augusztus 3.

augusztus 3. – hétfő

Máté evangéliuma 5,16: Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.

Mi reformátusok hitvallásunk első kérdésére adott feleletünkben valljuk, hogy „akár élek, akár meghalok, nem önmagamé, hanem az én hűséges Uramnak és Megváltómnak, a Jézus Krisztusnak a tulajdona vagyok”. Aki ezt nem csak szavaival mondja ki, hanem szívében is hiszi, az eszerint él. Ha ezt az igazságot mindenkor szemünk előtt tartanánk, sokszor más lenne a keresztyén életünk. Ha valaki egy sportcsapat tagja, akkor az esetleges győzelem az a csapat eredménye, kell hozzá a játékosok tehetsége, és kellenek mindazok, akik felkészítik őket. A szakács és az orvos is fontos szerepet játszik, ezért nem egy-két ember győzelme csupán a jó eredmény. Ha mi Isten gyermekei vagyunk, akkor bizonyára naponta tapasztaljuk Isten vezetését, nagyon sokszor ámulattal és hálaadással fedezzük fel, hogy Urunk előttünk járt, elkészített sok mindent számunkra. Tőle kapjuk az erőt, az áldást, mindent. Ha mindezek után mi is tudunk jót cselekedni, akkor az első sorban nem a magunk érdeme, és nem magunknak keressük a dicsőséget. Amikor színészek, művészek, tudósok, bármilyen téren alkotók valamilyen díjat vesznek át, sokszor mondják el rövid beszédükben, hogy milyen sok embernek tartoznak köszönettel azért, hogy elérhették azt az eredményt, aminek elismerése az a jutalom. Mi tudjuk, sok embernek is köszönettel tartozunk, de a legnagyobb hála Istenünk felé hangzik el, és a tetteinkkel, életvitelünkkel szeretnénk és törekszünk az ÚR Nevét dicsőíteni.