Jézussal egy hajóban

Textus: Lukács 5: 1-9.

1Amikor egyszer a sokaság hozzá tódult, és hallgatta az Isten igéjét, ő a Genezáret-tó partján állt. 2Meglátott két hajót, amely a part mentén vesztegelt; a halászok éppen kiszálltak belőlük, és hálóikat mosták. 3Ekkor beszállt az egyik hajóba, amelyik Simoné volt, és megkérte, hogy vigye őt egy kissé beljebb a parttól, azután leült, és a hajóból tanította a sokaságot. 4Miután abbahagyta a beszédet, ezt mondta Simonnak: "Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra!" 5Simon így felelt: "Mester, egész éjszaka fáradtunk ugyan, és semmit sem fogtunk, de a te szavadra mégis kivetem a hálókat." 6S amikor ezt megtették, olyan nagy tömeg halat kerítettek be, hogy szakadoztak a hálóik; 7ezért intettek társaiknak, akik a másik hajóban voltak, hogy jöjjenek és segítsenek nekik. Azok pedig odamentek, és annyira megtöltötték mind a két hajót, hogy majdnem elsüllyedtek. 8Simon Péter ezt látva leborult Jézus lába elé, és így szólt: "Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!" 9A halfogás miatt ugyanis nagy félelem fogta el őt és azokat, akik vele voltak és segítettek;

1. Bevezetés

Egy golf bajnokság alkalmával valaki folyamatosan megnyerte a versenyszériát, mert ő bizonyult a legjobbnak. Bravúros fölénnyel maga mögé tudta utasítani társait, így nemcsak a bajnokságot nyerte meg, hanem az első hellyel járó jelentős anyagi haszon is az övé lett. A szóban forgó személy úgy döntött, hogy nem elégszik meg az eredményével, hanem tovább fejleszti mozgását, és egy olyan speciális lendítési technikát szeretett volna begyakorolni, amivel hitte, hogy még eredményesebb golfjátékossá válhat. Sokan nem értették, hogy miért akarta megváltoztatni a kipróbált jó technikát, egy újabbra. De ő és az edzője hittek abban, hogy egy új és pontosabb lendítési technikával még sikeresebb versenyzővé válhat. Eltelt másfél év a gyakorlással. Minden nap keményen edzett, visszanézte saját mozdulatait videón és próbálta javítani a lendületét. Másfél év alatt csupán egyetlen versenyt sikerült megnyernie, de állhatatos maradt, mert hitt a megújulás eredményességében. Végül mindent sikerült kipontosítani. Az új lendítési technikával ismét bajnok lett, akit méltán ünnepelt a sportág és az ország.

Vannak helyzetek, amikor Jézus meg akar változtatni bennünket, vagy a körülményeinket. Miért? Azért mert el akar vezetni minket a teljes életre. Ehhez pedig meg kell tanulnunk legyőzni a bennünk lévő kísértést, hogy maga Jézus vezethessen el a teljességre.
Egy ilyen tanítás-tanulási folyamatot mutat be Lukács evangélista, amikor Jézus és Péter találkozását adja elénk.

2. Jézus találkozása Péterrel

Jézus nagy tömeget tanított Isten országáról. Beszélt az embereknek a megváltásról, hogy Isten tudatos szándéka az életünk megtartása. A nép figyelmesen hallgatta, és követte Őt mindenhová. Jézus beszélt és meglátott két halászhajót a Genezáreti - tó partján, akik éppen éjszakai hajózásból tértek vissza. A hajósok rendszerint kettesével hajóztak a Genezáreti – tó közepéig, hogy eredményesebb legyen a munkájuk. Sajnos nem fogtak semmit, az esti halfogás eredménytelen volt.
Jézus odament az egyik halászhoz, Péterhez, és megkérte, hogy vigye beljebb egy kicsit a tóban, a csónakból beszélt tovább az emberekhez. Jézus szeretett, csónakból szólni az emberekhez, mert a víz jobban vezette a hangját, és többen értették Őt.
Én azonban hiszem, hogy nemcsak a jó hangzás miatt szólította meg Pétert Jézus, hogy Péter által szólhasson az emberekhez, hanem magát Pétert is meg akarta szólítani. Hiszen Jézus nem csupán a tömegre, az emberek sokaságára volt kíváncsi, hanem minden esetben az egyénre. Arra az egyetlen egyre, aki a tömegben arctalanul, névtelenül kereste az Istenhez vezető utat. Nos, Jézus így szólította meg a tömegben Pétert.
Mert Isten mindig direkt módon akar kapcsolatot teremteni az emberrel. Éppen ilyen direkt módon szólít téged is, amikor csöndben Jézusra emeled tekintetedet, és imádságban várod a Lélek megszólítását. Mert Jézus arra vár, hogy megszólíthasson. Átnyúl a tömegen keresztül, hogy elérjen, és csak rád figyeljen. Mindezt azért teszi, hogy a felszínről átvezessen a mélyebb értelmű hit megtapasztalására, hogy megértsd mennyire fontos vagy Istennek.

