Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Rövíd történetek -Növekedés Istenben-

A nevem: IDŐ

 

  Nem voltam mindig, és nem is leszek mindig, de most vagyok, hogy megmérjem az életet.

 

Az emberek várnak rám, alárendelik magukat nekem, félnek tőlem, és Istenen kívül senki sem tud feltartóztatni. Isten a kezében tart, s ha Ő szól, az én utamnak vége...

 

A legtöbb ember azt hiszi, hogy én mindig leszek. De ez nem igaz. Ha én majd elmúlok, az örökkévalóság jön...

 Akkor már késő lesz!

 Túl késő lesz a bűnbánatra, túl késő Istennel Jézus Krisztus által megbékülni. Túl késő lesz hinni. Akkor már csak az „örök" lesz: örök békesség és öröm, vagy örök rettegés és ítélet.

 

Ma van a megváltás napja. Azt, hogy mi leszel az örökkévalóságban, ma döntöd el. Ma még vagyok, és haladok. De eljön egy nap s nem lesz többé így. Akkor már nem leszek veled... s neked nem lesz lehetőséged többé örökkévalóságod.

*   *  *

====================================================

Isten nem csúfoltatik meg!

 

Vásárban, mint, mindenütt ahol sokadalom van, megjelennek a vásáros bódék mellett a gyors-falatozók is. Egy atyafi vasárnapot követő kedden a vásárban ment és a falatozó előtt találkozott az egyik ismerősével.- Történetünk szereplője, aki nem volt vasárnap istentiszteleten, ahol a templomból való távozáskor a lelkipásztor mindenkinek adott egy karszalagot emlékként, melyre Isten volt írva, -ő is beszerzett egy ilyen szalagot.

Nos az atyafi ezzel a szalaggal a kezében provokálta szóra ismerősét, ki éppen mustáros mici-t evett. (mici= tükörfordítás, kicsike Fasírthoz hasonló, kolbász alakra formázott, roston sült húskeverék). Gőgösen a következő szöveggel kezdte mondandóját. Idézet „nézd mit osztogatott a pap a templomba vasárnap, akár az óvodásoknak, hát gyerekeknek néz bennünket stb. stb. Még be, sem fejezte a csúfolódást amikor, egy erősebb szél kerekedett, ami fel kapta a rengeteg mustáros papírtárcát az asztalról és hozzá csapta a nyalkán öltözött csúfolódóhoz, aki nem győzte törölgetni a mustárt a ruhájáról.

Ekkor azt mondta a falubelije: Ne csúfolódj, mert meg ver az Isten, látod már most megszégyenített.

 

Ha pedig elbizakodottságból azt cselekszi valaki, hogy nem hallgat a papra, a ki ott áll, szolgálván az Urat, a te Istenedet, vagy a bíróra: haljon meg az ilyen ember. Így tisztítsd ki a gonoszt Izráelből." 5Móz.17,12

 

Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson."2Pt.3,9

=================================================== 

Mt 5,8
"Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent.-

Az elmúlt évtizedek egyik reggelén az afrikai őserdő mélyén, Lambareneben istentiszteletre gyűltek össze Albert Schweitzer munkatársai és fekete bőrű betegei. A "nagy fehér doktor-, ahogy ápoltjai nevezték, szívesen tartotta a szabad ég alatt istentiszeleteit. "Ott az ég madarai is velünk énekeltek- -szokta mondani-. Ezen a reggelen előbb egy Bach korált játszott hordozható harmóniumán. Mindenki megigézve hallgatta Bach legkiválóbb interpretátorának játékát. Betegei áhítattal himbálták magukat a zene hullámzó ütemére. Majd egy ismerős éneket keresett ki az őserdő doktora, s a különös gyülekezet énekelni kezdett, együtt az ég madaraival: fehérek, feketék, német, francia, amerikai, izraeli, scájci, holland, angol orvosok és ápolók, a bennszülött ápoltak, s azok hozzátartozói.
Éneklés után Albert Schweitzer kezébe vette a Bibliát, fellapozta mai Igénket és felolvasta Afrika szívében Jézusnak a Galileai- hegyen elhangzott szavait: "Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent.- Ennek alapján hangzott el az a különös, őserdei igehirdetés, amely nemrégiben került a kezembe, s amelyet most szinte szóról szóra fogok idézni.
Eljöttetek - kezdte a doktor-, hogy meggyógyuljatok. De én most Jézusról beszélek nektek, hogy ha hazamentek, ki-ki a maga falujába, elmondhassátok: mi már ismerjük Jézus Krisztust. Eddig olyan volt a szívetek, mint egy szemetes falu, amelyben több gonosz törzsfőnök is uralkodik egyszerre. Ezek a gonosz törzsfőnökök a ti gonosz gondolataitok a szívetek mélyén. Az egyik törzsfőnök azt parancsolja szívetekben: "Hazudjatok!- és ti szemrebbenés nélkül hazudtok a parancsára. Azután a másik gonosz törzsfőnök veszi át a szót, és azt parancsolja nektek: "Legyetek módosak, módosabbak, mint a szomszéd kunyhó lakója! Ennek a legegyszerűbb módja, ha loptok!- És máris loptok. Majd egy harmadik törzsfőnök kezd beszélni a szívetekben, s azt parancsolja nektek: "Patvarkodjatok, verekedjetek!- - s máris egymásnak estek. No, van még néhány ilyen törzsfőnök a szívetek szemetes falujában. Egyet különösen jól ismerek, az szüntelen parancsolgat nektek, ezt lustaságnak hívják. Ti híven követitek a parancsát. De ne felejtsétek: a ti szívetek az a falu, ahol ezek a törzsfőnökök parancsolgatnak.
Most kérdezek valamit és feleljetek! Boldog lehet-e az a falu, (ország) amelynek gonosz törzsfőnöke van? Látom, azt bólogatjátok, hogy nem lehet. És lehet-e szívetek boldog, ha nem is egy hanem több gonosz törzsfőnök parancsolgat benne? Az a szív, amely boldog, olyan békés és csöndes, mint a tó, amikor ragyog felette a nap és az ég kékje, tükröződik benne. A boldogtalan szív, pedig olyan, mint az Ogawe folyó, amikor a tornádó közeledik.
