Nőszövetségi életképek

"Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban.- I.Kor.15:58.

A Lorántffy Zsuzsanna református nőszövetség néhány hónapja alakult újjá. Losonczi Léna megválasztott elnök azon fáradozik, hogy ez a közösség minél nagyobb létszámmal működjék, és végezze az Isten által rábízott feladatot.
Ennek érdekében programja szerint május 15-én egy közös autóbusz kiránduláson vettünk részt. Reggel 9 órakor - Áldásoddal megyünk, megyünk innen el... kezdetű énekkel - indultunk. A kirándulás délelőttjének első állomása volt a vásárosnaményi Beregi Múzeum megtekintése. A következők: Tákos, Csaroda, Beregdaróc, Tarpa. Megnéztük Tákos paticsfalú, kazettás mennyezetű templomát, amely az 1700-as években épült. Majd a csarodai műemlék templomot, amely a 13. század közepén épült. Csarodáról Beregdarócra érkeztünk, ahol szintén megnéztük a templomot és a Református Üdülőközpontot, mely a - Ház az Élő Vízhez -nevet viseli. Innen utunk Tarpára vezetet, ahol a Kuruc Vendéglőben megebédeltünk. Ebéd után meglátogattuk Nagy György lelkész úr szüleit, ahol nagyon kedves szeretet-vendédségben volt részünk. Gazdagon terített asztal várt bennünket, aszalt gyümölccsel teli tálak, Rákóczi-túrós süteménnyel teli tálcák, hűsítő italok. Még ajándékkal is kedveskedtek a háziak: egy-egy csomag aszalt gyümölcsöt kaptunk. A köszöntő énekkel köszöntük meg a szíves fogadtatást, és kívántuk életükre és munkájukra Isten áldását.
Tarpáról Szatmárcsekére érkeztünk, a temetőbe. Felemelő, ünnepélyes percek következtek, amikor koszorút helyeztünk el Kölcsey Ferenc síremlékénél. Losonczi Léna néhány gondolatban megemlékezett a költő életéről, és elmesélte, hogyan veszítette el gyermekkorában jobb szemét. Majd elénekeltük a Himnuszt. Megnéztük a szatmárcsekei temető egyedülálló fejfáit, amely csónak alakú, és oldalról nézve emberi arcot formál. A penyigei temetőnél már csak pillantást vetettünk a kilenc kislány sírjára, de a balladát titkárunk menet közben ismertette. Meghallgattuk a Ravatal a Szenke partján című veset is, melyet ő írt a tragédiáról, aminek jövőre lesz száz éve.
Ezután érkeztünk Fehérgyarmatra, ahol a nőszövetségi testvérek vártak bennünket, és fogadtak örömmel és szeretettel. Itt is nagyon kedves vendégségben volt részünk. Balogh Tihamérné tiszteletes asszony beszélt a munkájukról, közös élményeikről. Sok olyan dolgot hallottunk tőlük, amit a mi nőszövetségünk is hasznosíthat munkája során.
Megnéztük a régi és új templomukat, ahol Szalai László lelkész úr tartott ismertetőt. Az új templomban megragadta figyelmünket, hogy az úrvacsorát kicsi kelyhekben osztják, amiket nemrég vásárolt a gyülekezet. Azóta tapasztalatuk szerint több fiatal vesz részt az úrvacsorai alkalmakon. Megcsodáltuk a templomkert gyönyörű virágait, melyről a lelkész úr felesége, Edit asszony elmondta, hogy ők maguk tervezik és készítik a csodás sziklakertet, a száznál is több növény-együttest, szökőkutat.
A kora esti órákban érkeztünk haza. Mindnyájunk nevében mondhatom, hogy egy csodálatos élmény volt ez a nap. Sok látnivaló, érdekes tájékoztatások, közös éneklések - az együttlét örömével. Köszönjük a szervezőnek, Losonczi Lénának, hogy lehetővé tette számunkra, hogy ilyen gazdag program részesei lehettünk.
Legyen érte Istennek hála, mert egyedül Övé a dicsőség.
Biró Istvánné