Az Ószövetség idejében Izrael népe folyamatosan áldozatot vitt a bűneiért. Ezek a felajánlások valójában csak az eljövendő, igazi áldozat előképei voltak. Isten az ószövetségben előforduló áldozati előképek segítségével meg akarta értetni velünk a bűnért való áldozat igazi jelentését, majd amikor eljött az ideje, Isten elküldte a földre az Ő egyszülött fiát, Jézus Krisztust. "Szül pedig fiat, és nevezd annak nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből." (Mát. 1, 21) A Jézus név jelentése "Szabadító-. Jézus azért jött erre a földre, hogy megszabadítson bennünket a bűneinktől. Annak az embernek, aki tud úszni nincsen szüksége olyan valakire, aki kimenti őt a vízből. Csak annak az egyénnek van szüksége megmentőre, aki a maga erejével nem tud biztonságosan partot érni. Üdvösség csak azoknak adható, akik önmaguk erejével nem tudnak megmenekülni. Példaképpen képzeljük el, hogy egy asszony beleesik a vízbe, majd kimentik őt onnan. Amit az asszony tett, az csak annyi volt, hogy a vízbe esett. Az üdvözítést nem ő hajtotta végre, aki a vízbe esett, hanem az a személy, aki kimentette őt. A bűneinkből való üdvözülés nem a mi saját igyekezetünkből, hanem 100%-ban Jézus munkálkodásából származik. Ha az üdvösséghez akármilyen emberi munkálkodás hozzá van adva, akkor az már mind a Sátán csalárdságából származik. Sátán mindig Isten akaratával szemben állva munkálkodik. Mindazok, akik a saját erejükkel igyekeznek szabadulást nyerni, a Sátán utasításait követik. Nekünk arra van szükségünk, hogy felismerjük azt, hogy az üdvösséget a saját igyekezetünkkel nem tudjuk elnyerni. Nekünk Jézusra kell összpontosítanunk, Jézusra, aki meg tud menteni bennünket, és a figyelmünket arra kell irányítanunk, hogy mi az Ő akarata, hogyan szeretne megmenteni bennünket.

A szent sátor


Ebben a fejezetben részletesen el fogom magyarázni azt, hogy hogyan lett eltörölve a bűn.

"Mert miképpen egy embernek engedetlensége által sokan bűnösökké lettek: azonképen egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek."(Róm. 5, 19)