Most megkérdezem: Boldog-e a szívetek? Ha egyenként hozzátok lépnék, és mindenkit külön-külön megkérdeznék, s őszintén felelnétek, tudom, azt mondanátok: Nem, doktor, ha szívembe nézek, akkor csak azt mondhatom, nincs benne béke és nem boldog a szívem. Én, pedig azt válaszolnám: Akármilyen színű is valakinek a bőre, boldogságot és békességet szeretne a szívében érezni, ebben biztos vagyok. Ez azonban csak egyféleképpen lehetséges. Új főnököt kell beengedni a szívetekbe. És akit én ajánlok: az Jézus Krisztus. Máris ott van a szívetek előtt. Ha kéritek, lépjen be, belép. S ha beengeditek, a gonosz törzsfőnökök kisompolyognak onnan, mert nem mernek egy helyen lenni Jézussal, mert Jézus erősebb náluk. Szennyes vaksi szívünket csak Jézus tisztítja meg egészen. Ha pedig Jézus lesz a szívetek Ura, akkor abban a jó Isten fog parancsolni. Mert ahová Jézus lép be, oda a jó Isten lép be. És akinek a szívében a jó Isten van, az boldog ember. Nos, azt tanácsolom, kérjétek meg imádságban Jézus Krisztust, vegye át az uralmat szívetekben, hogy megtisztuljon és boldogok legyetek, ne csak egészségesek...
Megvallom, itt legszívesebben befejezném. De mert mi nem az Ogawe partján élünk, nekünk most kell megértenünk, hogy a "tiszta- szó, amelyről Jézus ebben a boldogmondásban beszél, szóról szóra azt jelenti: Osztatlan, össze nem kevert. Az a szív tiszta - hogy a doktort idézzem -, amelyen nem a gonosz törzsfőnökök osztoznak, hanem egy Valaki uralkodik: Jézus Krisztus, és életében döntéseiben Övé az utolsó szó. És amelyik szívben Ő él, annak a szívnek a hordozója, gazdája mindenütt mindenben meglátja az Istent...
Jézus azon a hegyen, amelyen a boldogmondásokat elmondta, ezt a tanácsot is adja: "Kérjetek és adatik néktek...- (Mt 7,7)
Nos, kérjétek meg a földet, és beszélni fog Istenről. És kérjétek meg a csillagos eget, és az megengedi, hogy átlássatok a fonákján és meglássátok a színét, és Istenről beszél. Kérjétek meg a mezők liliomát és az ég madarait, és beszélni kezdenek Istenről.
Kérdezgessétek a régmúltat, és a Róla vall, nézzétek a pillanat mélyét, és nézzetek be a holnapok rendjébe: Istenről szólnak. De ha a Fiát kéritek -Aki a legjobban ismeri az Istent, - beszéljen nektek Istenről, ezt mondja majd: hiszen az Atyátok! Aki Jézus Lényére, életére és Igéjére figyel, az tudhat meg legtöbbet Istenről.
(Részlet Gyökössy Endre: A növekedés boldogsága c. könyvéből)
Elhangzott a Budapesti fasori ref. gyülekezetben 2004. nov. 07-én Végh Tamás lp. Igehirdetése alkalmakor.
Az Isten igéje a Ján.14: 1-3; 18-21;27. versek szolgáltak alapul.


=====================================================
ZSINDELY FERENC -né Klára néni emlékiratából
(férje miniszterelnök volt a háború előtt)

Hatvankilencedik évemet tapostam, amikor kikerültem Ausztráliába. Húsz éve nem láttam a lányomat, nem ismertem az unokáimat. S az a két és fél év, amit közöttük töltöttem abban a szép, gazdag, mélységesen idegen világban, az életem legnehezebb iskolája volt. Két és fél évig hányódtam a két lehetőség között. Jöjjek haza? Maradjak ott? Hol a helyem? Mi a kötelességem? Maradjak özvegy lányom nyakán? Teljesen ellátatlanul a biztos vakulásommal, hetedik gyereknek, vagy jöjjek haza? Ahol az otthonom, a nyugdíjam, doktorom, barátaim vannak. És ne lássam soha többé azt a sikerült szép okos hat unokát? Húsz kilót fogytam ebben a tépelődésben, s igazán nem tudom, hogy kerültem arra a nagy Qvantas-Ausztrál gépre, mely Sydneyből huszonnégy óra alatt Bécsbe repült. Nehezebb utat, keveset tettem meg életemben, mint a Sidney-i nagy üvegcsarnoktól a gépig. Éreztem, hogy onnan el kell jönnöm, de azon imádkoztam, hogy haza ne keljen megérkeznem. Nem vagyok anyámasszony katonája, de este Manilában már alig álltam a lábamon. Hongkongba érve bevettem egy dupla altatót, hogy ne tudjak többé semmiről. El is aludtam, mint egy hulla. Arra ébredtem csak fel, hogy az udvarias Ausztrál sztuart rángat, s üvölti a fülembe, hogy Hongkongban vagyunk, ki kell szállni. Azt hittem meghibbant s mérgesen morogtam, hogy ez Újdelhi, hiszen Hongkongban már régen voltunk. Nehezen értettem meg, hogy a gép négy motorjából három bedöglött, s a pilóta a sánta géppel nem merte a rossz Újdelhii repülőtéren megreckírozni a leszállást. Inkább visszafordult Hongkongba, ahol Qvantas szerviz is van. Mikor végre megértettem mi történt, s hogy az ilyen sánta gép, ha földet ér fel szokott robbanni. Kiszálltam és akkor eszméltem rá amikor a nagy, tűzoltó és mentő készültséget láttam, hogy egy hajszál híja volt, hogy be nem teljesedett az óhajom. Ha akkor a landolásnál fel robban a gép, amilyen mélyen én aludtam, észre sem veszem, hogy meghalok.
Egy hónapot töltöttem a "János- kórházban, álmatlanul s csak fogytam-fogytam, mint a hold. Nem találtak semmit. Csak éppen elfáradtam élni. Nem volt senkim, nem volt célom, nem volt munkám és nem értettem miért kell még lennem, miért is kellett nekem még hazaérkeznem? Mikor kijöttem a kórházból egy barátnőmhöz mentem egy időre. Mert lakásomban egy nagyon kedves barátom lakott a családjával, amíg Ausztráliában voltam. Magas régi ház volt a barátnőmé és engem úgy húzott a mélység, mint a mágnes. Valahányszor kimentem a függőfolyosóra, s lenéztem a köves udvarra, állandóan hallottam a suttogást "egy mozdulat az egész, valamikor jól tornásztál, dobd át magad a korláton és vége-. Egyetlen szál tartott vissza, egy név, egy könyörgés "Jézus segíts-. Óh én ismerem a kísértőt személyesen, közelről. Aztán egyszer egy kis medika barátnőm tett egy megjegyzést, amikor azon téptem magam, hogy miért nem robbant fel az a gép Hongkongban. Azt mondta nem lehetett, mert Klára néni még nem volt kész. Megértettem, és megpróbáltam élni, szüntelenül imádkozva, és elfogadva a legcsekélyebb feladatot. Még akkor elég jól láttam. De nem csak a szívem de a kezem is reszketett. Kinyújtottam és az enyémnél még sokkal erőtlenebb, még sokkal reszketősebb, kezek kapaszkodtak belém. S elkezdtem egy olyan lelkigondozó munkát, amit sosem próbáltam. Amikor semmi erőm nem volt, egy szívbeteg öreglány, egy béna asszony, akit a férje elhagyott, egy idegösszeroppant orvos, egy hittévesztett lelkész. Egyik a másik után kapaszkodott belém de annyian és úgy, hogy nem tudtam összedőlni, tartott a teher, amit rám raktak. És meggyógyultam. Miután megbékültem Istennel, s kimondtam, hogy az Ő akarata legyen meg bármi áron is. Megbékültem ezzel a rozoga öregasszonnyal is, aki lettem. Körülöttem annyi jósszemű ember nem lát az orránál tovább. Én meg ezzel a vaksi szememmel, még ma is annyi szépet látok, Isten gyönyörűre teremtett világába. Szépet látok, ha visszanézek a megszépítő messze múltba. És még sokkal szebbet, ha előre nézek és készülődöm haza az atyai házba. Az ember végső igazi otthonába, ahova sok szép földi otthonomból is gyermekkorom óta haza vágyom. Egy csacsi kislány, aki nőszövetségi munkám legelején, titkárkodott mellettem. A gyermekek bölcsességével azt mondta egyszer nekem, mikor először járt nálunk az Istenhegyi úton. "Klára néni én ilyen szép helyet még soha sem láttam, s azt hiszem borzasztó, volna egy ilyen gyönyörű helyen meghalni. Ha az ember nem tudná, hogy az a sok szép annak az igazinak csak a csorba tükörképe-. Szívemből az a gyerek kivette az elmúlás fullánkját és valami zengő sugárzást, érzek, ha arra gondolok, az igazi jót, szépet, amit Isten elkészített az Őt szeretőknek, nemsokára színről színre láthatom. Ismerem Isten országának jó ízét, Jézus Krisztus jó illatát. Kaptam belőle kóstolót ebben a földi életben és éreztem a pokol kínjait, hát tudom, hogy van. Minden itt kezdődik, s a halálban az folytatódik, ami itt elkezdődött. A munkáért, pedig amit még mindig rám bíz az én gazdám, kimondhatatlanul hálás vagyok, és áldom érte az Ő szent nevét.
Ezért fogadjuk hát az üzenetet Istentől: "Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, higgyetek Istenben, és higgyetek Én bennem- (Ján.14:1)
=====================================================

