Ez volt a vezérgondolata annak az egyházmegyei missziói napnak, amelyet a Szatmári Egyházmegye missziói bizottsága hívott egybe június 11-ére a tivadari konferenciaközpontba.

A mintegy száz résztvevő Muzsnai Lászlóné nagytiszteletű asszony segítségével elevenítette fel a régi ébredési énekeket, majd Bartha Gyula esperes úr nyitotta meg a napi igével a találkozót. Szolgálatában felhívta a figyelmet a láncokra, amelyek megkötözik a gyülekezeteket s akadályai a megújulásnak. Nagy György előadása következett, aki mint az egyházmegye missziói előadója először az egyházmegye jelenlegi helyzetéről számolt be. Külön kiemelte, hogy nagyszerű emberek szolgálnak az egyházban: lelkipásztorok, tanítók, presbiterek, laikusok. Előadása második részében beszélt a kórképről is: az aránytalanságról, amely a nagy beruházások és a kis gyülekezetek támogatása között mutatkozik, valamint a lelkészek burning out-járól, lelki kiégéséről. "A lángból parázs lesz, majd hamu. Hogyan éleszthető újra?- Végezetül a jövő megoldásra váró nagy kérdéseiként a presbiter- és laikusképzést, a lelkészek rekreációját, valamint a romamissziót jelölte meg, röviden ismertetve az ehhez szükséges paradigmaváltást is.
Kósa István szanki lelkész vetítettképes előadásában bemutatta a kis gyülekezetek valóságos helyzetét, körülményeit. Az országos adatokat kiegészítette a szatmári térség mutatóival, nagy segítséget adva ezzel a helyes kép kialakításához. Felhívta a figyelmet arra, hogy a legtöbb gyülekezetünk u.n. kisgyülekezet, ill. szórvány. Nem szabad egy tollvonással, vagy közönnyel felszámolni azokat, hiszen mindegyiknek története, külön élete, öröme van. Segíteni kell az itt szolgáló lelkészek munkáját, a gyülekezetek életben maradását.
Az ebéd után Horváth Géza nagyvarsányi lelkipásztor két ige alapján is beszélt a presbiterek és laikusok bevonásának szükségéről a gyülekezeti szolgálatba. Mózes esetét hozta fel, amikor apósa intette meg: nem jól csinálod. Ha egyedül vezeted a népet -kifáradsz. Oszd meg a munkát! A másik eset a nemrég napi igeként olvasott történet az Apostolok cselekedeteiből: az apostolok kérik a gyülekezetet: jelöljenek ki diakónusokat, hogy nekik ne kelljen hanyagolniuk az igehirdetést és az imaszolgálatot. Tisztázta a laikus fogalmát is: ami eredetileg hozzá nem értőt jelent. Kifejezte: ne csodálkozzunk azon, hogy nem értenek hozzá, ha nem kapnak képzést. Lelki kiskorúságban él sok gyülekezeti tag.
Ehhez kapcsolódott Füle Lajos költő, presbiter verses előadása is, aki az ébredés akadályairól beszélt. Saját visszaemlékezése és bizonyságtétele után beszélt az akadályokról: önmagunk féltéséről, oda nem szánásáról, ítélgető lelki magatartásáról, tovább a Lélek áradásának hiányáról, a lelki szomjúságról, s mindarról, amit a versek sorain tudott kifejezni.
A fórum következett, ahol szót kaptak a tiszabecsi romák, akik énekkel tettek bizonyságot, s a kérdésre: mit várnak a romák a református gyülekezettől -így válaszoltak: azonos bánásmódot és őszinteséget, egyenességet, hiszen ugyanaz a Lélek szült újjá mindnyájunkat. Dr. Judák Endre docens felszólalásában beszámolt arról a kezdeményezésről, ami 11 gyülekezet összefogásával valósult meg Pest megyében. Ennek keretében sikerült a laikusok és presbiterek képzését tervszerűen kidolgozni, s jó ideje működtetni.

Végezetül a résztvevők "asztalközösségenként- átbeszélték a nap tanulságait és imádkoztak a célokért. A mátészalkai ifi Vadász Sándor tanító-hitoktató vezetésével még új énekeket tanított, s elérkezett a nap záró szolgálata.
Csűri Lajos nagyszekeresi-kisszekeresi lelkipásztor buzdító szavai bocsátották útra a missziói munkásokat: "A világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.- A teremtett világ reánk vár. Jelenjünk meg benne úgy, mint Krisztus. Azzal az örömmel, tisztasággal, hittel. Szükség van a mi odaszánásunkra, hitvalló életünkre, hogy ez a világ megváltozzon és Isten terve célba érjen. -egy résztvevő-