Ennek az Igének alapján, mi nem a saját cselekedeteink miatt lettünk bűnösök, hanem Ádám bűne miatt. Nagyon sok ember azt hiszi magáról, hogy azért bűnös, mert vétkezett. Ez téves gondolat. Annak következtében, hogy Ádámban benne voltunk, amikor bűnei miatt meghalt, mi is vele együtt meghaltunk.
"Mert a miképen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek." (Kor. 15, 22)
Ez azt magyarázza meg nekünk, hogy Ádám gyermekeiként mi is halottak lettünk Isten előtt. Mint ahogyan az elpusztult halak a víz folyásával megegyező irányba úsznak, a bűn legyőzte az életet, így a bűn útjai vették át az irányítását. Az emberiség minden gondolata a bűn hatása alatt formálódott meg. Hasonlóan ahhoz, mint amikor csak egy kis mennyiségű méreg kerül a vízbe, és az beszennyezi az egész vizet, a mi gondolataink is a kezdetektől fogva gonoszak, és ítéletre kell, hogy kerüljenek. Ezért Isten számunkra előkészített egy utat, hogy megmenekülhessünk a ránk váró pusztulástól.
Az Ószövetség idejében, az Izraeliták kivonultak Egyiptomból és útnak indultak Kánaán földje felé. Egyiptom és Kánaán földje között pusztaság húzódott. A Mózes vezetése alatt lévő Izraeliták, a sivatagon átvezető úton haladva, időnként vétkeztek. Olyankor Istennek el kellett hagynia őket, mert Isten nem tud a bűnösök között tartózkodni. Az olyan pusztában, ahol nincsen víz, nincsen ennivaló, sőt olyan hely sem, ahol megpihenhettek volna, Isten eltávozása a halállal volt egyenlő. Ezért Mózes szót emelt Istennél annak érdekében, hogy törölje el az Izraeliták bűnét és lakozzon együtt velük.
"Isten kérlek, ne hagyd el ezt a népet. Ha mégis, akkor inkább töröld ki az én nevemet az élők könyvéből, töröld el az Izraeliták bűnét és lakozz velük."
Mózes azt gondolta magában, hogy ha ilyen módon imádkozik Istenhez, akkor Isten együtt fog lakozni az Izraelitákkal. De mivel Isten szent, nem tud együtt lakozni a bűnösökkel. Mivel Mózes nem tudta, hogyan lehet eltörölni annak a bűnét, aki vétkezett, egyszerűen csak bocsánatért esedezett. Abban az időben Isten megmutatott valamit Mózesnek, ez pedig a Szent Sátor volt. Isten megmutatta az embereknek azt az utat, hogy hogyan mehet valaki Istenhez miután vétkezett. Ennek az útnak a megtartása a Szent Sátorban történt. Isten a törvényekkel egyidejűleg a Szent Sátort is adta. Isten pontosan tudta, hogy az emberek nem tudják betartani a törvényeket és vétkezni fognak. A Szent Sátor volt az a hely, ahol a vétket elkövető emberek békét köthettek Istennel. Tehát, a Szent Sátorban meghatározott módszere volt a váltság elnyerésének. A Szent Sátort ennek a célnak megfelelően építették meg.
A hosszan tartó pusztai vándorlás következtében sátraik piszkosak és mocskosak lettek. E piszkos és mocskos sátrak között jobbról középen, felépítették a finom fehér vászonból készült Szent Sátrat. Ha a Szent Sátrat nem finom és fehér vászonból építették volna fel, akkor a nép nem tudta volna felismerni, hogy milyen mocskosak is a saját sátoraik. Ez szimbolikusan Isten Igazságát volt hivatott jelképezni, amelynek az a célja, hogy rámutasson és felismerhessük, hogy az ember igazsága olyan, mint a szennyes ruha. Ebben a Szent Sátorban volt az a hely, ahol adott volt minden feltétel arra, hogy Isten a vétkező Izraeliták között maradhasson. E Szent Sátor segítségével Isten az Izraeliták között maradhatott.

A Szent Sátornak volt egy bejárata, és aki azon belépett, szemben az égő áldozatok oltárát látta. Az égő áldozatok oltára akácfából készült, és annak minden sarkára egy szarvat készítettek. E szarvakra jegyezték fel, az Izraeliták vétkeit.

"A Júda vétke vas tollal, gyémánt heggyel van felírva; fel van vésve szívök táblájára és oltáraik szarvaira." (Jer. 17, 1)

Amikor az ebédünkért bankkártyával fizetünk, annak ténye fel van jegyezve a szívünkben, és a bankszámlánkat vezető bankban is. Ehhez hasonlóan a vétkek is fel vannak vésve az oltár szarvaira, amelyek bizonyos értelemben Isten könyvét jelentik. Ha tovább megyünk és elhagyjuk az égő áldozatok oltárát, ott találjuk a mosdómedencét, mellette pedig a Szentélyt. A Szentély egy fedéllel ellátott sátor volt. A Szentély két részre volt osztva, az egyik rész maga a szentély, a másik pedig a Szentek Szentje. A Szentélyben találhatjuk a gyertyatartót, az asztalt, a tömjénező oltárt, és ha valaki a fátyol felhajtását követően belép, feltárul a Szentek Szentje, ahol a Szövetség Ládája (frigyláda) áll. A Szövetség Ládája tartalmazta a kőtáblákra vésett tízparancsolatot. A frigyláda fedele volt a kegyelem székhelye. Ha a Szent Sátorban lévő tárgyakat egy képzeletbeli vonallal összekötnénk, akkor egy kereszt ábráját kapnánk meg. A Szent Sátor Jézus Krisztus pontos előképe. A Szent Sátor minden részlete Jézus Krisztus jellemét hordozza. A Szent Sátorban Jézus Krisztus egész élete ki lett nyilvánítva. A Szent Sátorban csak a pap dolgozik. A pap az, aki eltörli az emberiség bűneit, hogy az által Isten színe elé állhassanak.



