belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Magasság

Tóth Sára

A bűn mint betegség?

A betegségről nem tehet az ember

Hosszú évek óta töprengek a bűnről, az Ige fényében, a saját életem és nyomorúságom tükrében, a világ állapotát és mások nyomorúságait szemlélve. Egyre erősebb az a meggyőződésem, hogy gyülekezeteinkben, hitéletünkben a bűnnek egy rendkívül redukált és ezzel együtt gyakran életidegen, sőt, lelkileg elviselhetetlen szemlélete uralkodik.

Sokan még maguknak sem merik bevallani, hogy az eredendő bűn tanításával nemigen tudnak mit kezdeni. Nagyon sokan megkérdőjelezik magukban. És hát valóban, az a gondolat, hogy nemzedékről nemzedékre örököljük a bűnt, visszamenőleg egészen az ősszülőkig, majd pedig Isten ezt számon kéri rajtunk, elég nehezen védhető. Miért bűnhődjek olyasvalamiért, amit nem is én követtem el? Miért bűnhődjek azért, mert örököltem egy hajlamot, és hiába akarok jót cselekedni, a bűn uralkodik rajtam (Róm 7)?

Bár a Szentírásban nem egy és nem kettő igen gazdag és árnyalt metafora (kép, szimbólum) érzékelteti a bűn valóságát, mi általában csak a jogi metafora értelmében gondolunk a bűnösségre. Vétket követek el, és Isten igazságossága értelmében a vétekért büntetés jár. A véteknek és az úgynevezett büntetésnek nincsen szerves kapcsolata egymással. Egy mindennapi példával élve: ha a szülő figyelmezteti a gyermekét, hogy amennyiben a mobiltelefonját nem veszi ki a nadrágja zsebéből, amikor a ruhát a szennyestartóba teszi, akkor könnyen előfordul, hogy a mobil a nadrággal együtt a mosógépbe kerül. Ha pedig tönkremegy, új mobilt nem kap. A valóság természetéből adódóan a gyermeknek viselnie kell tettének következményét. Figyelmetlensége miatt kialakul egy állapot, ami miatt szenved. Ha viszont a szülő azt mondja: fiam, hanyag voltál, így aztán fél napig a sarokban kell térdepelned, ez büntetés, méghozzá elég önkényes. A szülő egyszerűen kiszabta és kész. Úgy tűnik, a bűn valóságát jobban érzékelteti az első eset, de még az sem megfelelőképpen. Mert a mobiltelefonos példában tényleg teljes mértékben a gyerek volt a hibás. Ha viszont megbetegszik az a gyerek, azért már nem ő, vagy nem kizárólag ő hibás. Főleg ha örökletes betegségről van szó. Márpedig a Szentírásnak egyik leggyakoribb, Jézus által szinte a leggyakrabban használt metaforája a bűnre éppen a betegség.

Senki nem gondol arra, hogy a beteg embert megbüntesse a betegsége miatt. Szenved ő a saját állapotától eleget. Továbbá nem elég az sem, ha jogi értelemben „felmenti” valaki őt a betegsége alól. Az sem elég, ha valaki „megbocsát” a beteg embernek, sőt, kissé abszurdnak hangzik. Pedig Jézus nagyon bölcsen keveri ezt a két képet, amikor például első felszabadító szava, melyet a béna emberhez intéz, az, hogy „megbocsáttattak a te bűneid”. Itt már megjelenik a bűnnek az a legmélyebb paradoxona, hogy az ember egyszerre felelős érte, és egyszerre nem. Teljes mértékben felelős a rombolásért, amit magának és másoknak okozott, mégis, a bűn egyszersmind egy rajta kívül álló, rajta elhatalmasodó, nála erősebb hatalom. Pont olyan, mint egy betegség. Könnyebben megérthetjük ezt a paradoxont, ha a szenvedélybetegségekre gondolunk. Mindenki tudja, hogy az alkoholbeteg ki van szolgáltatva szenvedélyének. Ezért is hívjuk „betegnek”. Elvesztette szabadságát, nem ő „dönt” arról, hogy lehajtja-e a következő poharat, majd az azután következőt. Ilyen értelemben beteg, és „nem tehet róla”. Ugyanakkor abban is egyetértünk, hogy az iszákosság bűn. Bűn, amikor egy részeges anya tönkreteszi gyermekei életét.

Aztán lehet ezt a paradoxont még tovább hajtani. A szorongás, a depresszió például nagyon hasonlóan viselkedik az alkoholizmushoz. Ugyanúgy a hatalmába keríti az embert, ugyanúgy tönkreteheti a családi életét, ugyanúgy rombolhat másokat. Ugyanúgy nincs felette uralmunk. Mégsem mondanánk a szorongásra vagy a stresszre, hogy bűn. Pedig ebben a tág értelemben bizony az. Mert bűn és betegség egy. Igazából nem értjük, hogy lehet ez, de számomra ettől a leginkább valóságszagú a kereszténység. Túl van a logikán, éppen ezért az életről szól. Emberi életünkről, erről a világról, erről a rettentő bonyolult, szövevényes struktúráról, ami az ember, az emberi társadalom, az emberi lélek. Amit át- meg átjár az a sötét valóság, amit a Biblia nevez lázadásnak, nevez tisztátalanságnak, nevez fertőző betegségnek. Mind részei vagyunk, mind sebződtünk, sérültünk, majd pedig szinte önmagunk ellenében továbbadjuk e sebeket. A bűn átélése inkább ennek a komplex és gyötrő sötétségnek az átélése, az, hogy része vagyok egy szörnyű romboló sötét folyamatnak, amelyben elsősorban én sebződtem, de akaratom ellenére magam is sebeztem és romboltam. Nem baj, ha a bánat könnyeivel elsiratom magam olyan értelemben is, hogy engem is bizony bántottak. Sokan annyira igyekeznek önmagukat elítélni, hogy szinte lelki erőszakot tesznek önmagukon. Pedig egy nagyon sérült ember esetében nem biztos hogy bölcs ilyet elvárni, sőt, a gyógyulása ellenében hathat.

