Isten szól hozzánk!

Anyukám nagy műtét előtt állt. Úgy volt, hogy én is ott leszek vele a kórházban aznap, de a műtét reggelén felhívott, hogy jobb lenne, ha csak másnap mennék, mert aznap úgyis csak aludni fog a műtét után.

Egész nap az órát néztem, nagyon aggódtam. Többször is felhívtam a kórházat, de még nem tudták megmondani, hogy miként sikerült a műtét. Tovább imádkoztam és a kezembe vettem a Bibliát. Kinyitottam és ezt olvastam: "Már azt gondoltam, hogy életem delén kell elmennem a holtak hazájának kapuiba, megfosztva többi évemtől" (Ézsaiás 38,10). Nagyot dobbant a szívem és izgatottan olvastam tovább: "Bizony javamra vált a nagy keserűség, hiszem megmentettél az enyészet vermétől és hátad mögé dobtad minden vétkemet" (Ézsaiás 38,17). Ekkor már éreztem, hogy az Úr nekem szól ezzel az igeverssel, ami egykor Ezékiás király halálos betegségéről szólt. Isten megkegyelmezett neki és még 15 évvel megtoldotta napjait. - Háromszor is elolvastam ezt a részt és nagyon boldog voltam. Még a férjemnek is felolvastam a történetet!

Édesanyát ugyan még egyszer meg kellett műteni, de azóta szépen gyógyul. Hálás vagyok Istennek és mindenkinek, aki imádkozott a gyógyulásáért. Tudom, Isten mindig szól hozzánk, csak mi sokszor nem értjük, mert el vagyunk foglalva saját magunkkal. Imádkozom, hogy az Úr adjon nekünk nyitottságot, hogy mindenkor meghalljuk szavát.

M. Cs. Ágota, Apc