éppen csak annyira kreatív, hogy a felkínált akciók közül ki tudja választani a számára legmegfelelőbbet. Álmai maximum a multikereskedések polcaiig jutnak el, döntései képernyőcolokban, gigabite-okban, brandekben és márkákban mérhetők. A jó fogyasztó jó termelő is, hiszen sohasem elégedett azzal, amit kap. Amint megvesz egy terméket, szinte azonnal piacra kerül egy jobb, hasznosabb konstrukció, amit ráadásul potom áron, akciósan, szinte ingyen meg lehet venni, most, máris azonnal.

A fogyasztói mókuskerékbe bekerült családok észrevétlenül alakulnak át. A nehéz gazdasági helyzet ellenére a szülők tartani szeretnék a megszokott életszínvonalat, alkalmazkodnak a kívülről jött,  felturbózott igényekhez. Ez sokszor végeláthatatlan túlórákat, illetve tanulási folyamatot jelent. Míg nagyanyáink idején egy szakmával nyugdíjas korukig eldolgozgathattak ugyanannál a cégnél, manapság, hogy munkahelyüket megtartsák, a munkavállalók idős fejjel is gyakran vágnak bele új szakma megszerzésébe, vagy indítanak új vállalkozást, ha a régi becsődölt. Ez természetesen minden alkalommal életmódváltozást, új szokások kialakulást jelenti, amihez az egész családnak alkalmazkodnia kell.

Patchwork-család

A XXI. század első felére európai szinten is jellemző lett a „Patchwork-család" modellje, amely kétszülős, stabil kapcsolatban élő családokra is értelmezhető. Patchwork-családban a családtagok (mint egy patchwork terítő darabja) egymás mellett, leszegett egységként élik a saját életüket, úgy, hogy a találkozás, a konfrontálódás lehetősége minimális legyen. A hajtás, a rohanás felőrli a családi életünket: eltűntek a közös étkezések, a nagy dumálások, a közös játékok, kirándulások. Lassan már visszasírjuk azt az időt, amikor közösen nézték a szülők és a gyerekek a tévét, hiszen ma már nem csak külön szobája, hanem külön tévéje is van mindenkinek.

Hajtunk a pénz után, kiváló fogyasztói lettünk a konzumált társadalomnak, ám egyre ritkábban jut időnk leülni és beszélgetni a gyerekkel. Elfelejtjük a családi szertartásokat, a gyerek múlt nélkül nő fel. Nincs idő elmesélni a kisgyermekkor vicces történeteit, a családi nagy legendákat, amikor egy-egy történelmi kataklizma során a szülő, nagyszülő helytállása jelentette a család továbbélését, nincs idő mesélni magunkról, a múltunkról, a történelmünkről. Így ne csodálkozzunk, ha a gyerekek számára csak a jelen, pontosabban csak a pillanat létezik, s a virtuális valóság számukra reálisabb, mint az, amit mi élünk.  Nem csodálkozhatunk azon sem, ha jól körbebástyázott virtuális világában csak a saját értékrendje és normái szerint akar és tud élni. Amíg nem mutatunk fel nekik egy élhetőbb világot, addig a falak megmaradnak közöttünk. S látens módon mi magunk nevelünk belőlük megbízható, jó fogyasztókat.

Hozzászólások

1. nope keresztnev - 2011-01-06 18:17:49

Nagyot bicsaklik az írás a közepén, pont amikor az összefüggést próbálja megragadni.

Ha jól értem, a fogyasztói társadalom maga, a működéséből fakadóan a családi értékek ellen hat.

Már a folyamat leírásával sem értek egyet, mert a fenti folyamat valóban igaz lehet Magyarországon, de semmiképpen sem igaz a valódi fogyasztói társadalmakban. Nem igaz, hogy a magasabb fogyasztási szintért túlórákat vállalnának az emberek. Az élethosszig tartó tanulás pedig inkább érték, mint hátrány.

Ezzel szemben az egyetlen kereső képes magas szinten ellátni a családját napi 8 órai munkával, míg a másik szülő háztartásbeliként valódi családi hátteret biztosít. (Direkt nem írtam férjet és feleséget, mert sem a nem, sem a kapcsolat típusa nem lényeges az előző mondatban.)

