Gyermekszáj
Vallásórán tanuljuk, hogy Ábrahám már idős ember volt, de még nem született gyermeke. Feleségével, Sárával sokat imádkoztak fiatalabb korukban a gyermekért. Most azonban, amikor már nem is remélték, hogy lehet még gyermekük, Isten megígéri, hogy fiuk születik. Istennél semmi nem lehetetlen, megtörténik a csoda, megszületik Ábrahám és Sára gyermeke, Isten beszéde szerint. Tudja valaki, hogy hívták Ábrahám gyermekét, aki született? Segítségül még elmondom, hogy fiú volt. Többen jelentkeznek, Gy. válaszolhat. Magabiztosan mondja:
- Ábrahámnak és Sárának nem volt gyermeke.
Harsány nevetés tőr ki. Egyik nagyobb vallásórás még oda is szól, hogy „te nem hallottad, miről volt szó eddig?” Valószínű, hogy hallotta, de ez mit sem változtat azon, amit ő tud.
Ismét próbálom levonni a tanulságot. Mindhiába beszél hozzánk is néha az ige, mi saját véleményünket tartjuk. Volt már olyan, hogy felnőttel másfél óráig beszélgettünk arról, hogy Isten nem azt adja nekünk, amit érdemlünk, hanem az Ő kegyelmét, azt adja, amit Krisztus érdemel. Másfél óra után, búcsúzásként még egyet sóhajt a néni, s kiszalad a száján, hogy „mit csináljunk, csak ezt érdemeljük”. Figyelünk mi Istenre, az Ő üzenetére?
*******
A sátán becsapta az első emberpárt, rávette őket, hogy bűnt cselekedjenek. Isten őket megbüntette, de azt is megígérte, hogy el fog jönni valaki, aki legyőzi a sátánt.
Én tudom, én tudom! – lendül magasba egy gyermek keze. Követik a többiek:
Én is tudom, én is tudom.
Most már lehetőséget kell adni, hogy elmondják, ki az, aki legyőzi a sátánt. Gy.-re esik a választás, örömmel és kis büszkeséggel, hogy épp ő fogja megmondani, jó hangosam adja a feleletet:
A tiszteletes úr.
Kitör a nevetés, majd következik a szelíd helyreigazítás. De a gyermeki felelet még elgondolkoztat: honnan jöhet? Talán otthonról. Lehet, hogy azt hallja otthon, hogy a „tiszteletes” imádkozik értünk, ő jót hirdet, és a gyermek tovább viszi a gondolatot, ő legyőzi az ellenséget is. És talán mindezt helyettünk, mert nekünk ezekre nincs időnk. Uram, Istenem, adj alázatot, hogy sem beszédemmel, annál kevésbé magatartásommal ne indítsak téves gondolatokat senkiben, hanem Rád tudjak mutatni győzedelmes Krisztus.
**********
Vallásórán ismételünk. Az irgalmas samaritánus történetéből következik a kérdés:
- Milyen nemzetiségű volt az az ember, aki segített a földön fekvő szenvedőnek?
H. harmadikos. Legjobban ő nyújtja a kezét. Nos?
- Református.
Ismét igazat mond a gyermekszáj. Nem a történet szereplőjét nevezi meg helyesen, hanem sokunk gondolkodását. Sokszor mi vagyunk a samaritánus, a hozsánnázó, az Úrhoz kiáltó a zsoltárban, mi vagyunk a mindhalálig hűségesek. És mindenki más sokszor farizeus és írástudó, gonosz és istentelen. Érdemes elgondolkozni, hogyan is hallgatom az igét, és ki vagyok. A pap, a lévita, az úton heverő, a samaritánus? Vagy református?
*********
Vallásórán a bethesdai gyógyításról beszélünk. Következő órán elhangzik a kérdés:
- Miért nem gyógyult meg az a beteg olyan hosszú ideig? A jó válasz az lenne, hogy nincs embere.
A 7 éves K. jelentkezik:
- Azért, mert amikor a víz felkavarodott, akkor a többiek mind beszöktek a vízbe.
Milyen nagy igazság, mindnyájan beleszöktünk az egészség, vagy a jólét valós vagy elképzelt forrásának keresésébe, s nem maradt senki a betegek mellett.
Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.
Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél
Látogatók ma: 11, összesen: 366766