Három éves lettem

2011 Húsvétján fordultam vissza az Úrhoz, amikor az ünnepi istentisztelet alatt átadtam a szívem Jézusnak. Erről részletesen beszámoltam a kedves testvéreknek a Lámpás újság 2012-es évi húsvéti számában. Most, hogy harmadik évfordulóját ünneplem az új-valódi életemnek, arról szeretnék bizonyságot tenni nektek, hogy miként formált az óta az Úr az Ő Lelke által.

Pedagógusi munkámból adódóan is tudom, hogy a harmadik életév milyen fontos állomás a gyermekek életében. Ez pontosan így van az én hitbeli fejlődésemben is. Az Úr szelíden nevelt. Lépésről-lépésre mutatta meg az életemben azokat a területeket és tulajdonságokat, amelyből meg kellett térnem. Mindig is tudtam, hogy a túl nagy lángon égő temperamentumom amennyi jót, annyi bajt is okoz a kapcsolataimban. De hiába a felismerés, az ember egyedül nem képes megváltozni. Csakis Jézussal lehet! Nagyon sokszor olvastam a következő igét:

„Mert tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó, minthogy arra, hogy akarjam a jót, van lehetőségem, de arra, hogy megtegyem, nincs. Hiszen nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat. Azt a törvényt találom tehát magamban, hogy - miközben a jót akarom tenni - csak a rosszat tudom cselekedni. Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint, de tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével. Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből? Hála az Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus! Én magam tehát értelmemmel az Isten törvényének szolgálok ugyan, testemmel azonban a bűn törvényének" (Róm 18-25). Ma már tudom, hogy ezek a hit és a világi szemlélet ellentétéből átélt lelki próbák, mind szerepeltek az Úr tervében. Ő jobbá akart tenni, hogy alkalmasabb és hűségesebb szolgája lehessek. „Hűséges az Isten. Erőtökön felül nem hagy megkísérteni, hanem a kísértéssel együtt a szabadulás lehetőségét is megadja, hogy kibírjátok (1Kor 10, 13).

Atyám a szelíd, de határozott nevelés mellett egy-egy bűnbánattartás után, olyan áldást árasztott rám, amely semmilyen más csodálatos érzéssel sem hasonlítható össze. Azóta mintha kicseréltek volna! Emberi kapcsolataim a csendesség és a türelem területén megváltoztak.

Nagy fejlődésen ment keresztül az imaéletem is. Mint a járni tanuló kisgyermek, úgy én is sokat botladoztam  a Hogyan? Mikor? Mennyit? Jól csinálom-e? - kérdések között. Nehezen tanultam meg alkalmazni teljes szívből a következő igét:

„Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban" (Fil 4, 6-7).

Amikor megtapasztaltam a minden értelmet meghaladó válaszokat az imáimra, akkor értettem meg, hogy csak ez az egy igaz és sikeres út létezik a megoldásokhoz! Mára már az Élet Könyvének hívom a Bibliát. Még sok minden feltáratlan előttem, de amit megélek, arról igyekszem bizonyságot tenni az Úr dicsőségére mindenhol: így a családomban, a munkahelyemen, és ott, ahová csak vezet az Úr, hogy a rám bízott emberek mindnyájan megtapasztalhassák Isten mindent felülmúló kegyelmét és szeretetét!

Kedves Testvér!

Kívánom, hogy 2014 Húsvétja legyen a te újjászületésed napja! Szeretettel:

Nagy Zsuzsanna