A Kunhegyesről betelepülők szinte kész gyülekezetként érkeztek ide, imaházuk építésére, lelkész és tanító tartására, szabad vallásgyakorlatukra vonatkozó kívánságaikat maradéktalanul teljesítették a telepítő hatóságok. A kunhegyesi gyülekezet rectorát, Kálmándi Pap Jánost lehozták magukkal lelkipásztornak, ennek ellenére a parókia még három esztendő múlva sem készült el teljesen, 1810-ben pedig össze is dőlt. Ily módon 1813-ban kölcsönpénzen új lelkészlakást kellett építeni. Az istentiszteleteket kezdetben egy vályogból vert imaházban tartották, mígnem 1803-ra elkészült első templomuk. Toronnyal, harangokkal ellátott kis templom volt ez, amely alapjaiban ma is fennáll. Az első harangot még indulásuk előtt öntették 1782-ben, a másodikat Bútor János adományozta 1800-ban. A harmadik volt a nagyharang, amelyet a gyülekezet 1815-ben öntetett. Kegyszereiket a kunhegyesi eklézsiától kapták. Ezek egy úrasztali cinkanna, melyen egy felirat áll: "Ez kannát kunhegyesi ekklésia számára Ns. Koczó Gáspár uram maga költségén vette 1733. 7-dik 8.", valamint egy ezüst úrasztali kehely, "Kunhegyesi ekklésiáé ez pohár 1713" felirattal. Ezek kiegészítésére vásárolt Szabó András kurátor 1790-ben egy rézből készített keresztelőkannát, egy nagy kannát, két cintálat és egy tányért úrasztali használatra. A telepesek tehát nem feledkeztek meg Isten dolgairól, csupán lármázó irredemptus-voltukból, nyughatatlan természetükből nem tudtak kivetkőzni. Tény viszont, hogy komoly és alapos lelki munka közöttük csupán három évtized elteltével indult meg, amikor lelkészükké Kertvéllyesi Pált, későbbi alsóbaranyai esperest hívták el.
A kunok leszármazottai nehezen tudták elfogadni, hogy a szabad parasztiból újra jobbágyi sorsra jutottak. Mivel a kincstár zsellérei lettek, robotolniuk kellett, s minden termésből kötelesek voltak hetedet adni. Különösen a gyalogos és fogatos munkát sokallták. A termény értékesítését nehezítette, hogy piacra Bajára és Szegedre kellett utazniuk, így sohasem tudták magukat utolérni. Ugyanakkor a német telepesek, Bécs kedvencei, minden kiváltságot élvezve gyorsan meggazdagodtak. Lábukat a feketehegyi határban is igyekeztek megvetni, a legjobb szántókat kaparintották meg maguknak, ami hamarosan nemcsak szociális, hanem nemzeti ellentéteket szült. A válságot tetőzte, hogy az 1848-as forradalom eseményei Bácskát is elérték, Mészáros Lázár honvédjei éppen Feketehegy közelében vívtak véres csatákat a császári hadakkal.