A véget nem érő bűnért való áldozat


Keressük meg az Írásokban és nézzük meg, hogy Izrael népe hogyan nyerte el bűneinek bocsánatát.

"Ha pedig a föld népe közül vétkezik valaki tévedésből, mivelhogy az Úrnak valamelyik parancsolatja ellen olyat cselekszik, a mit nem kellett volna cselekedni, és bűnössé lesz;" (Móz. III. 4, 27)

Az, aki cselekedetével megszegi Isten törvényét anélkül, hogy tudná, mit tesz, a törvény megszegésének bűnét követi el. Azonban az illető, akkor még nem ismerte fel a bűnét. De később felismeri azt, hogy vétkezett.

"Ha tudtára esik néki az ő bűne, a melyet elkövetett:" (Móz. III. 4, 28)

Az Írásokban a hibátlan bárány Jézus Krisztust jelenti. Ha valaki igazán felismeri önmagáról, hogy ki is ő valójában, akkor Jézus Krisztushoz fog menni. Anélkül, hogy Jézussal találkozna, senki sem menekülhet meg a bűntől. A Mózes III. könyvének 4, 27- 28 verseiben leírt Igék egyszerűnek tűnnek, mégis egy nagyon fontos dologról szólnak. Van egy pont, amikor az ember bűnös lesz, mert vétkezik, ugyanakkor az ember elérkezik egy ponthoz, amikor felismeri a vétkét. Csak az tud természetes módon Jézus Krisztushoz járulni, aki felismeri, hogy bűnös. Nos, miután felismerték, hogy vétkeztek, az Izraeliták egy ép és hibátlan bárányt vagy kecskét vittek a Szent Sátorba, és arra helyezték kezüket.

"És tegye a kezét a bűnért való áldozat fejére.-(Móz. III. 4, 29)

Vajon miért kellett nekik a kezüket az áldozat fejére tenni? Azért, mert Isten azt mondta.

"És tegye kezét az égőáldozat fejére, hogy kedves legyen ő érette, hogy engesztelést szerezzen az ő számára." (Móz. III. 1, 4)

Csak egymagában a bárány vagy a kecske megölése a kézrátétel nélkül nem tud engesztelést szerezni (a bűn zsoldját kifizetni). Ahhoz, hogy a bűnért való áldozat érvényes és elfogadott legyen, valamint engesztelést szerezhessen, a kézrátételnek mindenképpen meg kell történnie. A kézrátétel annyit jelent, hogy a kezünket ráhelyezzük valamire. Amikor Jézus ezen a földön járt, Ő gyakran ráhelyezte a kezeit a beteg emberekre. Ez a kézrátétel azt jelentette, hogy "Te és Én eggyé lettünk." Más szavakkal élve: "Ami az Enyém az a tiéd, és ami a tiéd az Enyém." Amikor az a személy, aki vétkezett, kezeit egy hibátlan bárányra helyezte, akkor a bárány és az a személy eggyé lett. Ez által az embernek a bűne vajon kinek a bűnévé válik? Az embernek a bűne a bárány bűnévé lesz. Ezért a bárányt megölték. Ezt azért tették, mert "a bűn zsoldja a halál." A bűn eltörléséért halállal kell megfizetni. Ahhoz, hogy a bűnt ki lehessen törölni, egy életet kell feláldozni. Nos, ennek a személynek a bűne az áldozati bárányon van. Isten azt mondta, hogy a kézrátételt követően, a bárányt meg kell ölni. Ezért Isten parancsolata szerint, a kézrátételt követően a pap megölte a bárányt, majd annak vérével meghintette az égőáldozati oltár szarvait.

