A kálvini tanrendszer negyedik pontja szintén logikusan következik az előzőekből. Ha az emberek bukott természetük folytán képtelenek üdvözíteni magukat, Istennek viszont az a célja, hogy üdvözítse őket, és Krisztus meg is szerezte ezt az üdvösséget, ebből logikusan következik, hogy Isten gondoskodik arról, hogy elérhetővé tegye számunkra a megszerzett üdvösségből származó jótéteményeket. Tegyük azonban hozzá, hogy a kálvini teológia logikus ugyan, de koránt- sem puszta logikai rendszer. Inkább úgy mondhatnánk: a bibliai hit kristály-tiszta rendszere, mely szilárdan nyugszik Isten Igéjén. Tehát az ellenállhatatlan kegyelem tanát sem azok a teológusok ötlötték ki, akik a Dordrechti Zsinat öt pontját megalkották, hanem Isten szent Igéjében jelentetett ki számunkra. Megtaláljuk például a Róma 8,30-ban: "Akiket pedig eleve elrendelt, azokat el is hívta.- Isten nem csupán kiválasztott bizonyos embereket az üdvösségre, el is hívta azokat, akiket kegyelmesen kiválasztott.-

Mi is ez az ellenállhatatlan kegyelem? Tudjuk, hogy mikor az evangélium elhangzik egy templomban, vagy a szabad ég alatt, vagy Isten Igéjének olvasása közben, nem mindenki hallja meg a hívását. Nem mindenki győződik meg arról, hogy bűnös, és hogy szüksége van Krisztusra. Ez a magyarázata annak, hogy kétféle hívás van. Nem csak külsődleges hívás létezik, van belső hívás is. A külsődleges hívás lehet például az igehirdető beszéde: kimondott szavai sokféle módon munkálkodhatnak sokféle szívben, sokféle eredménnyel. Egy dologra viszont nem képesek az emberi szavak: üdvösségre juttatni a bűnös lelket. Csak akkor jut a lélek üdvösségre, ha a külsődleges hívást Isten Szentlelkének belső hívása kíséri, hiszen Ő az aki "megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében-. (Jn 16,8) Mikor pedig a Szentlélek kegyelem által elhív egy férfit, egy nőt vagy egy gyermeket, hívása ellenállhatatlan: nem lehet visszautasítani, hisz Isten ellenállhatatlan kegyelme nyilvánul meg általa. Efelől újra meg újra megbizonyosodhatunk Isten Igéjéből. Nézzük például az alábbi szövegrészeket.
1. "Akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön, és aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el...- ( Jn 6,37 -) Figyeljük meg, hogy azok jönnek Krisztushoz, akiket az Atya neki adott - a választottak, és amikor őhozzá jönnek, nem veti ki őket.
2. "Senki sem jöhet énhozzám, hanem ha az Atya vonja azt, aki elküldött engem...- ( Jn 6,44 ) Urunk itt egyszerűen azt mondja, hogy lehetetlen az embereknek saját erejükből Őhozzá jönniük, az Atyának kell "vonnia- őket.
3. "Valaki azért az Atyától hallott, és tanult, énhozzám jön.- ( Jn 6,45 ). Sokan hallják a külsődleges hívást, de csak azok válaszolnak erre, és csak azok jönnek Krisztushoz, akik az "Atyától tanultak-. Amiképpen Simon Péter: "Boldog vagy, Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg neked, hanem az én mennyei Atyám-. ( Mt 16,17 )
4. "Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai-. ( Róma 8,14 )
5. "De mikor az Istennek tetszett, ki elválasztott engem az én anyám méhétől fogva, és elhívott az ő kegyelme által...- ( Gal 1,15 )
6. "Ti pedig választott nemzetség ... vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket...- ( 1 Pt 2,9 ).
7. "A minden kegyelemnek Istene pedig, aki az ő örök dicsőségére hívott el minket a Krisztus Jézusban...- ( 1 Pt 5,10 ).
Az ellenállhatatlan kegyelem avagy hatékony elhívás tanításának egyik kiemelkedő példája az Apostolok cselekedeteinek 16. fejezetében olvasható eset. Pál apostol Filippiben a folyóparton asszonyok egy csoportjának hirdeti az evangéliumot: "És egy Lidia nevű... asszony ... hallgata reánk. Ennek az Úr megnyitá szívét, hogy figyelmezzen azokra, amiket Pál mondott.- ( 14. v. ) Pál, az igehirdető Lidia füléhez beszélt - külsődleges hívás: de az Úr Lidia szívéhez szólt - ez az ellenállhatatlan kegyelem belső hívása. Az arminiánusok hite szerint az emberek vissza tudják utasítani és vissza is utasítják Isten evangéliumának hívását, ezért hát nincsen ilyen, hogy "ellenállhatatlan kegyelem-. A mi hitünk szerint az emberek nemhogy ellen tudnak állni Isten evangéliumának, hanem igen is ellenállnak és természetüknél fogva ellen kell, hogy álljanak. Éppen ezért van szükség az ellenállhatatlan kegyelem tanítására. Másként szólva, a természetünknél - és az ellenállásunknál - nagyobb erőnek kell hatnia lelkünkre, máskülönben örök kárhozat marad a részünk, hisz az "érzéki ember... nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait-. Az ember üdvösségének dolgában három hatalmas erő munkálkodik tehát:
1. Az ember akarata:
2. Az ördög akarata:
3. Isten akarata:
Melyik lesz a győztes a három közül? Ha nem Isten akarata győz üdvösségünk kérdésében, akkor az ördögé kerekedik felül, hiszen az ördög hatalmasabb nálunk. Egy tizenhetedik századi öreg puritán, Thomas Watson igen élénken fogalmazta meg ezt: "Isten az Ő evangéliumának harci szekerén hódítva tör elő... Meghódítja a szív büszkeségét, a királyi erődként szembeszegülő akaratot leigázza és kegyelmének uralma alá hajtja: vért fakaszt a kőkemény szívből.
Ó mily hatalmas erővel szól hívása! De vajon miért beszélnek akkor némelyek erkölcsi meggyőződésről? Tán Isten csupán a megtérő bűnös erkölcsi érzékére hat? Hisz ha ez így van, akkor Isten kevesebb erőt vonultat fel az emberek üdvözítésére, mint amennyit az ördög elpusztításukra!- Vajon kinek az akarata lesz a győztes? A miénk? No de nem a mi akaratunk szegül szembe "királyi erődként- az Úrral? "nem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen.- Vagy az ördögé? Akkor vajon kicsoda üdvözülhet? Az ördög akarata mindig is erősebb lesz az emberénél. De hát nem ez az evangélium? Megjelenik "a hatalmasnál is hatalmasabb-, hódítva hódít evangéliumának harci szekerén és győzedelmeskedik valóban! Legyőzi a Sátánt és legyőzi a gyenge embert is. Áldott legyen ellenállhatatlan kegyelme! Seaton, WJ