Egy muzsikus megtérése
"Hanem intsétek egymást minden nap, míg tart a ma, hogy a bűn csalárdsága közületek senkit meg ne keményítsen.- (Zsid 3,13)
Egy férfi kora ifjúságától kezdve muzsikusként élte az életét vendéglőkben, szállodákban, táncparketten, vadászünnepélyeken, farsangi és más mulatságokon. Kedvelt zenész volt. Mozgalmas élete közepette érte el őt a meghívás egy evangelizációs alkalomra. A meghívó izzó színekkel ecsetelte neki, hogy ott estéről estére egy idős, tapasztalt, fehérhajú Kínai-misszionárius prédikál. Ez a misszionárius olyan sok, izgalmasat tudott mondani a Kínában végzett missziós munkáról, hogy a gyülekezeti terem minden este zsúfolt volt hallgatókkal. A szaxafonos kíváncsi lett. Végül sikerült rábeszélnie a feleségét, hogy vele együtt keresse fel ezeket az evangelizációs alkalmakat. Egyedül nem mert oda menni. A fiatal házaspárt mindjárt az eső este megérintették a hallottak. Amit ott átéltek, arra nem számítottak. Soha nem képzelték volna, hogy egy ember ilyen egyszerűen és vidáman, ilyen bizonyossággal és meggyőzően tudja hirdetni Isten Igéjét. Az idős misszionárius újra meg újra beszámolt kínai élményeiről. Nap, mint nap átélte Isten Igéjének élő valóságát a missziós munkában a pogányok között. A Biblia ugyanis semmiképpen sem valami antik könyv, amely csupán régi időkből származó történeteket tartalmaz, hanem az élő Isten élő Igéje, amely által az elveszett bűnösök megmenekülnek! Ők ketten tehát estéről estére ott ültek a nagy tömegben. Eltelt a hét. Vasárnap este volt az utolsó evangelizációs alkalom. A misszionárius minden este hívogatta a hallgatókat, hogy jöjjenek és imádkozzanak együtt az Üdvözítőhöz, hogy bűnbocsánatot, kegyelmet nyerjenek, és új életet kezdjenek. Ez mindkettőjüket megérintette. Isten Igéje megtette a hatását a fiatal házaspár szívében. A misszionárius mindenkivel személyesen beszélt. A zenész nem halogatta tovább és határozott, hogy találkozik az öreg misszionáriussal, hogy együtt imádkozzanak kettőjük üdvösségükért. Időközben lassan éjfél lett. A felesége nem nyilatkozott, de mellette maradt, amikor sok más üdvösséget kereső emberrel ő is visszamaradt. A nő szívében heves harc dúlt. Végül ők ketten kerültek sorra. Behívta a házaspárt, hogy beszélgessenek. Az asszony merev arccal ült a férje mellett. "Lejáratjuk magunkat! Mit szólnak majd az emberek! Nem lehetünk egyik pillanatról a másikra kegyesek. Gondolj csak a zenészi karrieredre!- Ilyen és ehhez hasonló szavakkal próbálta meg visszatartani a férjét a kegyelem elfogadásától. "Hiszen megtérhetünk még később is, amikor már idősek vagyunk, de ne mindjárt ma!- - mondta. A zenész azonban már döntött, megfogta felesége kezét és így szólt halkan: "Gyere, kezdjünk új életet!- Akkor a feleség kitépte a kezét a kezéből, és kirohant az ajtón. Így a férj egyedül maradt bent az idős misszionárius szobájába, majd imádkozva megvallotta bűneit, és imájában átadta életét az Úr Jézus Krisztusnak. Milyen boldog és megváltott lett ettől kezdve az élete. Teljes 35 év telt el az óta. A felesége még mindig nem tért meg! Bár férje, minden nap imádkozott érte. Időnként az a benyomása támadt, hogy már túl késő számára. 35 évvel ezelőtt elszalasztotta a kegyelmi órát és 35 év alatt a szíve is megkeményedett! A férfi már elmúlt 80 éves. Még mindig imádkozott - időközben másokkal együtt is - a feleségéért, aki még mindig megváltatlan volt. Azután a férjet Üdvözítője hazahívta a mennyei dicsőségbe, ő győzedelmeskedett. Idővel meghalt a feleség is, de ő nem tért meg és elveszett maradt, már amennyire ezt az ember kívülről megítélheti.
Igen, van örök "túl késő-. A Zsid 3,13 szerint a "ma- csak akkor "ma-, ha Isten az Ő Szent Lelke által Krisztushoz hívja az embereket. Aki elmulasztja ezt a szent "mát-, és a bűn megtévesztése által megkeményedik a szíve, az örökre elveszett. Zákeus számára ez a szent "ma- megváltásának napja lett.
Kérdezem most tőled kedves(olvasóm) hallgatóm mi ez a "ma- számodra, megváltásod napja? vagy a halogatás napja?
Halld meg hát: "Ma, ha az Ő szavát hallod, meg ne keményítsd a szívedet!-
Ámen!


