Ap.Csel.1,8

Valaki egyszer azt mondotta: Legnehezebb hinni a Szentlélekben. Az Atya Isten munkája, bölcsessége, hatalma jól látható a természet- világában, a gondviselés áldott csodáiban, a mindennapi életben. Jézus Krisztus valóságáról történelmi emlékek tesznek bizonyságot, de a Szentlélek valóságáról csak belső lelki átélés, hitbeli élmény által győződhet meg valaki. Ezért aztán csak kevesen vannak, akik hitvallásunknak ezt a tételét: Hiszek Szentlélekben, olyan őszinteséggel és határozottsággal tudnák vallani, mint azt, hogy hiszek Istenben és hiszek Jézus Krisztusban. Karácsony, nagypéntek, húsvét sokkal többet jelentenek a számunkra, mint pünkösd. Könnyebb részt venni a betlehemi pásztorok örömében, könnyebb bűnbánattal megállni a kereszt alatt, könnyebb nagy, boldog csodálkozással rámeredni a nyitott sírra, mint beleélni magunkat a pünkösd érthetetlen eseményébe. A Szentlélek Isten személye és munkája sokszor még a hivő ember számára is ismeretlen, tisztázatlan: hogyan is állunk vele? Mondjuk meg őszintén: majdnem sehogy! És most próbáljuk magunkat valóban összehasonlítani az újtestamentumi gyülekezettel, hogy legalább azt világosan meglássuk: mi hiányzik nekünk, mit nélkülözünk, mit vesztünk azáltal, hogy ismeretlen számunkra az igazi pünkösdi élmény.

Mi az, ami megvan az újtestamentumi gyülekezeteknek, és ami nekünk nincs meg? Egyetlen rövid szóval meg lehet mondani: erő!

" Vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok- ( Ap.Csel 1:8 ).
Tehát a Szentlélek ereje működik ott és hiányzik itt a gyülekezetekben! És ha ennek az erőnek a hiánya annyira fájna, hogy meg tudnánk keseredni miatta: akkor már megtettük az első döntő lépést az igazi pünkösdi élmény felé. Az első gyülekezeteket valóban az jellemezte legjobban, hogy vettek erőt, beteljesedett rajtuk Jézus ígérete! Azok a gyülekezetek a Szentlélekből éltek, ez volt az ő titokzatos lényegük. Az egymással való közösségnek a titka és az egész gyülekezetben feszülő megmagyarázhatatlan erőnek a titka: a Szentlélek valósága volt. Azok a gyülekezetek - modern szóval élve - dinamikus gyülekezetek voltak. Így fejezte ki ezt Pál: "Nem beszédben áll az Istennek országa, hanem erőben- (1 Kor 4:20). Emlékezteti a korinthusiakat, hogy nem szép, nagy szavakkal nyerte meg őket a Krisztusnak, "hanem Léleknek és erőnek megmutatásában!- (1Kor 2:4).
Valóban volt az apostoloknak valamilyük, valami titkuk, amiről meg lehetet látni, hogy mennyei ajándékot visznek az embereknek az evangéliummal. Ki hitte volna nekik különben, hogy Isten üzenetét hozzák, ha nem lett volna látható rajtuk valami isteni, ha nem kísérte volna működésüket valami isteni dolog? Éppen a Szentléleknek a sok mindenféle formában való erő megnyilvánulása volt az, ami megnyitotta a szíveket és az ajtókat előttük mindenfelé.

És a Szentléleknek ez az ereje olyan realitás volt közöttük, mint a magasfeszültségű áram,

ami a szó szoros értelmébe agyoncsapta Anániást és Szafirát, azt a házaspárt, amelyik vissza akart élni vele a maga javára, a saját dicsőségére. Viszont ugyan ez az erő gyógyította meg a sántát az Ékes kapuban. Tehát ahol az erő jelen van, ott olyan dolgok történnek, amik egyébként nem szoktak történni, amiket titokzatosnak, racionális túltengésben szenvedő korunk egyenesen okkultnak és mágikusnak tart. Pedig nem okkult és mágikus jelenségek ezek, hanem valóra válása, beteljesedése ennek az ígéretnek: "Vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok-. Olyan valóságos erő, lelki, szellemi erő ez, amelyik behatol az ember tudatalatti világába, az emberi lélek titokzatos mélységeibe, megragadja, átformálja és a maga szolgálatába állítja az ember ösztöneit, vágyait, érzéseit, indulatait. Olyan változást munkál ki az emberben belülről, hogy az ige szerint egyenesen isteni természet részesévé teszi az embert: "Mivelhogy az Ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, ami az életre és kegyességre való. Annak megismerése által, aki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott: Amelyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket: hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, amely a kívánságban van e világon (2 Pét 1:3 ). Csodálatos győzelmet ad mindenféle bűn és kísértés felett: "Hála pedig az Istennek, aki mindenkor diadalra vezet minket a Krisztusban- (2Kor2,14). Tehát olyan életet teremt, amelyikben nincs mindig az a fájdalmas leveretés, csatavesztés, amit olyan jól ismerünk, hanem győzelem van, a Krisztus győzelme tudatában való harc és a Krisztus győzelmében való részesülés van.
Olyan rejtelmesen hatóerő, mint a szőlőtőke nedve a venyigében, aminek a gyümölcse: "szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség- (Gal 5:22).Igazán csodálatos erőnek kell lennie annak, amelyik egy rongy ember - venyigén ilyen gyönyörű, dús szőlőfürtöt képes érlelni.

Sőt olyan erő a Szentlélek ereje, amelyik nem csak rejtve hat.
Egy - egy lélek titokzatos mélyén, hanem kiárad onnét, túlcsap rajta

és még testi bajokat is gyógyít, ahogyan Jézus mondta tanítványainak. "Bizony, bizony mondom néktek: Aki hisz Én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket Én cselekszem: és nagyobbakat is cselekszik azoknál- (Ján 14,12). Ez is annyira beteljesedett, mintha maga Jézus sokszorozta volna meg önmagát tanítványaiban! Ne akarjuk ezt magyarázni, hogyan lehetséges, micsoda ez, mert éppen az a lényege, hogy természetfölötti erő, minden értelmet felülhaladó erő: A Szentlélek ereje! "Veszek erőt, minekutána a Szentlélek eljő reátok!-
Tehát a lélek, a megígért Szentlélek ott van és hatalmasan működik, mint ahogyan Jézusról íratott meg: "úgy tanítja őket, mint akinek hatalma van és nem úgy mint az írástudók!- (Mk1,22). A Szentlélek erejének munkája, hatása érthetetlen, bámulatos, csodálatos! A Lélek munkája megrendítő, megrázó, átalakító...
Dr Joó Sándor
/ Részlet az igehirdetés - gyűjteményből,
"Gazdag élet- Bp, 2000./