Az elmúlt ifjúházas találkozón a pénzről beszélgettünk. Kedvcsinálónak a további találkozásainkhoz a két vitaindító bevezető szövegét közöljük. Aki bármilyen részletben magára ismer, köztünk a helye. Legközelebb február 25-én találkozunk.

I.
Benyit a férj elég dühösen, a feleség annál dühösebben fogadja:
– Mondd, hol voltál ilyen későig, már egy órája itthon kellene lenned!
– Hol?? Megmondom, hol voltam. Gyalogoltam, mint egy süket a főtérről hazáig, mert elromlott a troli, s nekem egy rossz vasam sem volt a zsebemben, nemhogy taxira teljen, de más jegyet sem tudtam venni!
– Na drága, s aztán ezért kell ennyire dühöngeni?
– Ezért, persze, mert én olyan vagyok ebben a házban, mint Hamupipőke: soha egy lejem sincs. A délben is mielőtt munkába mentem volna, a gyerek kért tőlem pénzt angolfüzetre, de ha én nem tudom, hol apénz, hogy adtam volna neki?
– A gyerek tőlem kérjen pénzt, ha kell neki!
– Persze, mindig csak tőled. Én mi vagyok ebben a házban, nekem csak dolgozni szabad?
– Na, te csak hallgass, mert már megetted a becsületetdet. Azt hiszed, nem tudom, hogy minden fizetésnél, ha sikerül, kiveszel valamennyit a borítékból?
– Igen hát, mert ha nem lopok a saját pénzemből, nálam nincs soha egy bani sem, röhögnek is rajtam a kollégák!
– Hagyd a kollégáidat, mert én törődöm azzal, hogy meglegyen, ami a házban kell, nem ők…
A gyerek szomorúan nézi ezt végig és remegve találgatja, hogy vajon meddig fog ez a csetepaté eltartani.

II.
– Apuci! Miért nem teszed le a fizetésedet úgy, mint mások szokták, és ha kell, akkor én is hozzányúlhatok?
– Édesapám megmondta nekem, még amikor megnősültem, fiam, az asszony kezébe pénzt ne adj, mert elkölti. Én ehhez tartom magam.
– Igen, de sokszor szükségem lenne pénzre és nem vagy itthon, olyankor mindig kölcsön kell kérnem.
– Tudtommal még mindig visszaadtam a tartozást, kár szaporítani a szót. A kalapot akarod leszedni a fejemről, de én nem engedem. Még Isten is úgy hagyta meg, hogy a férfi legyen a fej a családban.
– Ahol a férfiak kezelik a pénzt, ott sok mindenre nem jut, ami fontos lenne családnak. A ti figyelmetek nem terjed ki mindenre. Ti csak a nagy kiadásokra összpontosítotok, a sok-sok apró kiadásra nem gondoltok.
– Ahol az asszonyok kezelik a pénzt, ott egy havi fizetés maximum egy hétre elég, aztán jöhet a kölcsönkérés. A nők nem tudják úgy beosztani a pénzt, ahogy a férfiak. Máskülönben tudod, hogy ezt már egyszer kipróbáltuk, és rosszul sült el, mind elköltötted a fizetésemet.
– Igen, de akkor sem bíztad rám az egész pénzt, még lecsipegettél belőle.
– És te? Nem rögtön kihasználtad és új cipőt vettél a gyerekeknek, pedig a régi még egész jó volt?
– Csak annyi hibája volt, hogy a gyerekek lába megnőtt és sántikálva jártak a cipőben, mert szorította a lábukat. Te meg a zsebpénzedből titokban focimeccsekre jártál.
– Nos, ennyire nekem is jogom van az én munkámból, az én fizetésemből .
– Nem tudod megérteni, hogy nőtt a család létszáma, és emiatt meg az árak növekedése miatt is nőtt a kiadás is. A fizetésed se olyan fényes. Más férfi miért keres annyit, hogy jut is, marad
is?
– Jutna is, maradna is, ha te nem költekeznél annyit. A pénz nálam van jó kezekben.