Novajidrányi hittanos tábor 2009.

Nyári Tábor 2009. augusztus 4-9. Novajidrány

„Tekintetem a hegyekre emelem, honnan jön segítségem?

Segítségem az úrtól jön, aki az eget és a földet alkotta."

/Zsoltárok 121, 1/

   Augusztus 4-én reggel indultunk nagy lelkesedéssel és izgalommal a minden évben megrendezett nyári táborunkba. Ezen a nyáron úti célunk egy Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kicsiny falu, Novajidrány volt. Isten kegyelméből minden probléma nélkül érkeztünk meg a szálláshelyre. Hétfő este rögtön meg is kezdtük az egész héten át tartó missziós történet tanítását. Idén John Paton misszionárius életéről és munkásságáról hallhattunk.

  Ő volt az a misszionárius, aki a dél-tengeri szigetek kannibáljai közt az Újszövetséget lefordította a bennszülöttek nyelvére. Délelőttönként egy-egy bibliai történetet és ennek üzenetét hallhattuk (Zákeus, Méfibóset, Noé). Minden nap megtanultunk egy -egy aranymondást, és készíthettünk egy-egy kis apróságot saját kezűleg , amelyek emlékeztetnek minket Isten szeretetére. Megtanultuk, hogy egyetlen jó és helyes út van, egyedül Isten útja. Ez az út nem mindig könnyű, sokszor vannak nehézségek, de aki mindvégig kitart és küzd, arra a legnagyobb jutalom vár: az örök élet!

   „Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban." /Róma 6, 23/

   Sokat kirándultunk a héten, felmentünk a Füzéri várhoz, a Boldogkői várhoz, a Regéci várromhoz, megtekinthettük a Vizsolyi Bibliát, Pálházán kisvasutaztunk, majd megnéztünk egy bányászati múzeumot Telkibányán. Miközben sétáltunk fel a Füzéri várhoz, sokszor nagy akadályokat kellett leküzdenünk, mert igen meredek volt az út, de a kitartó túrázók megkapták jutalmukat, a látványt, ami elénk tárult. A várból csodálatos volt a kilátás. Így van ez a hívő ember életében is. Vannak nehézségek, de a jutalom nem marad el azoknak, akik mindvégig kitartanak! A nyári táborok nagyon fontosak a missziói munkában, hiszen ilyenkor a táborozók erre az egy hétre kikerülnek a hétköznapokból és egyedül Isten igéjére, és tanításaira koncentrálhatnak. Olyan ez, mintha egy hétre felmennénk a hegyre, és egy hét elmúltával újult erővel térnénk vissza a hétköznapokhoz. Isten megáldotta ezt a csodálatos hetet, új barátságok köttettek, testvéri kapcsolatok alakultak, és ami a legfontosabb, voltak olyanok, akik befogadták Jézus Krisztust a szívükbe, és ezáltal új élet kezdődött a számukra. Nekünk pedig tovább kell munkálkodnunk Isten országa építésében.

   Egy illusztrációval szeretném zárni a beszámolót, ami John Paton misszionáriusról szól, egy nagyon jó megfogalmazást ír arra a szóra, hogy mi is az a hit!

   Amikor John Paton az Újszövetséget egy sziget nyelvére fordította, nehézséggel találkozott a "hit" szó átültetésében. Mikor az egyik napon irodájában dolgozott, bement hozzá egy bennszülött tanító, aki nagyon fáradt volt a hosszú gyaloglástól. Odavetette magát az egyik székre, és lábait keresztbe téve, ilyen szavakat használt: "Teljes súlyommal megpihenek itt." John Paton azonnal megtalálta a helyes kifejezést a hitre. A szigetlakók most már tudják, hogy a hit nem más, mint amikor valaki elméjének és szívének minden terhét Jézuson pihenteti.

Turi Brigitta (a sáregresi ifjúsági csoport tagja)

A Vizsolyi templom előtt:

Vidám pillanatok: