Ez volt a címe a hat napos ifjúsági biciklistábornak, melyet Nagy György lelkipásztor szervezett, s melyen magam is részt vehettem. Talán néhányan közülünk (én bizonyosan) nem voltak vele tisztában micsoda erőpróba áll előttünk, ám visszagondolva, hiba lett volna kihagyni minden tekintetben.

Az első nap elég kimerítőre sikeredett, de annál gazdagabb volt látnivalókban. Megcsodálhattuk a vásárosnaményi Beregi Múzeum gyűjteményét, mely bemutatta a beregi kézimunkákat, az előző századok vidéki életének kellékeit, és a környéken feltárt leleteket, melyek régebbi időkből származnak. S bepillantást nyerhettünk a beregi emberek népszokásaiba. Gergelyiugornyán egy kedves hívő családnál fogyasztottuk el ebédünket és legnagyobb meglepetésünkre körünkben üdvözülhettük Füle Lajos bácsit, aki 61 éve Isten harcosa. Sugárzó szemmel tett bizonyságot előttünk, őszintén beszélve küzdelmeiről és sikereiről, és arról, hogy Isten miként választotta ki munkásává. Rám egészen mély benyomást tett az a hit, mely egész lényéből áradt. Mindemellett felolvasott legfrissebb verseiből is.
Folytatva utunkat megtekintettük a tákosi és csarodai református templomot. Az előbbit- a "mezítlábas Notre Dame--ot megrongálta a 2001-es árvíz, ahogy a faluban több házat is. Majd a kormány támogatásával újjáépítették, s a gondnok néni szavaival élve: újjászületett a falucska. S mi már ezt láthattuk.
A csarodai templom belső falait egyedülálló módon mosolygó szentek freskói díszítik, és emellett szőlőmintákat is találhatunk. Maga a templom a román korból maradt ránk. Érdekessége a XVIII. századi harang nélküli templomtorony, de ennek ellenére van harangja a mellette épült fa haranglábban. Szállást a tarpai általános iskola tornaterme nyújtott számunkra.
Másnap tiszteletes úr édesapjának idegenvezetésével megnéztük a tarpai gátszakadás helyét. Még most is hihetetlen számomra, hogy egy "békés- folyó képes dühöngve áttörni egy gátat, és ezzel megkeseríteni emberek életét. Aztán a szárazmalomra is vetettünk egy pillantást.
Innen Tivadarba vezettet utunk, ahol a hajdani tarpai tiszteletes felesége és 3 helyi ifislány fogadott bennünket. Babi néni elmondta hitre jutásának történetét, megismerkedését férjével és megosztotta velünk azokat az aranyigéket a Bibliából melyeket élete döntő pillanataiban kapott az Úrtól, s ebből merített erőt. Rendkívül tanulságos és példaértékű életutat járt végig Jézussal. Végül mindenki ajándékba kapott egy igét, köztük én is, mely számomra akkor nagyon találóan hangzott, szíven talált: -szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből.- (Márk 12,30)
Nagyarnál elbicikliztünk a Petőfi-fához és szemügyre vettük -már ami megmaradt belőle.
Szatmárcsekén ellátogattunk Kölcsey sírjához a csónak alakú kopjafás temetőbe, és a református templomot sem hagytuk ki. (A temetőben állítólag azért vannak megdöntve a fejfák, mert ezzel azt szimbolizálják, hogy egy lépés még van a halál után.)
Az éjszakát a kölcsei református gyülekezeti házban töltöttük.
Harmadnap reggelén kalandos vízi
túra előtt álltunk. Ezen a borús, esős reggelen Kölcsén kenuba ültünk és meg sem álltunk Túristvándiig - a Túron evezve. A félelem, mely eleinte rám telepedett - jó úszó nem lévén- átcsapott vidámságba. Isten gondoskodó kezét a napon is tapasztalhattuk, mert a túra felénél elállt az eső, s ragyogó napsütés kerekedett. A vadregényes táj szépsége mindannyiónkat elbűvölte, s a vízi világ sokszínűsége, gazdagsága Teremtője gazdagságát dicsérte.
Miután megérkeztünk a vízimalomhoz megebédeltünk és kerékpárra "pattantunk-. Míg elérkeztünk Tiszacsécsére az eső ébren tartotta lankadó figyelmünket a kissé fárasztó kenuzás után. Saját szemünkkel is megnéztük a református templomot, ahol Móricz Zsigmondot keresztelték. Majd estére Tiszabecsen telepedtünk le a gyülekezeti házban. Hadházi Tamás tiszteletes úr ízletes slambuca jóllakatott minket - "megfáradt vándorokat-.
Másnap /vasárnap/ részt vettünk az istentiszteleten és szolgáltunk a gyülekezet előtt. Először egy ének csendült fel, majd Tódi Melinda -kedves ifis társunk- bizonyságtétele után az "Erőt adsz minden helyzetben...- kezdetű éneket zengtük Istent dicsőítve. S nemcsak énekeltünk, hanem szó szerint zengtük teljes szívünkből, ezzel tolmácsolva a megfáradt testű és lelkű helyiek felé, hogy Isten felemel bennünket a porból, amikor minden erőnk elhagyott, ahogy az ének mondta: "Felemelsz hogyha lebukom, Szentlelked betölt jól tudom...-
A helybéli asszonyok finom, ünnepi ételekkel terítették meg a vasárnapi ebédlőasztalt előttünk, s mi a bőség zavarától küszködtünk, de hálás volt a szívünk, hogy Mennyei Atyánk ennyire gondot visel ránk.
Több falucskán keresztülvitt az utunk, míg elérkeztünk szállásunkra , a nagyhódosi parókiára. Amíg Anett tiszteletes asszony készítette a vacsoránkat, feltérképeztük a környéket, és elmentünk a hármas határhoz, mely az ország legkeletibb pontja. "Hazafelé- jövet gyönyörködtünk a lemenő nap sugaraiban, ahogy megvilágították a hatalmas bárányfelhőket, melyek érdekes formákat öltöttek.
Az ötödik nap új hétre ébredtünk. Összepakoltunk és haladtunk a tervezett útvonalon. Csengersimán gyönyörködtünk a időket idéző templomban, amit a helyi lelkész lelkes idegenvezetése tett felejthetetlenné. A nap végén a kisszekeresi parókián hajtottuk fejünket nyugovóra.
Az utolsó napon is varázslatosan szép templombelsők tárultak elénk, köztük a frissen Europa Nostra-díjas gyügyei. A cégénydányádi egyház régen egy lelkes kegyúr támogatását élvezte, aki nem sajnálta vagyonát felajánlani egyházi célokra. Szamossályinál komppal keltünk át a Szamoson és Porcsalma felé vettük az irányt, majd Tyukodon, Nagyecseden, Nyírcsaholyon keresztül bicikliztünk haza.
Megfelelő testi táplálék nélkül nehezen lettünk volna képesek teljesíteni ezt a tábort. Ahogy nap mint nap reggeliztünk, ebédeltünk, vacsoráztunk, úgy szedegettük az ige morzsáit a reggeli, és esti áhítatok alkalmával, és hiszem, hogy termékeny talajra találtak bennünk, nem pedig út szélére estek.
Nyíri Klára