Jézus ezt pontosan tudta. A házasságtörő asszonynak azt mondta: „Én sem ítéllek el, menj és többé ne vétkezzél!” Valójában Jézus itt teljes mértékben gyógyító, terapeutikus hozzáállást tanúsít. Az elfogadó szeretet felszabadító hatására ez az asszony bizonyára gyógyulni kezdett: a „ne vétkezzél” felszólítás kegyetlen és értelmetlen lett volna, ha az nem egy gyógyító folyamat részeként hangzott volna el. A samáriai asszony esetében pedig szinte egyáltalán nincsen az általunk ismert vagy elvárt értelemben hivatkozás a bűnre. Amikor Jézus megjegyzi, hogy „öt férjed volt”, éppenséggel arra is gondolhatunk, hogy itt egy sorozatos sógorházasság súlyos lelki sérültjével állt szemben az Úr, és tudta, hogy gyógyító, élő vízre, nem feltétlenül „bűnbánatra” van szüksége. Bár csak egyházainkban jobban figyelnénk szelíd, figyelmes, mérhetetlenül bölcs és szerető Urunkra!

Hozzászólások

1. Sápi Zoltán - 2013-06-21 08:31:58

Sőt: "És kérdezék őt a tanítványai, mondván: Mester, ki vétkezett, ez-é vagy ennek szülei, hogy vakon született? Felele Jézus: Sem ez nem vétkezett, sem ennek szülei; hanem, hogy nyilvánvalókká legyenek benne az Isten dolgai."

A téma szép, nehéz és igen komplex. Nem szabad elfelejteni, hogy csupán biológiai szempontból a test képes lenne akár örökké is élni, hiszen hihetetlenül szép javító és megújító mechanizmusok vannak beépítve. Mégis csak a bűn miatt történt valami a genetikai állományunkban, ami szükségszerően eredményezi a testi halált. Mégis nehéz ezt a genetikai tökéletlen állapotot eredendő bűnnek tekinteni, pedig valahogy erről van szó, de nyilván nem "dierekt" individuális módon, hanem általánosan, és végül mégiscsak mindenkit érint. Számomra inkább az a probléma, hogy a bűn és betegség közötti ok okozati összefüggés messze nem egyértelmű. Való igaz, számos olyan betegség van ahol nem lehet megnevezni semmilyen bűnt mint okot. Számos esetben a bűn következménye a betegség, de számos esetben a nyivánvaló bűn-betegség ok-okozati összefüggés nem működik és nem következik be a betegség. Tehát akkor van-e törvényszerűség a bűn-betegség relációban. Igen is meg nem is, ennél jobbat magam részéről nem tudok gondolni.

Ami saját életemet illeti, legtöbbször nem is gondoltam arra, hogy az éppen aktuális betegségem valamilyen bűn következménye, de azért voltak esetek amikor ez a törvényszerűség nyilvánvaló volt.



Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2024. március 19., kedd,
József , Bánk napja van.
Tartalom
Vezércikk

Bella Péter
P. élete
Nem a körülményeink tesznek jobb emberré

Gondolkorzó

Réz-Nagy Zoltán
Anyukánk a Marsra ment
Gyógyít a távolság? Vagy csak elszakít?

Pete Violetta
Mindenáron?
Hol a határ az áldozathozatalban?

Felszín

Jezsoviczki Noémi
Gyógyító emlék
Gyógyító emlék

Bálint Katalin
Időre bízott sérülések
Megoldás, vagy struccpolitika?

Magasság

Tóth Sára
A bűn mint betegség?
A betegségről nem tehet az ember

Nagy Dávid
Csoda
Statisztika és matek útján közelíteni

Mélység

Adamek Norbert
Előjelek
„Kövek, amelyekben elbotlunk, az építésnél felhasználhatóak.”

Dobóczky László
Gyógyulás a szenvedélyből
A legnehezebb volt belátni hogy beteg vagyok

Teljesség

B. Tóth Klára
Egymással élesítve
Gyógyírjai egymásnak

Üzenet

Horváth Zsuzsanna
Az apák egrese és a fiak foga
Kényszerpályák, és a kijárat

Áthallások

Hancsók Barnabás
317 mérföldet egy fűnyíróval?
Egy eszement vállalkozás – a lelki sebek bekötözésére

Tóth Sára
Loliták és amit a szőnyeg alá söprünk
„Ő akarta!”

Bölcsföldi András
Nem mindennapi terápia
Kivonulás a társadalomból

Riport

Szoták Orsolya
Egy gyógyító közösség ereje
Lelkigondozás betegágyak mellett

Kitekintés

Hajduk Zsófia
Kirekesztés helyett befogadás
Szenvedélybeteg-ellátás a nyolcadik kerületben

Látogatóink száma a mai napon: 4571
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57376782

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat