A református tanfolyami kántorképzés elmúlt 4 évtizedére emlékezve kántorképzős találkozót rendeztek Debrecenben 2005. június 24-25-én, melyre a tanfolyamok egykori és mai hallgatói és oktatói mellett hivatalosak voltak a református gyülekezetekben, iskolákban egyházzenei feladatokat végző kántorok is.

A rendezvényen az ország minden részéből - sőt határon túlról is - részt vett mintegy 90 fő három generációt képviselt. A korábbi tanfolyamok helyszíne és a találkozások élménye hozzájárult az emlékek felidézéséhez, közös élmények felelevenítéséhez, a nemzedékek találkozása pedig a múlt és jövő kapcsolódását, az egyházzenész- és kántorképzés jövőjének továbbgondolását segítette elő.
A mátészalkai gyülekezetből hárman jutottunk el erre az áldásokban gazdag alkalomra. Már előre örültünk a találkozásnak, de hogy ennyire tartalmas összejövetel lesz, azt csak akkor kezdtük igazán érezni, amikor a megérkezés utáni percekben a Nagytemplom padjaiban az énekpróbára előkészített kóruskottákat kezdtük el nézegetni. Közben a karnagyokat figyeltük, akik egymást váltva láttak el bennünket hasznos tanácsokkal, nagyszerű gyakorlati példát mutatva a kórusvezetésre. Az ünnepi megemlékezésen a résztvevőkből alakult kórust a jelenlegi tanárok és tanfolyamvezetők (Berkesi Sándor, Kalocsay Ferenc, Bódiss Tamás, Veres Györgyné, Kárpátiné Berkesi Boglárka, Kun Zsuzsanna, Kurgyis András) felváltva dirigálták. A kántorképzéshez valamilyen módon kapcsolódó szerzők (Bárdos Lajos, Osváth Viktor, Ádám Jenő, Gárdonyi Zoltán, Draskóczy László, Máté János) műveit adtuk elő. Orgonán játszottak Sepsy Károly, Lőrincz Katalin és Andrássyné Mátyus Gabriella.
A vacsora utáni bensőséges hangulatú fogadáson sok régi ismerős arccal találkoztunk, felemelő beszélgetéseket folytattunk, kellemes emlékeket idéztünk fel, szakmai tapasztalatot cseréltünk.
Másnap reggel graduálos-zsoltáros áhítattal kezdtük a napot a Református Kollégium dísztermében. Ezt követően Sepsy Károly és Berkesi Sándor emlékeztek az elmúlt 4 évtizedre, bíztatva a mai nemzedéket további helytállásra, kitartásra. Alig akartunk elindulni ebédelni, olyan jó volt hallgatni a nagyszerű, felemelő gondolatokat, emlékezéseket, melyből természetesen a humor sem maradt ki.
Délután a Szabadság-telepi templom orgonája mellett folytatódott a kántortovábbképző program, ahol először Karasszon Dezső három évtizedes nagyerdei orgonista-kántori szolgálatának tapasztalatait összegezve tartott előadást, bemutatót a gyülekezeti ének kíséretének művészi vonatkozásairól. A délután második részében Pálúr János orgonakoncertjére került sor, aki az orgona-improvizációról osztotta meg gondolatait a résztvevőkkel, majd két gyülekezeti ének dallamára építette fel 40 perces koncertjét.

A találkozó alatt számos résztvevőben megszületett az óhaj hasonló alkalom ismételt megrendezésére, amire ígéretet is kaptunk. Ez az alkalom a résztvevőknek buzdítást adott a további munkához, belső megerősítést abban, hogy törekedjünk minél jobban, szebben végezni feladatunkat.

Katona Gézáné, Nyíri Lajosné, Szilágyi Istvánné


Merre tovább?




"Tégy, Uram, engem áldássá, lelkedet úgy várom,
Tedd Te a szívem hálássá,
hogy Neked szolgáljon.
Bárhova küldesz, ajkamról zengjen az új ének,
Tégy, Uram, engem áldássá, oly sok a bús élet-
Füle Lajos