Kedves Testvéreink, Barátaink!

Szeretnék nektek mesélni egy csodálatos napról, amin az Úr kegyelméből és is részt vehettem.
A paraméterek: Mátészalka
Művelődési Központ
2004. 04. 17.
Kb. 180-200 fiatal:)
Tavaszi szél Konferencia
Mint minden konferenciát, ezt is előzetes szervezések, plakátok, e-mailok, személyes meghívók nélkül nem lehetett volna lebonyolítani. Az Úr adott nekünk sok erőt a próbákhoz, a kitartáshoz. Sokan nem merték remélni sem, hogy majd minden rendben zajlik, hiszen érthető volt ez a kis "lámpaláz- is.
Én hittem, hogy majd minden, ami történik, akár jó, akár rossz, Isten akarata lesz, és nem féltem, sőt próbáltam bíztatni, buzdítani másokat is. Ennyit az előzetesekről, ígérem, rátérek a tárgyra. A konferenciára nagyon sok város, falu lakói vettek részt, a mi és persze Ő nagy örömére. A Gedeon Társaságtól mindenki kapott egy Bibliát, ami már sokak számára ismert lehet. (Tudod, kicsi, világos kék és tele van értékekkel :))
A konferenciát énekléssel kezdtük, egy nagyon jó zenekarral, kik folyton kétszer imádkoznak. Tudjátok: aki énekel, az kétszer imádkozik. Eleinte bizonytalanul énekeltük az új dalokat, de később annál magabiztosabban, szívből, lélekből. Az alkalmat imaláncok sora előzte meg, és higgyétek el, érezni lehetett a levegőben: ott volt, velünk. Az igehirdetésekből is Isten szavai tükröződtek vissza, ami megtöltötte melegséggel a jelenlévők lelkét. Sokszor elgondolkodtam azon, hogy milyen könnyű is lenne átadni teljesen a szívünket az Úrnak, de sokszor mégis olyan nehéz. Ezek után volt egy rövid tízórai a vendégeknek, addig mi előkészítettük a színdarabot, amit a Szalkai Ifivel adtunk elő. A címe: Pincebogarak. Ne kérdezd, hogy miért ez a címe, mi sem tudjuk. Viszont a történetet elmesélhetem. Ördögök, hívők, angyalok, világiak játszák a szerepeket és közben folyik a hétköznapi élet. Vannak kik megtérnek, vannak kik néha az ördögökre hallgatnak, de végül minden jól sikerül. Győz a jó! Egy énekkel zártuk az életből vett történetünket:

Minden nap Veled leszek, fogom a kezed,
Csak őrizd meg mindig, tisztán a szíved!
El nem hagylak Téged, el nem távozom,
Kiáltasz hozám és én meghallgatom!
Hát ne félj én népem,
Hisz Tiéd az örökségem,
Ne félj és ne lankadj el,
Hisz Neked győznöd kell!

Utánunk a Nagyecsedi Református Gimnázium tanulói énekeltek. Majd a jól megérdemelt ebédre is sor került, amit a helyi kórház ebédlőjében el is fogyaszthattunk. Közben persze ismerkedhetünk, együtt énekelhettünk ismeretlen ismerős testvéreinkkel.
Filmvetítésre is sor került. Számomra innentől kezdődött igazi megtérésem története. Már eddig is Isten gyermekének éreztem magam és próbáltam igazi keresztyénként is élni, de ez valami teljesen más volt, Isten elhívott szolgája lettem! A film címe: A Menny kapuja és a Pokol lángjai. Mindenkinek csak ajánlani tudom, nagyon megérintő volt. Emberek, családok sorsát, életét mutatta be a halál előtt és a halál után. Persze a Menny kapuja előtt mindenki rájött, hogy vétkezett, de valakinek akkor már késő volt. A sorsok bemutatása végén sokan könnyesen, zokogva próbáltunk magunkhoz térni az ámulatból, a döbbenetből, hogy mi nem juthatunk arra a sorsra, mint akik az ördögök és a démonok között sínylődnek az örök életben. A lelkészeink a szemeink előtt, a fülünk hallatára ismerték be, hogy ők is vétkesek, bűnösek, de megváltotta őket Jézus Krisztus, ki meghalt értünk a Golgotán.
A képzeletben Jézus lába elé járultunk és odaadtuk neki a szívünket. Végül egy nagy kör gyült össze a színpad előtt és együtt énekeltünk. Már egy jó ideje ott lehettünk és gondoltam hátranézek: a nézőtéren
alig ült valaki. Csodálatos, szavakkal le sem írható érzések, gondolatok kerítettek hatalmukba. Csak áltunk és nem mozdultunk. Jó volt úgy együtt, Isten színe előtt. Még énekeltünk sokáig, majd szép lassan
oszlani kezdett a kicsinyke csapat. Végül hálát adtunk az áldások soráért és megtértünk hajlékainkba.

Kívánom nektek, hogy ti is éljétek át Isten kegyelmét, minden nap, hiszen minden nap ünnep és ajándék. Ezt ne Feledjtétek! És mosolyogjatok!
Kívánom hogy legyen a ti hitetek mustármagnyi :) Isten áldjon benneteket!
Köszönöm a lehetőséget hogy írhattam erről a napról amit biztos hogy sosem feledek!
Üdvözlettel:Emőke :)