Másrészt mi lenne az a családmodell, amit a fogyasztói társadalom lerombol? Nézzük meg az ellentéteit!

A hiánygazdaságokban az ideges sorbanállás és feketegazdaságban lavírozó szülők; az államszocializmusban a megnyomorított emberi sorsokba belerokkant alkoholista apák; a múlt század elején a kannibalizmusra képes éhező szülők;  a puritán nevelés alatt boldogtalan gyerekek az ellenpólus?

A fogyasztói társadalom ellen fellépő tudatos-, és környezettudatos vásárlási szokások sokkal inkább jellemzőek, mint bármely más gazdasági modellben.

Nem a fogyasztási szokáspkat védem, hanem a hivatkozási alapot vitatom, ami a családi értékek felmutatásával próbálja ezt támadni.

A "mindig újat" szemlélet a tudomány, a művészetek és a gazdaság mozgatórugója. Nem feltétlenül jó, de nem is feltétlenül rossz és semmiképp sem alapvetően családellenes.


2. Pete Violetta - 2011-01-10 22:22:06

Furcsa egy örök értékeket ápoló egyház szemszögéből gondolkozni korunkról. Kedves Hozzászóló bár azt mondja, hogy sokkal inkább érvényesül a mindig újat elv más társadalmakban, és nálunk talán még jobb is a helyzet. Képes vagyok elfogadni. Talán így van. De tényleg érdekel, mit lehet tenni a családokért. Szinte mindegy miért, de szétesnek. Talán nem a mindig újat árt a legjobban ( bár én azért látom szerepét), az előző rendszerek átka is hat még, de mégis hogyan lehetne őket rehabilitálni? Engem ez érdekel elsősorban.

Én aki még a családalapítás előtt vagyok, mit csináljak máshogy, mint ahogy láttam? Milyen értékeket, szokásokat,irányelveket kövessek? Kiálljak a társadalom ellen? Vagy ne féljek sodródni? Érezni fogom az egyensúlyt ebben, majd ha a saját gyerekem feletti kérdésekről kell dönteni?

 



Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2024. március 19., kedd,
József , Bánk napja van.
Tartalom
Vezércikk

Bella Péter
Szegény január
Esélyegyenlőséget - de legalábbis empátiát - az év első hónapjának!

Felszín

Nagy László
Új söprű jól seper!
Szolgálati közlemény: Kovács Kázmért munkaeszköz átvételre kérjük a főmenedzseri irodába!

Turcsik Ferenc
Fa, madár, lélegzés
Mese a dombok közül

Magasság

Réz-Nagy Zoltán
A döntés megelőz Téged!
Újévi fogadalmak előtt és után

Mélység

Bölcsföldi András
Három banán
Szimbólumból a kukába: egy déligyümölcs átértékelt élete

Hegedűs Márk
Visszaülni a lóra - megújult hittel
Isteni biztatás koszos rendszámtáblákon keresztül.

Szakács Gergely
A gyász
"Az életem szétvált azelőttre és azutánra."

Teljesség

Tóth Sára
Az új és a régi
Hogy lehet, hogy Isten nem változik, mégsem unalmas?

Dull Krisztina
Posztmodern zsoltárok
A karmesternek, Krisztáé

Üzenet

Miklya Luzsányi Mónika
Amikor csak az új az érték
Patchwork-család nevelte konzum-fogyasztó

Pete Violetta
Újfüggők és felújítók
A Bibliának ne fogyasztója, hanem megélője légy!

Áthallások

Miklya Zsolt
Dömdödöm a határon
Melyikünk a Medve?

Miklya Luzsányi Mónika
Új világok felfedezése
Achetípusok: Avatar, Pocahontas, Szegény Dzsoni és Jézus Krisztus

Kitekintés

Dobóczky László
Új munkahely
Zöldfülűből elfogadottá - talán nem is olyan hosszú az út, ha tudatosak vagyunk

Pete Violetta
Ha küldhetnél egy kérdést Istennek, mi lenne az?
Isten GYIK-ja: egykerdes.hu

Látogatóink száma a mai napon: 2230
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57374444

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat