Köszöntő

A Lélekkvarc azzal a szándékkal született meg, hogy megkeresse, és egybegyűjtse azokat a nőket, feleségeket és édesanyákat, akik a gyermekáldás örömei mellett megtapasztalják a várakozást. Azt a váradalmat, melyben a csöndes imádkozó élet mellett megjelenik a kétség. Kétség, hogy Istennek ígérete szól-e hozzám? Nos, hitem, meggyőződésem és lelkipásztori szolgálatom arra indít, hogy hirdessem Istennek megtartó és új életre hívó szeretetét. Azt a szeretetet, aki emberi formában megváltott minket és ezen a ponton minden mássá lett. Jézus Krisztus megváltásával van létjogosultsága a hívő embernek, Istennek ígéreteiben megnyugodni és rábízni magát teljes egészében, hogy Ő legyen élete vezetője.

Lelkipásztori szolgálatomban újra és újra találkozom sorsokkal, kudarcokkal és reményekkel. Sokszor ezek a történetek nagy ívű életutat foglalnak magukba, máskor igazságtalanul többnek érzem a terhet, mint az áldást. Újra és újra megbizonyosodom a kegyelem láthatatlan, önmagát elrejtő, mégis kinyilatkoztató szépségén; hogy mennyivel több az élet, az embernek lelke, mint amennyit meglátunk és érzékelünk a felszínen. Ahogy az Úr mondta Sámuel prófétának: „Nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van” (I. Sámuel 16:7).

Ilyen esetekben érzem leginkább, hogy az áldás kinyilatkoztatásához tiszta, élő hitre, belső lelki figyelemre és imádságra van szükség. Meg kell tanulnia az embernek visszatérnie oda, ahonnan elindult, a teremtettség áldott állapotába, hogy Istennek alkotó társává tudjon lenni a földi létben. Erre az utazásra hívom a kedves olvasót, aki azzal a reménnyel lapozott bele írásomba, hogy közösséget, megerősítést és lelki vezetést kap a bizonyságtételek, imádságok és emberi életek megismerése által. Nos, nem állítom, hogy mindent tudok ebben a témában, de ismerek Valakit, aki személyes Megváltóm, aki a legtökéletesebb szeretettel támogatja a hívő embert, ha segítségül hívja Őt, Istennek nevében. Az élő Jézus Krisztust ajánlom szeretettel mindenkinek, aki egyedül viseli terheit, aki megfáradt életének útjában, aki keresi lelkének felfrissülését, és aki meg szeretné szólítani Istent imádságban.

Isten áldjon meg minket a Vele való közös utazásban!

Lakatos Enikő

 lelkipásztor