A presbiter kiskátéja

1. Presbiter lehet a gyülekezet minden választásra jogosult - férfi vagy női - tagja, aki tisztességes és egyházias életet él.

2. A presbitereket a gyülekezet választja az egyházi szabályzatban meghatározott időre. Minden gyülekezet felelős tehát presbitereiért, mert megválasztotta őket.

3. Nem választható presbiternek az, aki az istentiszteleteket nem látogatja rendszeresen, aki
erkölcstelen életet él, részeges, káromkodó, irigy, haragtartó és önző, aki fontosabbnak tartja saját javát, mint a közösségét.

4. A jó presbiter élete tiszta, élettársát megbecsüli, gyermekeit fegyelem alatt tartja. A hit tisztasága felett családjában is őrködik, és rendszeresen olvassa a Bibliát, rendszeresen imádkozik.

5. Az istentiszteleteket családjával együtt szorgalmasan látogatja, az úrvacsorában minden
alkalommal részt vesz.

6. Gyülekezete és egyháza javára szívvel és örömmel adakozik. Vezetőivel, lelkészeivel,
presbitertársaival szemben testvéri szeretettel és bizalommal viselkedik. Az egyház ügyeit világi hatóságok előtt úgy védi és szolgálja, mint saját érdekeit. Egyházi törvényeinket ismeri, azokat megtartja.

7. A presbitérium kötelessége felügyelni a gyülekezet hitelére, erkölcsi magaviseletére, gondozni a gyülekezet anyagi és szellemi ügyeit.

8. A presbiter a gyűléseken, az ott folyó tanácskozásokban és munkákban részt vesz. Magát
komolyan és higgadtan viseli. Ha a gyűlésen vita vagy személyeskedés merül fel, kötelessége
figyelmeztetni a heveskedőket, hogy nem csak saját, hanem Isten közösségének ügyében kell
dönteniük. Minden tárgyhoz nyugodtan és legjobb meggyőződése szerint szól hozzá. Amit jónak tart, nyíltan kimondhatja, anélkül, hogy vele bárkit is sértene. Nehéz ügyek tárgyalásától sem gyávaságból, sem kétszínűségből el nem marad. Ha a többség mást határozott, mint amit o helyesnek tart, a többség akarata előtt meghajol és annak engedelmeskedik. Ha a határozat meggyőződése szerint helytelen vagy éppen káros, a többség határozata ellen akkor sem izgat, hanem törvényes úton keresve igazát, igyekszik maga jóvá tenni a dolgot.

9. A presbiterek a lelkipásztor munkatársai, ezért azt minden munkájában hűségesen támogatniuk kell. A gyülekezet minden egyes tagjáért ok is felelősek lévén, kötelességük arra igyekezni, hogy a gyülekezetben Isten félelme és tisztelete uralkodjék, s a jó erkölcs otthonos legyen. A lelkésszel együtt kötelesek: a viszálykodókat békességre inteni, a tehetőseket áldozatkészségre buzdítani, a szűkölködők és nyomorultak ügyét támogatni, az elhagyottakat felkarolni, a gyengéket erősíteni, a bűnbeesetteket a jó útra visszatéríteni, a megtérőket gondozni.

10. A presbiter buzdít Isten igéjének olvasására, az igehirdetés hallgatására, s arra, hogy kétségeivel bárki bizalommal keresse fel a lelkipásztort, bízzon annak tanultságában és tapasztalatában, s ajánlásaira hallgasson. A presbiter az őreá bízott személyeket, családokat lelkiismeretesen látogatja, körükben beszélgetéssel és más módon Isten iránt ébreszt tiszteletet. A nyerészkedő, mértéktelen és szeretetlen tagokat szeretettel megdorgálja, s a jó útra visszavezetni iparkodik.

11. Pénzben, dicsőségben, az emberek háládatosságában való jutalmat a presbiter munkájáért nem kér és nem vár. Erkölcsi jutalma az, hogy részt vehet a gyülekezet, s ezáltal Isten országának építésében.

12. Elméjében a presbiter szüntelenül maga előtt tartja, hogy őt Isten nem uralkodni, hanem szolgálni hívta, s kéri Istent, legyen segítségül erőtlenségében, tegye őt méltóvá erre a feladatra, hogy egész életében hittel tudjon járni azok előtt, akiket Isten reája bízott.