belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat

Bella Péter

P. élete

Nem a körülményeink tesznek jobb emberré

P. nem természetes úton jött a világra, orvosi indokok alapján a császármetszés mellett döntöttek az orvosok. Édesanyja csak rövid ideig szoptathatta, egy vírusos megbetegedés következménye miatt át kellett állni a tápszerre. P.-nek nagyon korán elváltak a szülei, az édesapja nem nagyon törődött vele, volt, hogy évekig feléje sem nézett. Bár P.-t megkeresztelték, hittanra soha nem járt, református templomot belülről csak tizenöt évesen látott először – mondjuk ebben az is közrejátszhat, hogy katolikus vidékről származik.

P. panelházban nőtt fel, lakótelepen, a nyarakat, hétvégéket más fiatalokkal  együtt a ház előtt töltötte, szerette a kemény zenéket, sőt még fülbevalója, hosszú haja is volt pár évig, pedig fiú. P. világi általános iskolában, világi gimnáziumban tanult.

 Mi lehet P.-vel most, harmincas éveinek közepe felé tartva? Borítékolható a tönkrement élet, a kallódás, már ha nem lett tömeg- vagy öngyilkos – ha azt vesszük alapul, amit általában ezekről a tényezőkről hallunk és olvasunk különböző egyházi fórumokon, nem sok jót várhatunk. 
Ha P.-t megkérdezzük, furcsa dolgokat fog mondani. Igen, ő is olvasott már arról, hogy neki a születési és csecsemőkori körülményei miatt gondban kellene lennie az édesanyjával, egyáltalán a szeretetre való képességével, de köszöni szépen, ez mindig rendben volt – édesanyja hozzáállása, biztonsága miatt. Igen, nehéz dolog apa nélkül felnőni, de ő legalább felnőttkora küszöbén erre ráébredt, és sokat dolgozott azért, hogy ezt ki tudja küszöbölni. P.  egyébként heteroszexuális, stabil párkapcsolatban élő ember, aki komolyan és tudatosan készül a házasságára  – ezt még nem mondtam.

P. keresztyén lett, már tíz éve lelkész. Múltjára pedig úgy tekint vissza, hogy az rengeteg örömmel járt, nem kell szégyenkeznie, sem sajnálatot kiváltania. Persze, problémák is voltak, küzdeni is kellett. De kinek nem? Bár hitoktatásban nem részesült, és csak később került be egy gyülekezetbe, ahol nem a halálfejes pólóval és a hosszú hajjal törődtek, hanem egy életet kutató fiatalt láttak benne, P. maga döntött a konfirmáció mellett. A gyülekezet ifjúsági körébe amúgy az egyik panelházi barátja vitte el, és mentek a többiek is vele együtt. 

Tanulság? Az egyik, hogy vigyázzunk az általánosításokkal. Igen, okozhat gondot ilyen körülmények között felnőni, lehetett volna jobban is, de nem univerzális, ráadásul sértő. 
P. többször hallgatott mosolyogva vagy megrendülten egyházi embereket, akik panelproliztak, legyintettek valakire, hogy azért ilyen javíthatatlan, mert elváltak a szülei, hogy nem lesz ebből a gyerekből semmi, mert nem a templom mellett nőtt fel. Mondták ezt P.-nek, nem tudva, hogy ezzel róla is ítéletet mondanak.

Van azonban még valami, és talán ez a legfontosabb. P. is jól tudja, hogy Isten nélkül most akár egy szeretetre képtelen roncs is lehetne, alkoholfüggő, akár tömeg- vagy öngyilkos. Az, hogy nem ez történt, hogy olyan anyát, testvért, barátokat, gyülekezetet kapot maga mellé, akik ellenkezőleg hatottak – az kegyelem. De ugyanez kegyelem akkor is, ha valaki egy tisztes polgári keresztyén családból jön, úgy, hogy ismeri a parókia minden fűszálát. 

Tudom, P. is szeretett volna egy normális apát, vagy jó lett volna, ha a gyülekezet szerepet játszik már kora gyermekkorától az életében. De nem a körülményeink tesznek jobb emberekké, hanem a minket megváltó és megszentelő Isten.

Legyen bármilyen is egy ember élete, az „Isten mindig nagyobb“.

Cikkek ebben a számban:
2019. június 25., kedd,
Vilmos napja van.
Tartalom
Vezércikk

Bella Péter
P. élete
Nem a körülményeink tesznek jobb emberré

Gondolkorzó

Réz-Nagy Zoltán
Anyukánk a Marsra ment
Gyógyít a távolság? Vagy csak elszakít?

Pete Violetta
Mindenáron?
Hol a határ az áldozathozatalban?

Felszín

Jezsoviczki Noémi
Gyógyító emlék
Gyógyító emlék

Bálint Katalin
Időre bízott sérülések
Megoldás, vagy struccpolitika?

Magasság

Tóth Sára
A bűn mint betegség?
A betegségről nem tehet az ember

Nagy Dávid
Csoda
Statisztika és matek útján közelíteni

Mélység

Adamek Norbert
Előjelek
„Kövek, amelyekben elbotlunk, az építésnél felhasználhatóak.”

Dobóczky László
Gyógyulás a szenvedélyből
A legnehezebb volt belátni hogy beteg vagyok

Teljesség

B. Tóth Klára
Egymással élesítve
Gyógyírjai egymásnak

Üzenet

Horváth Zsuzsanna
Az apák egrese és a fiak foga
Kényszerpályák, és a kijárat

Áthallások

Hancsók Barnabás
317 mérföldet egy fűnyíróval?
Egy eszement vállalkozás – a lelki sebek bekötözésére

Tóth Sára
Loliták és amit a szőnyeg alá söprünk
„Ő akarta!”

Bölcsföldi András
Nem mindennapi terápia
Kivonulás a társadalomból

Riport

Szoták Orsolya
Egy gyógyító közösség ereje
Lelkigondozás betegágyak mellett

Kitekintés

Hajduk Zsófia
Kirekesztés helyett befogadás
Szenvedélybeteg-ellátás a nyolcadik kerületben

Látogatóink száma a mai napon: 1978
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 44681361

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat