Presbiteri konferencia Kisvárdán


Az Úr Isten kegyelméből Oláh Klára presbitertár-sammal együtt 2006. augusztus 17-18-án mi is részesei lehet-tünk a XV. Nemzetközi Kárpát- medencei Presbiteri Konfe-renciának, amely egyben az V. Magyar Református Világta-lálkozó egyik színhelye is volt.
Közel 500-an voltunk jelen, az összes hazai egyház-kerületből, valamint Erdélyből, Kárpátaljáról, Horvátország-ból, és ami számomra rendkívül meglepő volt, Szentpétervár-ról is érkeztek keresztyén testvérek. Érdekességként hadd mondjam el, hogy Isten kegyelméből Szentpéterváron 30 keresztyén gyülekezet van, s ezek megalakulásában dr. h. c. Szabó Dániel evangelizációs munkájának igen nagy szerepe volt. Ő a Presbiteri Szövetség elnöke, s elsődlegesen az ő közbenjárásának köszönhető, hogy az Orosz állam vissza-szolgáltatta a II. Világháború idején a Sárospataki Könyvtár-ból eltulajdonított, felbecsülhetetlen értékű könyveket.
A konferencia vezérigéjét is adó előadást "Nincs másban megmaradásunk, mint Jézus Krisztusban- címmel ő tartotta. Irodalmi idézetekkel és teológiai fejtegetésekkel gaz-dag előadásában először bemutatta, hogy a világ Isten nélkül milyen irányba halad. Szabad akaratból megyünk a magunk vakvágányán - ez Isten megengedő kegyelme -, de ha a baj-ban hozzá kiáltunk, Ő meghallgatja könyörgésünket. A te-remtés princípiuma (kiindulópontja) a szabad akarat, a sza-badság, s az ember ezzel a "szabadsággal- rohan a kárhozat felé - az önmegvalósítás, a "mindig mindent szabad- elvből kiindulva!
Veszélyben van az emberiség. A pusztító betegségek elterjedése, a környezet rohamos károsítása, a pillanat öröme-inek hajszolása, a hatalomvágy miatt Isten ítélete alá vonja a világot. Ezért, ha meg akarunk maradni mind magunk, mind népünk számára nincs más út, mint Isten oltalmazó szárnyai alá húzódni. Sok egyéb tiszteletre méltó igyekezet van, mint pl. a környezetvédelem, az egymás tiszteletére, elfogadására, egymás iránti szeretetre nevelés - mindezek azonban csak akkor érvényesülnek, ha mögöttük ott van a megváltó Jézus Krisztus. Imádkozzunk minden nap nemzetünk ébredéséért, mert az imádságnak ereje van, a szívből jövő imádságot meg-hallgatja az Úr! "Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.- (1 Péter 4,7)
Az előadást élénk beszélgetés követte, s az előzetes terveknek megfelelően beszámolók hangzottak el egyházke-rületenként az 1956-os eseményekről és azok lelki tanulságai-ról a mai presbiterek számára. Nagy Mihály egyetemi tanár "emlékkövekről- beszélt 1956 kapcsán, s a Józsué 4, 21-24-et idézte. "Ha megkérdezik fiaitok apáitoktól, hogy miféle kö-vek ezek, magyarázzátok el fiaitoknak...- Mindig emlékez-nünk kell 1956-ra, s el kell tudnunk magyarázni gyermeke-inknek, hogy mi és hogyan történt valójában, s milyen követ-kezményekkel járt a felkelés.
Az esti áhítatban dr. Pótor Imre lelkipásztor a Lukács 10, 10-20. versei alapján missziói küldetésünkre mutatott rá: Jézus Krisztus - mint küldő, a tanítványok, akárcsak mi - a küldöttek, s az evangélium hirdetése - mint küldetés, a mi kötelességünk.
A második nap Bocskai István halálának 400. évfor-dulója kapcsán dr. Buzogány Dezső a Kolozsvári Babes-Bólyai Egyetem professzora levéltári adatok alapján megra-gadó erővel mutatta be azt, hogy Isten hogyan változtatta a Habsburg-párti, nem egyszer kegyetlenkedő, vagyont gyűjtő nemes urat a magyarság egységének megteremtőjévé. Az előadás mintegy példázta a konferencia főtémáját a történe-lem valóságában: a hívővé lett ember hogyan szolgálhatja népe megmaradását. Annyira megragadó volt az előadás, hogy a hozzászólásoknak - az idő szűke miatt - kényszerrel kellett véget vetni.
Szó esett még a gyermekmisszióról is: a mai hittanos gyer-mekek a jövő gyülekezete, s egy szép hasonlattal élve el kell mondani, hogy "a gyülekezet gyermek nélkül olyan, mint a tavasz virág nélkül!-
A záró istentiszteletet dr. Erdélyi Géza, a Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinatának lelkészi elnöke tartotta. Alapigéje a Mikeás 2,7 volt, azt hangsúlyozta, hogy miközben a próféta ostorozza népét, nem hallgatnak rá, arra hívja fel a figyelmet, hogy nekünk Jézus Krisztus szavát kell meghallanunk, mert "az ő igéi javára válnak annak, aki becsü-letesen él.-
A két napos konferenciáról lélekben feltöltődve tér-tünk haza. Hálát adok Istennek, hogy eljuthattam Kisvárdára, s olyan emberekkel találkozhattam, akik között foglalkozásu-kat tekintve sokan mérnökök, orvosok, egyetemi tanárok is voltak, s akik bátran vállalják és vallják hitüket, s életüket az Úr Isten áldása kíséri.

Áldott karácsonyt kívánok és
Bízzuk Újra Életünket Krisztusra!
Gergely Józsefné, presbiter