=====================================================

KICSODA JÉZUS KRISZTUS????


         Jézus Krisztus a világ reménysége! (röviden)


Története
Jézus Krisztus egy jelentéktelen kis faluban született, közel 2000 évvel ezelőtt. Körülbelül 33 éves volt, amikor egy koncepciós per során elítélték és kivégezték, de a halálát követő harmadik napon feltámadt.

Jóllehet 2000 év telt el azóta, hogy Jézus a földön járt, tanításai még ma is rendkívül időszerűek. Legfontosabbak éppen az élet és a halál értelmének a kérdését érintik. "Van-e az életnek értelme? Mi van a halál után?" Jézus világos és megbízható válaszokat adott ezekre a kérdésekre.

De kicsoda Jézus?Jézus nem mindennapi élet-módja és tanítása kétféle reakciót váltott ki kortársaiból. Az egyik tábor fenntartás nélkül követte Őt, a másik tábor ellene fordult, de senki nem értette egészen, hogy kicsoda Ő. Jézus azt állította, hogy benne teljesedett be mindaz, amit az ószövetségi próféták évszázadokkal előtte a Messiásról jövendöltek.

Kijelentette, hogy Ő az Istenhez vezető egyetlen út:


Én vagyok az út, az igazság és az élet;
senki sem mehet az Atyához, csakis én általam
.
(János evangéliuma)


Sokan egy világvallás megalapítójának tekintik Őt, Buddhával vagy Krisnával egyenrangú személynek gondolják. Jézus azonban önmagát Isten Fiának tartotta. Aki az igazságot keresi, annak mérlegelnie kell ezt! Ha Jézus önmagára vonatkozó állításait vizsgáljuk, kénytelenek vagyunk belátni, hogy épelméjű ember csak akkor állít önmagáról ilyen dolgokat, ha teljesen bizonyos igazában. Jézus személye 20 évszázad múltán is döntés elé állít bennünket : vagy nem vesszük figyelembe, hogy kinek vallotta magát, vagy pedig Istenünknek fogadjuk el, és követjük Őt. Nem csak élete, halála is rendkívüli volt. Jézus azt állította, hogy halála is része annak a küldetésnek, amelyet az Atya rábízott. Azt tanította, hogy születésének, életének, halálának egy célja van: megváltani az embereket a bűn rabságából. A bűn azt jelenti, hogy az ember elfordult Istentől , és saját útján kezdett járni. Ez a lázadás folytatódik személyes életünkben mindig, amikor felülkerekedik bennünk az önzés és visszaélünk azzal az élettel amelyet Istentől ajándékba kaptunk. Tapasztalatból tudjuk, hogy amikor egy kapcsolat megromlik, csak az segít, ha az egyik fél megteszi az első lépést a másik felé. Ezt az első lépést Isten tette meg felénk! Erre az a bizonyíték, hogy Fiát adta a mi bűneinkért. Jézus halála tette lehetővé az Isten és ember között megromlott kapcsolat helyreállását .

"Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk." (Római levél) Jézus körül a rendkívüli események ezzel nem értek véget. Jézus feltámadt a halálból! Feltámadása a bizonyíték arra, hogy Isten elfogadta váltsághalálát amit helyettünk vállalt magára. Ennek alapján ajánlja fel Isten a bűnbocsánatot és az örök életet minden embernek. Ezért Jézus Krisztus a világ egyetlen reménysége! Jézus ma is él és Ő képes rá, hogy megváltoztassa bárki életét! Hív minket, hogy kövessük öt, és nyerjünk erőt Tőle Isten elött felszabadult életet élni. "Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én meg-nyugvást adok nektek." (Máté evangéliuma) Jézus szenvedése, váltsághalála és feltámadása teszi majd lehetővé a teremtett világ helyreállítását. Mindezért Jézus Krisztust illeti meg a legnagyobb tisztelet. A valódi keresztyének örömmel várják Jézus dicsőséges visszajövetelét, azon a napon minden nép és minden ember előtt nyilvánvaló lesz, hogy Jézus Krisztus Úr!


Kérjük, gondolja végig az életét és fogadja el azt a kegyelmet, amit Isten minden embernek szeretettel kínál fel Jézusban!

 ====================================================

  

Az ateista filozófia-professzor arról beszél a tanítványainak, mi a problémája a tudománynak Istennel, a Mindenhatóval.

Megkéri az egyik új diákját, hogy álljon fel és a közöttük a következő párbeszéd alakul ki:

Prof: Hiszel Istenben?

Diák: Teljes mértékben, uram.

Prof: Jó-e Isten?

Diák: Természetesen.

Prof: Mindenható-e Isten?

Diák: Igen.

Prof: A bátyám rákban halt meg, annak ellenére, hogy imádkozott Istenhez, hogy gyógyítsa meg. Legtöbbünk törekedne arra, hogy segítsen másokon, akik betegek. De Isten nem tette ezt meg. Hogyan lehetne akkor jó Isten? Hmm?

Diák: (a diák hallgat)

Prof: Erre nem tudsz választ adni, ugye? Kezdjük elölről, fiatalember. Jó-e Isten?

Diák: Igen.

Prof: Jó-e Sátán?

Diák: Nem.

Prof: Honnan származik Sátán?

Diák: Istentől?

Prof: Így van. Mondd meg nekem, fiam, van-e bűn ebben a világban?

Diák: Igen.

Prof: A bűn mindenhol jelen van, nemde?

Diák: Igen.

Prof: És Isten teremtett mindent. Így van?

Diák: Igen.

Prof: Tehát ki teremtette a bűnt?

Diák: (a diák nem válaszol)

Prof: Vannak-e betegségek? Erkölcstelenség? Gyűlölet? Csúfság? Mindezen szörnyű dolgok léteznek ebben a világban, ugye?

Diák: Igen, uram.

Prof: Tehát, ki teremtette mindezeket?

Diák: (a diák nem felel)

Prof: A tudomány állítása szerint 5 érzékünk van, melyekkel felfogjuk és megfigyeljük a dolgokat magunk körül. Mondd meg nekem, fiam! Láttad-e már valaha Istent?

Diák: Nem, uram.

Prof: Mondd meg nekünk, hallottad-e már valaha a te Istenedet?

Diák: Nem, uram.

Prof: Érezted-e már valaha a te Istenedet, megízlelted-e a te Istenedet, vagy érezted-e már a te Istened illatát? Különben is, volt-e már valamilyen kézzelfogható tapasztalatod Istenről?

Diák: Nem, uram, attól tartok nem.

Prof: És mégis hiszel benne?

Diák: Igen.

Prof: A tapasztalati, igazolható, bemutatható bizonyítékok alapján a tudomány kijelenti, hogy a te ISTENED nem létezik. Na, erre mit mondasz, fiam?

Diák: Semmit. Nekem csak a hitem van.

Prof: Igen. A hit. Pontosan ezzel van problémája a tudománynak.

Diák: Professzor, létezik-e a hő?

Prof: Igen.

Diák: És létezik-e a hideg?

Prof: Igen.

Diák: Nem, uram. Nem létezik.

 (Az események ezen fordulatára az előadóterem elcsendesedik.)

 Diák: Uram, lehet sok hőnk, még több hőnk, túlhevíthetünk valamit, vagy még annál is jobban lehet fehér hőnk, kevés hőnk, vagy semennyi hőnk. De nem lesz semmink,  amit hidegnek hívnak.

 458 fokkal tudunk nulla alá menni, ami a hő nélküli állapotot jelenti, de annál lejjebb nem mehetünk. A hideg nem létezik. A hideg szót a hő nélküli állapot jellemzésére használjuk.

 A hideget nem tudjuk lemérni. A hő: energia. A hideg nem az ellentéte a hőnek, uram, hanem a hiánya.

(Az előadóteremben ekkor már egy gombostű leejtését is meg lehetne hallani.)

Diák: És mi van a sötétséggel?

Prof: Létezik-e a sötétség?

Prof: Igen. Hogyan beszélhetnénk az éjszakáról, ha nem lenne sötétség?

Diák: Ismét téved, uram. A sötétség valaminek a hiányát jelzi.

Lehet kis fényünk, normális fényünk, nagy erejű fényünk, villanó fényünk, de ha sokáig nincs fény, akkor nincs semmi, s azt hívjuk sötétségnek, így van? De a valóságban a sötétség nem létezik. Ha létezne, még sötétebbé tudnánk tenni a sötétséget, nemde?

Prof: Tehát, mire akarsz rámutatni mindezzel, fiatalember?

Diák: Uram, azt akarom ezzel mondani, hogy a filozófiai eszmefuttatása hibás.

Prof: Hibás? Meg tudod magyarázni, miért?

Diák: Uram, ön a kettősségek talaján mozog. Azzal érvel, hogy van Az élet, utána pedig a halál, van egy jó Isten és egy rossz Isten. Az Istenről alkotott felfogást végesnek tekinti, mérhető dolognak. Uram, a tudomány még egy gondolatot sem tud megmagyarázni.

 Elektromosságot és mágnesességet használ, de sohasem látta egyiket sem, arról nem is szólva, hogy bármelyiket megértette volna.

