Isten iránti bizalomról, próbákról, nehézségekről megtartatásról, szeretetről szeretném tapasztalatomat megosztani az olvasóval, ami közel 5 évtized alatt történt életemben.

Igazság pedig az, hogy csak 22 év, ami igazi élet, amit az Úrral töltöttem eddig, a többi csak úgy telt évről-évre. Szüleim vegyes házasságot kötöttek, édesapám református, édesanyám katolikus vallású volt. 3. gyerekként érkeztem a családba és a katolikus vallást gyakoroltuk. Rozgonyi nagyapám nem vette jó néven a dolgot és sokszor véleményének hangot is adott, amit látogatásai alkalmából el is mondott szüleimnek. Nagyszüleimet korán elvesztettem, de nagyapám határozott beszéde, imádságai és élete mélyen bennem maradtak. Az Úrral való találkozás 23 év után történt az életemben, amikor Miskolcról a nagyváros zajától elkerültem egy kis faluba Ópályiba, ahol katonáskodtam. Fiatalon büszkének, magabiztosnak tartottam magam és mindig azt mondtam családomnak, majd ÉN megmutatom, hogy az életben milyen nagy leszek, meglátjátok, milyen nagy karriert futok be. A katonacimboráknak sokszor mondtam, - mikor a kocsma és a művelődési ház közt mentünk a faluban, közte helyezkedik el a templom- ide se fogok soha betérni, itt soha nem laknék ebben a faluban. Feleségnek valót viszont vidéki lányt szeretnék, mert háziasak, ártatlanoknak tartottam őket a nagyvárosi bűn még nem fertőzhette meg őket. Az Úr másként gondolta az életemet, nemeket igenné tette, halleluja érte! Ópályiban nemcsak kedves feleségem családját ismerhettem meg, hanem egy nagy református közösséget is.
Az istentiszteleteken szólítgatott az Úr Igéje 4 éven keresztül. Jézus élete nagy hatással volt rám! Isten 3 lánygyermekkel áldotta meg házasságunkat, amely eddig nagy boldogságban telt. 22 évet visszanézve az Úr nekem adta a legmegfelelőbb társat, gyerekeket mindenben (szépek, okosak, kedvesek stb.) Persze az életben nem csak jó dolgok vannak, hanem nehezek is, amit próbáknak hívnak. A harmadik gyerek érkezésekor sokan mondták a "világiak- meg vagytok bolondulva, hogy fogjátok eltartani a családot? Ahogy az Úr megadja, mondtuk a párommal. Azóta is Isten kegyelméből és áldásaiból élünk. A betegségek sem kerülték el életünket, középső leányunk 1 éves korában (ekkor volt a Csernobili katasztrófa) keringési

problémákkal került kórházba, ekkor szembesültem először azzal, hogy nem csak az élet, de a halál is szerepet játszhat életünkben.
Nem tudtam, nem akartam elfogadni, hogy az élet ilyen kegyetlen is tud lenni, de az Úrnál nincsen lehetetlen, az orvosokat felhasználva visszaadta az életét. /18évesen is visszaadta egy bicikli baleset után; hitvestársamat 33 évesen egy veszélyes méhen kívüli terhességből!/
Egyre jobban érdekelt az Isten igéje és a grádicsokat lépésről lépésre tettem meg. Sikerült egy csendeshétre elmenni a "hegyre- Biatorbágyra, és az Úr itt sok mindent megértetett velem. Milyen volt az életem,- bűnös szánalmas, nagyra törő, a világ legnagyobb gazembere én vagyok! Egy igét helyezett a szívemre, amit nem tudok azóta sem elfeledni. Jn.3.30. "Jézusnak növekednie kell, nekem pedig alább szállnom-. Felnőttként konfirmáltam, és bizonyságot tettem a gyülekezet előtt. /Jézus Krisztus, hogyan formálta életemet, hitemet./ Nem nekem kell nagynak lenni, hanem Jézust kell engedni növekedni az életemben. Azóta az életem hajóját Ő kormányozza, sokszor akartam én lenni a kormányos, de Jézus mindig tudott korrigálni. Megmutatta, hogy az üdvösségre a legbiztosabb út a kicsivé váláson, összetörésen, a halálon át vezet. 14 éve élünk Mátészalkán a családommal, folyamatosan bekapcsolódhattunk a gyülekezet életébe. Pedagógusként sok emberrel ismerkedhettem meg, akik sokan testvérekké lettek hívő életemben, akik másokért is tudnak élni, imádkozni.
Az Úr naponként tanít, figyelmeztet igéjén keresztül, hisz tudjuk az élethosszig tartó tanulás mindenkinek fontos, és hasznára van. Az áldásait, csodáit, szeretetét köszönöm, minden nap kegyelem számomra. A nagyapám imádságai nem voltak hiábavalók, kis unokája és családja boldog református közösség tagja lehet.
Mindennapi életünkben ma is vannak csodák. Csak észre kell vennünk: ez Isten iránt való bizalom- a hit, remény, szeretet,- ami Jézusban öltött testet.
"Az Úr csodásan működik, de útja rejtve van;
Ki kétkedőn boncolja Őt, annak választ nem ád, De a hívő előtt az ÚR megfejti önmagát- H.223.