"Mert a testnek élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt néktek, hogy engesztelésül legyen a ti életetekért, mert a vér a benne levő élet által szerez engesztelést." (Móz. III. 17, 11)

A testnek az életét a vér tartalmazza. A vér kiontása egy élet elvesztését jelenti. Isten azt mondja, hogy a kiontott vérrel meg kell hinteni az égőáldozati oltár szarvait. Ezzel ki lett fizetve az égőáldozati oltár szarvaira feljegyzett bűnök zsoldja. A vér eltörölte azokat a bűnöket. Ezt követően, Isten már csak az égőáldozati oltár szarvaira festett vérre tekint. A bűnért felrótt adósság ki lett fizetve, így a bűn is el lett törölve. Ez által ez az ember felmehet Istenhez.

A vért összesen öt helyre tették, ezekből négyet tesz ki az égőáldozati oltár négy szarva, a maradék vért pedig az oltár alá a földre öntötték, ami az ötödik hely. Így, az égőáldozati oltár alatt a vér folyamként folyt. A fenti vers elmondja nekünk, hogy az égőáldozati oltár szarvaira festett vér kiengesztelte Istent. Kitörölte a bűnöket, amelyek fel voltak jegyezve Isten könyvében. A földre kiöntött vérnek pedig az volt a célja, hogy eltörölje az emberek szívében felírt bűnöket, így engesztelést szerezzen az emberek számára. A bárány vérének az volt a rendeltetése, hogy békét szerezzen Isten és az emberek között. Ezért a bárány vérével meghintették az égőáldozati oltár szarvait, majd a maradékot a földre öntötték. A "megbékélés- annyit jelent, hogy mindkét oldal szívének egyformán békességben kell lennie, mert a megbékélés nem jöhet létre akkor, ha csak az egyik oldal engesztelődik ki. Ezzel az áldozati módszerrel csak egyetlen egy bűnt lehetett megoldani. Egy alkalommal megkérdeztem egy bizonyos presbitertől, hogy mit kellett volna tennie annak érdekében, hogy eltöröltessenek a bűnei. Azt válaszolta, hogy neki akkor egy egész farmot kellett volna vennie. Minden alkalommal, amint elvégezték a bűnért való áldozat szertartását, ismét vétkeztek; így sosem érhetett véget az áldozatok bemutatása. Az Izraeliták folyamatosan áldozatot vittek a bűneikért.

A bűnök eltörlésének ezt a módját Isten parancsolta meg. Ennek ellenére, a bűnért való áldozatnak ez a módja mégsem volt az igazi előképe annak az áldozatnak, amit Isten el akart végezni. Isten a bűnért való áldozat e formájával az Izraeliták szívét céltudatosan el akarta vezetni valahová. Azért, hogy ezt jobban megérthessék, Isten a bűnért való áldozat egy újabb változatát adta a számukra. Ez volt a -nagy, egy évbe egyszer elvégezendő bűnért való áldozat- amelyet az "engesztelés nagy napján- végeztek el, amely Mózes III. könyvének 16. fejezetében van megírva.



