A templom freskója

A templom freskója 
 "1862-ben a templom-hajó déli oldalán, az újítások alkalmával talált képet Kallós Kálmán (később aradi gimnáziumi rajztanár) lemásolta és az ő rajza alapján ismertette Rommer (Régi falképek Magyarországon, 108.) a freskót, melynek bemeszelését 1889 -ben rendelte el az egyházi hatóság. Mivel azonban a festéken nem maradt meg a mész, a kellő felügyelet nélkül hagyott kőműves egészen a tégláig leverte az egész vakolatot és nagyon örült az után, hogy az új vakolaton pompásan megáll a mész. A freskó rajza, Özv. Kallós Kálmánné és leánya, Zachariásné Kallós Ilona úrnő birtokában volt. Kár, hogy a freskón levő felírat hibásan lett lemásolva, és mivel az eredeti megsemmisült, annak kijavítására nem is gondolhatunk.
Mit ábrázol a freskó?
"Az egyik képen, Szűz-Mária trónon ül, ölében a gyermek Jézussal. Mögötte a jóságos tekintetű Szent Anna áll és kezeit a tőle jobbra és balra álló két másik Mária fejére teszi. A baloldali Mária viszont négy leányka fején nyugtatja kezeit. A jobboldali Mária előtt két kis leányka áll, kik egy könyvből olvasnak, míg a másik csoportban négynek van két könyve. Az arcok általában szelídséget és szendeséget mutatnak. A csoportosítás ügyes, a rajzolásban arány, a színezésben élénkség mutatkozik és a távlat sem hibás.
Ettől a képtől keret választotta el Szent György vitézségének ábrázolását. A Dinokletiánus idejében élt hősről, ki 303-ban halt vértanúhalált, a XIII. század végén jött forgalomba az a legenda, hogy megölt egy sárkányt, mely Cleodoline királylányt el akarta nyelni. A képen a sárkány nem látszik, de az imádkozó királylány, kinek fején a szentek koronája ragyog. Az előtérben Szent György sallangos, fehér lován, baljával veres pajzsot szorítva melléhez, kesztyűs jobbján tartott lándzsával éppen átszúrta a szörnyet. Az ifjú, szőke hőst, ki német lovagruhában, kengyel nélkül, de nyeregben ül lován, a háttérben állókerített város egyik ablakából az áldozatra szánt leány koronás szülei szívszorongva nézik. A hősnek alakja nem hat ugyan reánk olyan élénken, mint a középkori magyar művészet legragyogóbb emléke, a Kolozsváry testvérektől Prágában fennmaradt Szent-György szobor, azonban ez sincs élet és erő híján, s legjobb freskóink közé sorolhatjuk. Felíratok sem hiányoznak a képről és a kép alól. Amennyire a bizonytalan másolatból ki lehet betűzni, magán a festményen ez állott:
Do (mine crav) di (orati) onem m(eam) - Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
Az egész kép alatt középen pedig:
(In homo)rem B(ea)te m(atri)s b(ea)te m(arie) V(ir)ginis fi(eri fe)cit Dnoni S(i)us Veer ...,  és még két vagy három szó. -A boldog Mária szűz boldog anyjának tiszteletére, készítette Veér Dénes. Tőle jobbra hibás egyeztetéssel: "Non omnes sunt sanus- -Nem mindenki okos. A baloldali részből csak egyes szókat lehet megérteni. Az utolsó három, "Egidius de des- úgy látszik, a festő neve, és a kép alatt középen levő 1 x 67, a festés évét jelenti. E szerint a freskót 1467 -ben Dézsy Egyed által Veér Dénes festette s így egy új festő és új műbarát nevével, ismerkedtünk meg. 2000-ben a templom külső belső javításakor a nagyszalontai mesterek megtalálták a freskót, mert le hullott a malter róla. Ideiglenesen fel lett fedve és az óta is várja sorsa jobbrafordulását, vagyis restaurálást.

Soli Deo Gloria!