3. A találkozás Jézussal megérleli hitünket

Amikor Jézus a tömegben kiszól hozzánk, azért teszi, hogy hitünk egy magasabb síkra kerüljön. Ez történt Péterrel is.
Péter a halászhálóját mosogatta, amikor Jézus beszállt a hajójába, és megkérte, hogy vigye egy kissé beljebb, majd a hajóból tanította a sokaságot.
Péternek rengeteg dolga volt arra a napra. Meg kellett mosnia a hálóját, előkészülni a következő halfogásra, mert a családja otthon várt rá, hogy az éjszakai fogást eladhassák a piacon. Péter el volt foglalva a munkájával és a családjával szembeni kötelességével, éppen úgy, mint bármelyikünk. Talán azt gondolta magában, hogy nem tudja az egész napját Jézusra szentelni, mert megvan a maga feladata, amit teljesítenie kell. Ekkor azonban Jézus valami különöset kért tőle.
„Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra!” (Lukács 5: 4). Jézus személyesen szólította meg Pétert, már nem csupán a tömegből volt valaki, hanem az egyetlen egy, akinek Jézus feladatot adott. Menj beljebb és vessétek ki hálóitokat halfogásra! – mondta Jézus. Péter először nem értette Jézus kérését, sőt, talán bosszankodott is miatta. „Bizonyára nem lehetsz rossz ácsnak, tanítóként egészen jó téged hallgatni, de a halászat az én mesterségem. Tudom én, hogy mit teszek. Most jöttünk be az éjszakai halfogásból, semmi eredménnyel, nem érdemes visszamenni és újra próbálkozni” –gondolhatta Péter mindezeket magában és így válaszolt.
„Mester, egész éjszaka fáradtunk ugyan, és semmit sem fogtunk, de a te szavadra mégis kivetem a hálókat” (Lukács 5: 5). Péter rosszallásának adott hangot, azért szólította Jézust mesternek. Nem értette ugyanis, miért kérte Jézus mindezt tőle.

Hányszor előfordul velünk is, hogy Jézus visszafordít valahonnan, és másik utat mutat. Megfordít, mert nem az Ő útján jártunk. Néha kedves szóval, máskor cselekedettel, vagy egy kedves útitársat ad mellénk, hogy közelebb kerülhessünk Istenhez. Jézus elvezet arra a helyre, ahol már nem vagyunk függetlenek, ahol a lábunk alatt bizonytalan a talaj, ahol nem könnyen tudjuk kiismerni magunkat. Ezt az állapotot szimbolizálja a mély víz.

Mi történik a mély vízben? Ott kényelmetlenebbül érezzük magunkat, mint a sekélyben. Nincs ugyanis kapaszkodó, minden ismeretlen. Mégis ez az a terület, ahol sok hal van, ahol eredményesen lehet halászni.
Hagyd tehát a sekélyes részt, és gyere velem a mélyebb vizekhez, ahol több a lelki táplálék, mert minden Istentől van!
Itt sokkal kevesebb a biztos tudás, és sokkal több a titok, mégis megerősít az a tény, hogy Isten nem hagy egyedül, kiszolgáltatottan. Isten semmilyen körülményben nem hagy magadra. Azt az élethelyzetet és lehetőséget, amiben benne vagy előnyödre fordítja, mert melletted áll, minden időben. Jóllehet nem tudod, merre jársz, és merre tart életed, de Isten melletted áll, életed hajójában, és kormányozza, hogy el ne süllyedj, és hogy utazásod alatt jobban megismerd Őt.

4. Jézusnak gondja van ránk

A Szentírás azt mondja, Jézus megszólította Pétert, hogy evezzen mélyebbre, és ott vesse ki a hálókat. Van ennek a mélyre evezésnek, egy átvitt értelmű magyarázata. Evezz az élet mélységébe! Vagyis arra a helyre, ahol már nem stabil a lábad. Oda, ahol összecsapnak a hullámok és nyaldossák az arcodat. Evezz egyre beljebb és beljebb, ahogy Péter tette egykor, amikor Jézussal találkozott.

