A gyülekezet második ébredése

Az 1900-as évek második ébredése
Ez az ébredés Dézsi Zoltán, -előzőleg nagybányai segédlelkész- nevéhez kötődik, akit a gyülekezet ugyancsak meghívás útján választott meg lelkipásztorának 1950. február 5.-én. Nagybányai szolgálata alatt, -az akkor még fiatal házas lelkipásztor- halálosan megbetegedett. A betegség okozója egy krónikus bélhurut, mellyel Isten az ifjú lelkipásztort már-már a sír szélére taszította, de minden bizonnyal nem hiába. A halál torkába került egészen közel Istenhez, amikor pedig látta, hogy semmi reménye nem maradt a túléléshez, szívét teljesen átadta Istennek. Szembe nézve régi élete tartalmatlanságával, ürességével, kérte Isten bocsánatát és fiúvá fogadását Jézus Krisztus kegyelméért. Miután ezt megtette, nyugodt szívvel várta betegségének kimenetelét, és nem halt meg. Majd azt mondta neki Isten: "először meggyógyítottam a lelkedet, most már a testedet is meggyógyítom.- És valóban, nem sok idő múlva betegségéből felépülve, az új élet reménységével szívében, folytathatta lelkipásztori szolgálatát. Ez az az idő, amikor a feketegyarmatiak egyhangú felkiáltással megválasztják Dézsi Zoltánt lelkészüknek. Ezek után érthető, hogy Dézsi Zoltán, a "friss- megtérés legnagyobb tüzével kezdte el új gyülekezetében a szolgálatot. Nagy István, akkori egyházmegyei megbízott, Dézsi Zoltán idejövetele után nem sokára, az egyik vizitáció alkalmával a presbiteri gyűlésen a következőket mondta: "...mióta új lelkipásztora van Feketegyarmatnak, a hitéletnek már-már sárguló fája ismét kezd zöldellni és feléledni.- Dézsi Zoltán újra megszervezte a dalárdát, amit tehetségénél fogva saját maga vezetett. Mondhatni lehet, hogy akkoriban ez a dalárda volt a leghíresebb a vidéken, mellyel a néhány év alatt, míg itt szolgált bejárják a környező falvakat. Újra indul a Bibliakör, elkezdődik a fiatalok között is a szolgálat, noha ez utóbbi nem járt akkor nagy eredménnyel. Beindul a presbiterek tanítása és lelki szolgálatba való beállításuk. A többsége a presbitériumnak mentséget hoz fel ez ellen, de egyesek elindulnak, és családokat látogatnak. Itt megjegyezendő, hogy a gyülekezet létszáma ekkor meghaladta az ezeregyszáz lelket. A gyülekezeti igehirdetésekre egyre többen jönnek el és ez a nagyobb létszám, Dézsi Zoltán egész ittléte alatt megmaradt, mivel a gyülekezetben állandó jelleggel gyakorolta a családlátogatást. Sajnos a gyülekezetben ez az intenzív lelki munka Dézsi Zoltán felemeltetésével (1958. május. 26.) megszűnt. Ezekre az évekre, ma is hálaadással emlékszik az egész gyülekezet. A gyülekezet idősebb tagjai ekkor tanultak meg és kezdtek el imádkozni, templomba járni, énekelni.

SZEMELVÉNYEK
Dézsi Zoltán felemeltetése utáni zaklatásokról, háborgatásokról és egy lelkész erőszakkal a gyülekezetre erőltetéséről, a püspök részéről.
1959. február 15.-én egyházmegyei látogatás. A megbízott Balogh László egyházmegyei tanácsbíró. A látogatás célja, a nem rég felemelt Dézsi Zoltán -gyülekezetünkben maradt- feleségének háborgatása. Az egyházmegyéhez "állítólag- jelentés érkezett Dézsi Zoltánné ellen. Azért "állítólag- mert az úgynevezett jelentésnek nem volt semmi alapja. Idézet a jegyzőkönyvből: 15/1959
"Esperesi kiküldött Nt. Balogh László felolvassa a 82/1959 sz. Esperesi leiratot, mely szerint Dézsi Zoltánné feb. 2.-án kivett 5 db. gyümölcsfacsemetét. Ezáltal a gyülekezet nagymértékben felháborodott.
A presbitérium megjelent tagjai nem tudnak a gyülekezet eme felháborodásáról. A kiküldött tanácsbíró javasolja e tárgyban beadott panasz hatálytalanítását.-
Ugyancsak ebben az évben március 15.-én jelen van gyülekezetünkben Balogh László -nagyzerindi lelkipásztor,- mint egyházmegyei megbízott. A kiküldetése a következő tárgyban történt. A feketegyarmatiak Dézsi Zoltán elfogatása és bezáratása után, D. Tóth János, Kolozsvár-Belváros-i lelkipásztort akarták megválasztani lelkipásztoruknak. Az egyházkerület azonban ezt nem engedélyezi, és a 132/1959-es esperesi leirat szerint, D. Tóth János nem foglalhatja el itteni szolgálatát, noha a gyülekezet már előzőleg megválasztotta lelkipásztorának. Ez után immár másodjára ráveszik a gyülekezetet, hogy mondjon le választói jogáról a püspök úr javára. Ezen céljukat 1959. március 22.-én újra megpróbálják, de nem sikerült, mivel a gyülekezeti közgyűlésen az 576 választójogosultból csak 179-en voltak jelen és az ezt megelőző gyűlésen ebben a tárgyban csak a presbiterek adták beleegyezésüket. Március 27.-re újra összehívják a közgyűlést. Szűcs István -tamáshidai lelkipásztor- és Fazakas Lajos egyházmegyei fegyelmi bizottsági tag van jelen. Ezen a gyűlésen a gyülekezet a választói jogát átruházza az akkori püspökre, aki már ezt megelőzően Horváth Györgyöt nevezte ki feketegyarmati lelkipásztornak. Horváth György, idejövetele előtt Magyarkécen szolgált. Nos az ezt követő időszakot nem lehet nevezni ébredési időszaknak .










Kapcsolódó linkek

http://www.reformatus.org