 Ha a halált az élet ellentéteként vizsgáljuk, akkor tudatlanok vagyunk arról a tényről, hogy a halál nem létezhet különálló dologként. A halál nem az élet ellentéte: csak annak hiánya.

 Most mondja meg nekem, professzor: azt tanítja a diákjainak, hogy majmoktól származnak?

 Prof: Ha a természetes evolúciós folyamatra célzol, akkor természetesen igen.

Diák: Látta-e már valaha az evolúciót a saját szemével, uram?

 (A professzor mosolyogva megrázza a fejét, kezdi látni, mi lesz a vita kimenetele)

  

Diák: Mivel eddig még senki sem látta Az evolúciós-folyamatot végbemenni, sőt azt sem tudja bizonyítani, hogy ez egy folyamatos történés, azt jelentené mindez, hogy ön a saját véleményét tanítja, professzor? Akkor ön nem is tudós, hanem prédikátor?

 (Nagy zajongás támad az osztályban)

 Diák: Van-e valaki az osztályban, aki látta már valaha a professzor agyát?

 (Az osztály nevetésben tör ki)

 Diák: Van-e itt valaki, aki hallotta már a Professzor agyát, érezte, megérintette azt, vagy érezte az illatát?

 ....

Úgy tűnik, senki nem tette. Tehát, a tapasztalati, állandó, kimutatható bizonyítékok megalapozott szabályai szerint a tudomány kimondja, hogy önnek nincs agya, uram. Ne vegye tiszteletlenségnek, uram, de hogyan adhatnunk így bármilyen hitelt az előadásainak?

 (A teremben síri csend. A professzor a diákot nézi, arca kifürkészhetetlen.)

 Prof: Azt hiszem, hit alapján kell elfogadnod, fiam.

Diák: Erről van szó, uram! Ember és Isten között a HIT a kapcsolat. És ez mindennek a mozgatója és éltetője.  

 A diák..... Albert Einstein volt.

 A tudomány vallás nélkül sánta, a vallás tudomány nélkül vak.

Albert Einstein

 

===============================================

Itt érdekes olvasni valót találsz kedves olvasó a kómáról.

http://ebredes.hu/node/224

======================================================

Soli Deo Gloria!

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 7, összesen: 110363

  • 2019. november 12., kedd

    „Fontosnak tartjuk elmondani, hogy ha valaki nem tudja, milyen irányba induljon el, ne jelentkezzen mindenképpen egyetemre. Lazítani kell a dobozokban...
  • 2019. november 12., kedd

    A Budapest-Déli Református Egyházmegye pályázatot ír ki a Budapest-Pestlőrinc-Erzsébet-Bélatelepi Református Egyházközség lelkészi állására.
  • 2019. november 11., hétfő

    A díjnyertes kötet a bibliatanulmányozás teljesen új dimenzióját nyithatja meg sokak előtt.
  • 2019. november 10., vasárnap

    Egy átlag vasárnap minden 180. budapesti lakos vesz részt református istentiszteleten, a teljes fővárosi lakosság kevesebb mint egy százaléka. A Kié a...
  • 2019. november 07., csütörtök

    Kilenc lelkész tett lelkészi esküt és vehette át lelkészi oklevelét a Dunamelléki Református Egyházkerület november 7-i közgyűlésén. Nyolc lelkészt a ...
  • 2019. november 07., csütörtök

    A Protestáns Akadémia októberi rendezvénye is illeszkedett a 2019. év témakörébe, amely a 21. század kihívásait igyekszik felfedni, a hallgatók szemei...
  • 2019. november 07., csütörtök

    Cseh napot tartottak a Lónyay utcai Református Gimnáziumban, ahol a hagyományos cseh értékek megismerése mellett az ország református gimnáziumainak d...
  • 2019. november 06., szerda

    Hat gyülekezeti tagból több mint negyvenfős közösséggé nőtt az elmúlt években a Csepel-szigeten fekvő két falu református gyülekezete. Templomuk padja...
  • 2019. november 05., kedd

    A komplex gyógypedagógiai fejlesztés nemcsak a gyerekekről szól, hanem a családokról is. Ez olyan kihívásokkal teli szolgálat, amelyhez komoly elhivat...
  • 2019. november 05., kedd

    Alakul a jövő évi lelkészi, lelkészházaspári csendeshetek programja. Azért jelentkezem ilyen jó előre, mert lassan megkezdődik a jövő évi tervek kiala...