3. szám

2004-03-07


BIBLIAVASÁRNAP ° A magyar Biblia születéséről

Hazánkban a Szentírás lefordítását már korán megkezdték, többen is. Az újszövetséget legelőbb Sylvester János fordította le híven, és szabatos tiszta magyarsággal (1541), mely számos fametszettel illusztrálva jelent meg. Heltai Gáspár is munkába vette (1551) több társával az egész Szentírás lefordítását. Öt kötetben, részekre osztva, széljegyzetekkel adta volna ki, azonban a harmadik kötet ismeretlen okból már nem jelenhetett meg. Ezen fordítás érdeme a hűség és érthető nyelv. Melius Péter versekre osztva fordította le az Újszövetséget (1567), valamint több ószövetségi könyvet is az eredeti héber szövegből és több tudós magyarázó után. Félegyházi Tamás tudós debreceni lelkész lefordította az újszövetséget az eredeti görög szövegből s magyarázatokkal kísérte a nehezebb helyeket (1586). Az említett fordítások azonban nem voltak tartós életűek, valamennyit kiszorította a forgalomból s általános érvényűvé vált a Károlyi Gáspár gönci lelkész fordítása (1590). Károlyi "jámbor és tudós- társaival (kik közül csak a Pelei János gönci tanító neve maradt fenn emlékezetben; az ő tanítványa volt Szenczi Molnár Albert, kit gyakran küldöztek Vizsolyba kézirattal) az eredeti szöveg mellett felhasználta nemcsak a jelesebb protestáns, hanem a kiválóbb katolikus hittudósok bibliai műveit, a Vulgatát (a katolikus egyház hivatalos latin fordítása) s a korábbi magyar fordításokat is. Az egészet versenként fordította, a részek elé rövid tartalmat illesztett, a lap szélén alapos szó- és értelemmagyarázatokkal kísérte az egyes helyeket, s lehetőleg "tiszta igaz magyar szóval- élt a fordításban. Így jelent meg a teljes Szentírás a "mellé vetett- (apokrif) könyvekkel együtt két kötetben Vizsolyban, s hetvennél több kiadást ért.


(Részlet Warga Lajos A keresztyén egyház története c. művéből, 1908.)

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél