"... szüntelenül imádkozzatok,-
(1Thessz 5,17)

A hívő ember életének legfontosabb tartalma az, hogy tudni akarja Isten akaratát és ereje szerint, vagy akár erejét meghaladóan igazodni akar az Isten akaratához. Hisszük, hogy a maga teljességében titokzatos Isten tetszése szerint megajándékoz bennünket az Ő szeretetének, megváltó tettének tudatával.
A Teremtő tehát kapcsolatot kezdeményez az emberrel, megszólítja
az embert, és figyel az ember szavára. Ennek a titokzatos kommunikációnak az egyik szóbeli formája az imádság. Az apostol arra tanít, hogy szüntelen imádkozzunk. E buzdításban benne van az, hogy mind az apostoli korban, mind a mi korunkban külső és belső erők sokszor azt a hatást érik el, hogy szűnjünk meg imádkozni. A technika fejlődésével jár az a lehetőségünk, hogy sok mindenre figyeljünk, és sok mindenbe beleszóljunk. S az a kísértésünk is, hogy miközben a technika útján áramlik az információözön, megerőtlenedik a Lélek erejével folytatott kommunikációnk.
Az Imahét estéin résztvevők Pál apostol buzdítását követik, mert tudják, hogy az Isten, mint jóságos Atya szól gyermekeihez, és meghallgatja gyermekei hitvallását, bűnvallását és reményteljes kéréseit is. Az Isten akarata megismerésének és a rá adandó emberi válasz kifejezésének Lélektől kapott eszköze a Szentírás.
Az ezévi Imahetünk tartalmában és formájában egyaránt szolgálja
a "Biblia éve 2008- programsorozathoz való csatlakozásunkat. E
rendezvénysorozat mögött ugyanazok az egyházak sorakoznak fel,
akik e héten közös imádságokra hívják híveiket. Az imádsággal és az Isten Igéjére való figyeléssel mindig megerősödik az a kapcsolat, amelyet a bűn, az emberi tökéletlenség Isten és ember, valamint ember és ember viszonylatában újra és újra meggyengít. Szüntelenül szükségünk van arra, hogy imádkozzunk, és Isten Igéjét hallgassuk. Ez a hét imádságra hív világszerte, s ez az év a Szentíráshoz fűződő
kapcsolatunk megerősítésére hív országszerte. A kettő szerves egységben szolgálja Istenhez fűződő gyermeki viszonyunkat és egymáshoz fűződő testvériségünket.
A keresztények, vagyis Krisztus Egyházának tagjai között minden
hitbeli és szervezeti megoszlás ellenére immár száz esztendeje
erősödnek az egymás felé fordulás jelei. Negyven esztendeje a krisztusiak két nagy családja már közös tematikával hívja együttes imádságra és az Igével való közös találkozásra a híveket. Az ökumené jeles állomásait, a szentháromságos Isten jóságával való találkozás szent alkalmait és a Krisztusban való összetartozás kiváltságos örömét élhetjük át ezen a héten és ebben az évben. Szóljunk tehát a mi Urunkhoz alázatosan, reményteljes lélekkel, és figyeljünk az ő szavára
az evangéliumi titkokra érzékeny elmével.


Isten kegyelméből február 28.-a és március 2.-a között Anton is megtartottuk az imahetet.

Az Igét hírdette:
Csütörtökön Csomay Árpád, Biharszentjános lelkipásztora, egyházkerületi generális direktor
Pénteken Prém Imre Csaba, Erdőgyarak lelkipásztora
Szombaton Arany Sándor, Mezőbaj lelkipásztora
Vasárnap Tolvaj László helyi lelkipásztor.
Imahetünk zárónapján az Úrvacsora szent közösségében mélyült el még jobban a hívek egysége.
Hála az Úrnak az istentiszteleti alkalmakon szép számban voltak jelen híveink, kicsiny gyülekezetünkből minden este 20-25 ember jött el.
A vendéglelkipásztorokat istentisztelet után szeretettel vendégelte meg Szücs Béla nyugalmazott lelkipásztor-, Kovács László gondnok- és Pribék Attila presbitertestvérünk. Az Úr áldja meg őket vendégszeretetükért!

Istené legyen mindezért a dicsőség!