A csengettyűk hangja


Azért, hogy Izrael gyermekeinek minden bűneiért elvégezhesse az engesztelést, Isten azt mondta az Izraelitáknak, hogy évente egyszer gyűljenek össze mindannyian a tábor körül. Azon a napon a főpap elvégezi az áldozati szertatást. A főpap az a személy, aki a népet képviseli. Azon a helyen, ahol az egész nép összegyűlt, a főpap ráhelyezte kezeit a már előre előkészített két kecskebakra. Mivel az egész szertartásnak az volt a célja, hogy engesztelést nyerjen Izrael egész népéért, valójában minden embernek rá kellett volna tennie a kezét az áldozat fejére, de az sajnos kivitelezhetetlen dolog volt, ezért csak a népet képviselő főpap helyezte kezeit az áldozati állatok fejére, és ezzel Izrael egész népének az összes bűneit a kecskebakokra helyezte. A főpapnak először saját magáért kellett engesztelést nyernie a borjak megáldozása által, ezt követően pedig a nép bűneiért, kezeit a két kecskebak fejére tette. A főpap a következő módon helyezte át a "gyülekezet- összes bűnét a két kecskebakra: Az egyik kecskebakot "Azázelnek (bűnbaknak)- nevezték, és ezt a kecskebakot a pusztába küldték. Vajon miért kellett ezt tenniük? Az emberek szempontjából nézve, ez a kecskebak a nép bűneit hordozta. Amikor ez a kecskebak lassan eltűnt a láthatáron, az emberek úgy érezték, hogy ahhoz hasonlóan az ő bűneik is eltűntek. Azt érezték, hogy a kecskebakhoz hasonlóan, az ő bűneik is messzire elmentek. Ugyanis az a kecskebak később elpusztult a lakatlan vidéken. Majd az ott maradt kecskebakot megölték, a főpap összegyűjtötte a vérét és azzal a vérrel bement a Szenthelyre. A főpap a Szentek Szentjébe évente csak egyszer ment be, a nagy engesztelés napján. A Szövetség Ládája a Szentek Szentjében volt elhelyezve. A törvény az emberektől két dolgot követelt meg. Az első "maradjatok meg teljességgel a törvényben-, a második pedig "ha nem tartod meg, add fel az életedet-. Isten törvénye előtt csak egyet választhatunk ki. Vagy betartjuk a törvényt, vagy pedig a bűn zsoldjaként le kell mondanunk az életünkről. Isten nem tud elnéző lenni a bűnnel szemben, mert az Ő egyik fő jellemvonása a Szentség. A törvényben ez a Szent jellem került kifejezésre.

Az emberek nem tudják megtartani a törvényt. Az emberek már eleve bűnben születtek, ebből az következik, hogy mi nem tudunk elmenekülni előle. Itt az emberek szembesültek azzal a ténnyel, hogy a bűn zsoldjaként, ami a halál, le kell mondaniuk az életükről. Ezért a főpap bement a szentélybe és a halál jelképeként hétszer meghintette a Szövetség ládájának a fedelét, amelyben a kőtáblákra felírt törvényt tartották. A főpap a vért Izrael bűneinek bocsánatáért hintette a Szövetség Ládájának a fedelére. Ha pl. a főpap hibát követett volna el, és meghalt volna, még mielőtt az összes vért a Szövetség Ládájának a fedelére hintette vona, akkor Izrael bűnei nem töröltettek volna el. Emiatt az Izraeliták nagyon kíváncsiak voltak arra, hogy vajon a főpap jól végzi a feladatát vagy sem. Nos, mivel a nép kívülről nem tudott belátni a Szentéj belsejébe, azt sem tudhatták, hogy mi történik odabent. Azonban nagyon furcsa módon, a főpap ruhájának a szegélyére csengettyűket akasztgattak. Így amint a főpap megmozdult a csengettyűk is azonnal megszólaltak. Az emberek hallották a csengettyűk hangját, és abból következtethettek arra is, hogy éppen mit is tesz a főpap. Amikor a főpap a Kegyelem Trónjára hintette a vért, akkor a csengettyűk hangja is kihallatszhatott. Az emberek pedig így számolhattak: "egy?-, "kettő?-, "három?-, majd a hetedik hintés után éljenezni kezdtek. Hiszen a vér hintése által bűneik teljesen el lettek törölve. Az emberek nem láthatták a főpapot miközben az a Kegyelem Trónjára hintette a vért, de hallhatták a csengettyűk hangja által. A csengettyűk hangja Isten Igéjének felel meg. Mi, az egyszerű testi szemünkkel nem láthatjuk a keresztet, és fel sem tudunk menni a mennybe, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy Jézus eltörölte a bűneinket. Mi ezt csak Isten Igéje által találhatjuk meg. Ez az Isten Igéje pontosan olyan, mint a főpap ruhájának szegélyére aggatott csengettyűk, amelyek nagyon pontosan bizonyítják azt, hogy mit is végzett el Jézus.