Lelkemet felüdíti

Az Úr az én pásztorom,
Nem szűkölködöm.
Füves legelőkön terelget,
Csendes vizekhez vezet engem.
Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért.
Ha a halál árnyéka völgyében járok is,
Nem félek semmi bajtól,
Mert te velem vagy:
Vessződ és botod megvigasztal engem.

Asztalt terítesz nekem
Ellenségeim szeme láttára.
Megkened fejemet olajjal,
Csordultig van poharam.
Bizony jóságod és szereteted kísér
Életem minden napján,
És az Úr házában lakom

Nehéz azzal a ténnyel szembenézni, hogy körülöttünk a dolgok magában hordozzák az idő múlásának jeleit. A község, ahol felnőttem egyre öregszik Némely házban már nem laknak. A régi mozi, ahová randevúzni jártunk, már régen nem mozi.
Bárcsak minden meg tudna újulni. Bárcsak újra ott lennék én is, de sajnos nem tudok.
Meg kell vallanom, hogy bizonyos dolgokat nem vagyok képes megtenni, de tudom, hogy Istennek semmi sem lehetetlen. Ő az, aki a zsoltáros szavaival élve felüdíti lelkemet. Nem megjavítja, hanem újjáteremti, visszaadja. Nem rejti el a régit, hanem teljesen újat teremt. Isten úgy használja az ember régi életét, hogy közben mássá teszi. Megerősíti vitalitását, a teljes életet, reményt ad és békességet teremt.
Sok ember élete rendben van, másoké kavalkád. Olyan összevisszaság, amiben semmiféle rendezettség nem fedezhető fel. Gondolod, hogy ez így egyszerűbb? Szét tudjuk-e vágni zsebkésünkkel a magunk kavalkádját, vagy engedjük, hogy ellenségünk tőrbe csaljon? Na de mit is jelent a mi kavalkádunk? Hiszen a magunk életének rendezetlensége megromlott egészségünk, összetört szívünk és üres pénztárcánk függvénye. Ezt a rendezetlen életet legitimizálja a kórház, és a párkapcsolatokat szétválasztó bíróság. Nem halljuk a madarak csicsergését, az oroszlán üvöltését, de halljuk a szomszédunk panaszát és a főnök követelését. A hitelezőink az ellenségeink, és az a hajszolt roham, ami a végső kimerültségig üldöz bennünket.
Ez a kavalkád mind, rajtunk kívül van, és néhányunknak, sokaknak, a reménység csupán sovány vigaszt jelent.
Mit kellene tennünk, hogy megerősödjön a lelkünk?
A Jó pásztor a reménységet újjáteremti szívünkben. Bárhová tévedjen a nyájból egy bárány, a szikla szirtjére, vagy a város magányába, a legnagyobb kavalkád mélyén is, minden megváltozik abban a pillanatban, amint megjelenik a Jó pásztor. Ekkor már kevésbé érzed magad egyedül, mert lesz társad. Kétségbeesésed elszáll, mert megváltozik a látásod.
Nem maradsz a kavalkádban, mert Ő utat mutat.
Figyelj oda kérlek, és hagyd el a kavalkádot! A fák még mindig az ég felé törnek, a zúgó szél pedig még mindig hasítja az arcodat. Az állatok rejtőzködnek, a rágcsálók rohangálnak. Odakint a kavalkád semmit sem változott.

Nem változott semmi, mert él reménységed. A reménység pedig azért maradt életben, mert van valaki, aki ki tud vezetni ebből a végeláthatatlan kavalkádból.
Jó pásztorod tudja, hogy nem erre a káoszra lettél megalkotva. Jó pásztorod tudja, hogy nehezen boldogulsz a zűrzavaros helyeken. Azért keres meg, hogy kivezessen a kavalkád sűrűjéből. Jó pásztorod újjáteremti lelkedet.
Jézus soha nem adja fel a reményt, hogy változtasson a te életeden is; önmagát adta, hogy visszaadja reménységünket, és azt ígérte, hogy mindörökre velünk marad a világnak végezetéig: „én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Máté 28: 20). Ámen

(A bizonyságtétel a Lélekkvarc írójának és szerkesztőjének személyes hitvallása Max Lucado, 2002 Safe in the Sheperd’s Arm c. könyve alapján.)