Csillag... Nagyon szeretem ezt a szót, hisz annyi erőt sugároz: ragyogás, fény... és még sorolhatnám a jellemzőit. Kb.1 hónapja került immáron második alkalommal megrendezésre a Csillagpont-református ifjúsági találkozó, ahol én is részt vehettem sok ezer fiatal lelki testvéremmel együtt. A szervezők a debreceni Vekeri-tónál szervezték meg az 5 napos "pusztai együttlétet". Sokak számára ismerős lehet ez a magával ragadó természeti kép, ami bennem nagyon kellemes emlékeket hagyott. Na de akkor térjünk is rá magára a Csillagpontra: előzetesben azt szeretném elmondani, hogy mivel országos szintű találkozó sajnos nem mindig jöhet létre, így a tavalyi évtől regionális szinten is megrendezik a Csillagpontot. Szóval: a hetünk fő témája ez volt: "Én Veled vagyok..." Milyen egyszerű kis mondat ez, nem igaz? Mégis, ha kicsit belegondol az ember, talán elgondolkodik azon, hogy igenis nagyon nagy mondanivalóval bír. Mindennap, a Nagyszínpadnál gyűltünk össze egy közös reggeli áhítatra, amit neves előadók tartottak, mint pl.: Berkesi Gábor, Hézser Gábor-pásztorálpszichológus és Kókai Csaba, a debreceni egyetemi gyülekezet lelkésze. Ezek után csoportos beszélgetések következtek, ahol alkalmunk nyílt újabb és újabb fiatalokkal megismerkedni. (Az ilyeneket mindig úgy szeretem, mert érdekel, hogy bizonyos témákról másoknak mi a véleménye...) Rengeteg előadás volt egymással párhuzamosan. Jobbnál jobb témák kerültek elő, amelyek a fiatalságot leginkább érdeklik: hogyan szolgáljak?, párválasztási alkalmasság, cigányság helyzete az egyházban, és még sok ilyen téma. Egymás után sorakoztak fel a jobbnál jobb koncertek, de sajnos nem lehettünk ott mindegyiken: (Személy szerint nekem az öt nap alatt az tetszett a legjobban, hogy együtt vagyunk több, mint 2000 fiatallal, és JÓL ÉREZZÜK MAGUNKAT! Ezt azért is emeltem ki, mert lehet magunkat így is jól érezni. Nem kell hozzá az alkohol, a cigi meg a diszkó... Isten úgy fel tudja dobni a kedvünket, hogy hihetetlen:) Olyan jó volt azzal szembesülni, hogy korán reggel nem egy részeg, meggyötört képe néz veled szembe, hanem valaki kedvesen, szelíd mosollyal rád köszön, szemedbe néz, és annyit mond: "Jó reggelt vagy éppen Jó étvágyat!" Ezek azok a dolgok, amelyekben különbözünk, mi Isten fiatal gyermekei a világ gyermekeitől... Az Úrnak vagyok nagyon hálás azért, hogy sok új embert ismerhettem meg általa és tudom, hogy ezek olyan lelki kapcsolatok, amelyek nem egy-két hétig tartanak, hanem nagyon sokáig, mert Jézus az a kapocs, aki bennünket összefog. Kedvenc helyem az Ima-kert volt: sokszor ellátogattam ide, mert itt egy kicsit elcsendesülhettem. Felállítottak egy nagy keresztet, ahová egy cédulára felírva a bűneinket szegezhettük fel. Bevallom őszintén, hogy elnehezült a kezem, amikor egy rajzszöggel beleszúrtam -bűneimmel teleírt papíromat a keresztfába. (Rajzszöggel!!! 2000 éve hatalmas, rozsdás szögekkel verték oda az Úr Jézus kezeit!!!) Itt kapott mindenki egy úgynevezett "imagyöngyöt", amit azóta is nagy becsben tartok. "Én Veled vagyok..." Ez a mondat végigkísérte mind az öt napunkat! Hisz Isten itt is velünk volt. Itt kinn, a Vekeri-tónál, az Ima-kertben, az előadásokon és koncerteken, és Veled van most is. Ott, ahol épp ezt a cikket olvasod. Veled van akkor is, amikor talán úgy érzed, mindenki elhagyott, és senki nincs már körülötted. Ott van veled! Mert szeret téged nagyon!!! És ha gyülekeznek a viharfelhők, csak gondolj erre a két szóra, amit az Úr halkan a füledbe súg: "VELED VAGYOK". Tódi Melinda