Egyike a kun eredetű településeknek a Nagykunságban. Hegyesegyház néven már 1311-ben szerepelt korabeli okiratokban. Fejlődésének folytonosságát 1669-ben a török szultán szakította meg, majd 1683-ban a mongol csapatok újbóli betörése keserítette meg életét. Kunhegyes lakossága ekkor elmenekült, 1698-ban azonban visszatért, hogy 1707-ben ismét futni kényszerüljön a szerb szabadcsapatok elől. A kuruc szabadságharc bukása után 1711-ben másodszor is visszatértek. Romladozó házaikat, templomukat rendbe hozták. 1766-ra elkészült az új templomuk, s gyülekezetük ekkor már több mint 3200 lelket számlált. Ezt megelőzően 1745-ben tetemes váltságdíj kifizetésével megszabadultak földesúri függőségüktől, s visszanyerték korábbi szabadságukat. Ez azt is jelentette, hogy a lakosság egy része jelentős vagyonra és hatalomra tett szert, míg mások teljesen elszegényedtek. Ennek következménye lett, hogy közülük a XVIII. század vége felé többen, mintegy 200 család úgy döntöttek, másfelé keresik boldogulásukat. A császári udvar támogatásával a bácskai Feketehegy pusztára költöztek, hogy így próbálják megoldani "életük jobb móddal való folytatását".
Érkezésük időpontja teljes bizonyossággal nem határozható meg (nem is egyszerre jöttek), a feketehegyi református anyakönyvben az első bejegyzés dátuma: 1785. május 29. Ekkor még azonban nem voltak itt mindnyájan, a későbbi hónapokban számuk újabb telepesekkel gyarapodott. Az első telepesek 963-an lehettek, ezzel szemben 1788-ban a falu lélekszáma már 1350. A lakosság számának ugrásszerű növekedését 1820 táján jegyezték fel, amikor "Detsi Dániel rosszlelkű jegyző álnoksága és telhetetlensége miatt" Torzsáról és Szeghegyről evangélikus és református németek költöztek ide, olcsó szántóföldek reményében.