Először engedetlenül protestált Péter. „Mester, egész éjszaka fáradtunk ugyan, és semmit sem fogtunk”, majd megenyhült és hozzátette, „de a te szavadra mégis kivetem a hálókat” (Lukács 5: 5).
Fogadjuk így mi is békességgel, ha Isten befelé vezet minket, az élet sűrűjébe és közben elveszítjük szemünk világát. A sűrűben sok a gond, majdnem ellepi lépéseinket, de a csónakban ott van az élő Isten. Aki csöndesen, halk és szelíd szavával beszélgetni kezd velünk. Először meghallgat, hiszen neki mindent el lehet mondani, majd ha kiöntöttük a lelkünket, akkor Ő is mutat valamit önmagából. Minden hívő ember, aki hittel és bizalommal keresi az élő Istent, megtalálja Benne az élet nagy titkát, a teremtettség boldog állapotát, hogy ne aggodalmaskodjunk mindenért. Mert folyton aggódunk, ami a testhez köt, és közben Jézus is aggódik, a lelünk békéjéért. Aggódunk az ételünkért, az italunkért, a megélhetésünkért, az otthonunkért, a családunk békéjéért. Jézus értünk aggódik, „hogy jó dolgunk legyen teljes életünkben” (V. Mózes 6: 24).

Mi, keresztyén emberek, mindenért aggodalmaskodunk. Jézus aggódik azért az emberért, aki nem ismeri az Ő kegyelmét. Aggódunk a megélhetésért, hogyan fizessük ki számláinkat, mi kerüljön az asztalra. Jézus is aggódik a számlánkért, hiszen mindent megfizetett az Atya Istennek halálával, hogy szabadságot és életet adjon nekünk. Jézus a sekélyes felszínről át akar vinni a mély vízbe, hogy bizalmunkat Istenbe vessük, hogy Tőle reméljük életünk megmaradását, mindent Vele és Általa végezzünk el.

5. Jézus a hívő előtt felfedi rejtőzködő arcát

Péter végül engedett és bement a hajóval, be a tó közepéig. Akkor kivetették a hálókat és olyan nagy mennyiségű halat sikerült fogni, mint soha előtte, de utána sem. Két hajó is megtelt a sok hallal, majdnem elsüllyedtek. Péter soha nem látott még ekkora mennyiségű halfogást, pedig jól értette a szakmáját. Megrettent és leborult az Istenfiú lába előtt, és így szólt.
„Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram! (Lukács 5: 8).
Péter látva a csodát, megremegett, mert felismerte, hogy Istennel van dolga. Soha előtte nem ismerte ezt a félelmet szívében, most azonban biztos volt benne, hogy magával Istennel találkozott.
Isten az egyetlen, aki képes a reménytelet megerősíteni, a képtelent elvégezni, a kétségbeesettet megvigasztalni, a szenvedőt békességre inteni. Egyedül Isten tud életet teremteni, mert Isten ajándéka az életünk. Ő adja az életünk körülményeit, újra és újra megszólít szelíd és halk hangon, hogy ne egyedül baktassunk, hanem vele együtt járjunk a teljesség felé. Isten az, aki megszabadít a kísértésből, mert nem hagy minket a kísértésben, hanem elkészíti számunkra a szabadulás útját, hogy el is bírjuk azt viselni.

Jézus megragadja az életünket, nehéz élethelyzetben, kísértett életmódban, és megváltoztatja életünk irányát, mert Isten föl szeretné fedni előttünk önmagát. Elkészíti az ember életében a kinyilatkoztatás módját, a kérdés csak az, hogy merünk-e mélyre evezni abban a csónakban, ahol kettesben vagyunk Vele.
Bizony minden élethelyzetben, amikor érezzük a bőrünkön Isten megragadottságát, hogy kinyíljon a lelkünk, hogy érzékennyé váljunk az istenire, hogy mélyebbre és mélyebbre evezzünk az istenszerelemben, lássuk meg, hogy csak Vele halad az életünk.
Isten azzal a szeretettel tanít minket elfogadni az Ő útját, ahogy beleszerette önmagát a világba. Azzal a hosszútűréssel segíti életünket, ahogy felvállalt minket az Atya előtt. És azzal a békességgel vigasztalja összetört lelkünket, ahogy békét lehelt a világba, halála, majd feltámadása idején.
Jézus azt mondta tanítványainak, feltámadása után, amikor zárt ajtók mögött imádkoztak. „Vegyetek Szentlelket!” (János 20: 22), és tanítványaira lehelt. Ez a Lélek később kiáradt a teremtett mindenségre és elég lett a kegyelem az élet elhordozásához.
Bárhol tartasz, életed útjában, bármilyen nehézségeket kell megoldanod, vagy tornyosulnak előtted feladataid, jusson eszedbe, hogy Isten most is veled van. Ott ül melletted, és sóvárogva várja, hogy megszólítsd. Várja, hogy Szentlelket leheljen beléd, és együtt érjetek át a mély vízből, a túlsó partra. Ámen